Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-27
À nemzetgyűlés 27. ülése 1922. évi július hó 21-én, pénteken. 275 e parlamentben, aki nem állapította volna meg a helyzet lehetetlenségét : ugy küldjük elsősorban, minden pártpolitikától mentesen, ezt a ténymegállapítást mint mementót a Nagykövetek Tanácsának asztalára. (Élénk helyeslés és taps jobb felöl és a Jcözépen.) Itt, igenis, egy nemzet teljesen lehetetlen közgazdasági helyzetben tengődik és kétszeresen érzi annak a nagy lelki krizisnek hatását, amelyről szólottam és amely egyaránt pusztítja ugy a győző, mint a legyőzött államokat, de ez a lelki krizis a legyőzött államokban gazdasági tekintetben sokkal súlyosabban érezteti hatását, mint a győzteseknél. Ha azonban magasabb perspektívából akarom nézni az eseményeket és lelki krízisről beszélek, ugy kétségtelenül meg kell állapítani, hogy ennek a lelki krizisnek diagnózisa a világnézetek élet-halálharca. Es ma ebben leledzünk. Szorgalmasan figyeltem az elhangzott beszédeket és ezekben is ugyanez az ellentét szegeződött egymásnak, a világnézetek harcában tapasztalható nagy ellentét : a materializmus és a hit, a nemzetköziség és a nemzeti gondolat. (Ugy van ! jobbfelöl.) En inkább ezzel a lelki krízissel akarnék foglalkozni és talán bizonyos megvilágításban tudnám szolgálni a helyzet tisztázását. Elsősorban a tekintély kérdése állt előtérben. Tekintély és erkölcsi rend nélkül nincs államélet, nincs közélet, nincs társadalmi rend. Ha a tekintély kérdését vesszük, ugy azt hiszem, elsősorban a nemzetgyűlés tekintélyéről kell beszélnem. (Helyeslés.) Elismerem és koncedálom, hogy a politika a realitások tudománya és realitásokon alapul, de az én lelkemben megvannak a nagy ideálok és engem a régi nagy parlamentáris hagyományok tisztelete akar vezetni ebben a padban is a nemzetgyűlésen való működésem egész tartama alatt. Én kint járok az országban és érintkezem mindenféle rendű és rangú emberrel. Ne vitatkozzunk most a jogszerűség kérdése felett, amit ezúttal ki akarok kapcsolni, mert, mondom, nem parciális kérdésekkel foglalkozom, ellenben egyetlenegy képviselő se feledje el azt a sok reményt és azt a sok várakozást, amit az odakünn álló tömegek ennek a nemzetgyűlésnek működéséhez fűznek. (Ugy van! jobbfelöl.) Ma az elviselhetetlen drág gban, lehetetlen közgazdasági helyzetünkben nap-nap után számtalan sóhaj és remény száll e nemzetgyűlés terme felé és ha, az ennek a nemzetgyűlésnek működésébe vetett hit is megrendül, akkor, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, a lelki krizis Magyarországon sokkal súlyosabb lesz, semmint azt elképzelni is lehetne. Ebben a lehetetlen helyzetben, szerintem, velem együtt minden képviselő minden felszólalásában szüntelenül hallja ezeket a reményeket és — én ideálokról beszéltem — hallja azokat a reményeket, amelyek a megszállt területen élő magyarság részéről szállnak ennek a nemzetgyűlésnek működése felé, (Ugy van! Ugy van!) és érezze azt a kötelezettséget, ami erre a nemzedékre súlyosodik a jövő megalapozásának kérdésében. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ennek a lehetetlen helyzetnek első jelensége kétségtelenül a gazdasági krizis. Méltóztassanak megengedni, ha kissé talán részletesebben foglalkozom magával a pénzügyi helyzettel és a gazdasági kérdéssel. Minden világháború után gazdasági krizis jelentkezett. Tehát nem uj jelenséggel állunk szemben. De sohasem jelentkezett ilyen mélyreható krizis, mint a jelenben, és ebben a jelenlegi krízisben az a nagy baj, hogy a pénzügyi elméletek mind megdőltek. A pénzügyi elméletek szerint nem lehet ma kibontakozást remélni. Az államgazdaság hozzá volt szokva a fundált bankjegyek rendszeréhez. Kétségtelen, hogy ez államjegyek rendszere egész más természetű, és a fundált bankjegyek rigorozitását sem lehet itt teljes mértékben alkalmazni, mert az államjegyek" kel való gazdálkodás teljesen más rendszerű. A pénzügyi elméletnek ebben a — mondhatnám — csődjében mi csak bizonyos J3len* ségeket tudunk megállapítani, bizonyos jelenségeket, eltekintve a külpolitikai és a nagy világa gazdasági helyzettől, saját belső helyzetünkben is. És itt két tényezőt látok elsősorban : a valuta kérdését és a spekuláció kérdését. Ami a valuta kérdését illeti, itt is csak az elméletek megdőlése az egyedüli ok. Ma meg* bomlott a pénz, a tőke és a munka közötti viszony. Ma megszűnt a pénz értékmerő lenni, a pénz ma egyszerű játékszenvedéllyé és áruvá változott, és talán ebben van a nagy krizisnek első nagy jelentősége a túltengő játékszenvedélyben. (Ugy van ! jobb felöl.) Ma a nemzeti szerencsétlenség gazdasági vonatkozásban csak konjunkturális lehetőséggé változott és az a nemzeti szerencsétlenség, ami egész lehetetlen közgazdasági helyzetünket előidézi, jogosulatlan haszonszerzés lehetőségeit táplálja. Megszűnt a munka becsülete és a munkával és teljesitménynyel arányban nem álló haszonhajhászás degenerálja egész közgazdasági helyzetünket. (Ugy van ! Ugy van !) Ha tehát mi a drágaság elleni intézkedésekről tanácskozunk, azt hiszem, a legkézenfekvőbb dolog a szanálás útja felé ennek a játékszenvedélynek korlátozása, vagy esetleg teljes letörése. (Helyeslés) Természetes dolog, hogy pénzügyi elméletekkel, a fundált bankjegyek elméletével, a régi, kitaposott utakkal semmiesetre sem fogunk eredményt elérni, és ezért állítom, hogy csakis radikális eszközökkel lehet ezen a téren valami javulásra számitani. Hogy ezeknek a radikális eszközöknek alkalmazása bizonyos kockázattal is jár, az kétségtelen. De azt hiszem, nyugodtan vállalhatjuk a felelősséget az esetleges kockázatért a jelen időnek teljesen lehetetlen közgazdasági helyzetében. Ezt a mértéktelen játékszenvedélyt látom én az egyedüli oknak, mert 35*
