Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

À nemzetgyűlés 27. ütése 1922. évi július hó 21-én, pénteken. 253 nek, amelyek a nemzetközi szocializmusnak. Marxnak, Engelsnek boldogulást hirdető tanai, hogy t. i. minden közös, mert tudja az a gazda, hogy közös lónak túrós a háta. (Derültség.) Ne vegye rossz néven a városi lakosság és a munkásság, de ki kell mondänem., hegy bár műveltség dolgában és minden tekintetben felette állnak a falu népének, mégis csodálatos, hegy azt az igazi és helyes, országfentartó, nemzet fent ártó és mindent áttekintő gondolkodást, ami a falun van, nem találom meg a városban. A drágaságról lévén szó, elmondok egy esetet. Társaságban voltam, ahol mérnökök, tisztviselők, kisebb és magasabb rangú képzettek és fizikai munkásemberek voltak. Csodálkozva láttam, hogy mindegyikük szidta a piacét és ott akarta mindegyik a drágaságot letörni, mert a gondolkozás módja nem ér el a földig és a termelő munkáig. A falu népe nagyon jól tudja, mivel lehet a drágaságot megszüntetni. Minket is sújt a drágaság és tudjuk, hegy ezt csak azzal lehet megszüntetni, ha a várcsi lakcsság is épugy meg fogja a munkát minden téren, mint a falusi lakcsság. Ha gyári üzemekben, az ipari műhelyekben mindenütt ugy fognak dclgczni, mint a falvakban, akkor elérhetjük azt, hogy a drágaság csökken. Ha ma valaki a drágaságról beszél, nagyon természetes, hogy a lakcsság 95 %-a azok mellé áll, akik a drágaság letörését hangoztatják. Ezért nem szabad ezt egyeseknek, sem pártoknak, sem osztályoknak a maguk számára kisajátítani, hanem nekünk, a nemzet törvényhozóinak, szent kötelességünk, hogy ennek a célnak elérésében egymással kezet fogva, jóérzésünket, testvéri szeretetünket, igazságosságunkat és törvényadta jogainkat összevetve közösen igyekezzünk ennek a nagy bajnak megszüntetésére. A földbirtokreform végrehajtásáról Griger t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nem, látja azt, hogy a végrehajtás kellő módon és utón halad. Ezt én is konstatálom és abban egyet értek vele, hogy a kommunizmus ellen a legjobb orvosszer az, ha minél több önálló kisexisztenciát teremtünk a magyar hazának, a magyar nemzetnek. Azt akarom én, hogy minél több kisbirtokos porta legyen ebben az országban, mert ezeken a kisbirtokos portákon nevelkednek a jó magyar katonák, akik minden ellen meg fogják védeni azt a magyar hazát, amely nekünk kenyeret ad. (ügy van ! Ugy van !) Ezért én is azt kívánom a kormánytól, hogy teljes erővel lásson hozzá a földbirtoktörvénynek mielőbbi végrehajtásához, hogy ez né legyen ismét ok arra, hogy lelketlenek továbbra is izgathassák a magyar népet. Azt akarom, hogy mielőbb hajtsák végre a törvényt már csak azért is, mert hiszen a választások alatt is nagyon sokan hirdették, hogy a kisemberek megfizették már a vagyonváltságot, — amiben teljesen igazuk volt, mert a kisemberek 90 %-a már megfizette •— de a nagyoknak nem kell vagyonváltságot fizetni. Én is arra kérem, a kormányt, sürgősen hasson oda, hogy azok, akiknek földben kell leadniok a vagyonváltságot, ne legyenek többé nebánts virágok, hanem, merjenek ezekhez hozzányúlni a törvény teljes szigorával és a törvény minden egyes paragrafusának megfelelő móden mielőbb hajtdák végre a földbirtokreformot. A kisiparosokat ép ugy kell tehermentesíteni a versenyképas nagy gyáriparral, mint a kisbirtokost. Ezért azt szeretném, hogy minél több kisiparos, minél több önálló kis ekzisztencia lenne, mert a szociáldemokrata párt, amely a munkások nevében akar beszélni, nem önálló egyéneket akar a hazának nevelni, hanem nagy tömegeket, amelyek fölött csak a vezetők uialkodhatnak, és amelyek nem a saját önálló, hazafias, szent meggyőződésük szerint indulnak. ( Ugy van ! Ugy van !) A forgalmi adót, amely a legszegényebb néposztályt sújtja és a kisiparosra nagy terheket, kötelezettségeket ló és azoknak számbantartását igényli, eltörlendőnek vélem. Iparmik fellendítésére gyárak épitése és a mezőgazdasági ipar fellendítése is szükséges, hogy minél több munkáskezet foglalkoztathassunk. Kisiparosaink, munkásaink számára munkaalkalmak teremtéséiül kell gondoskodnia az államnak, még pedig ugy, hogy az állami építkezéseket, az állami vásárlásokat a kisiparosokkal bonyolítsák le, hogy ne csak a nagyvállalkozó vágja zsebre a nyereséget, hanem a szorgalmas kisiparosis megtalálhassa boldogulását ebben a hazában. A munkásságnak s.nntén alkalmat kell adni arra, hogy munkához jussanak s ezáLal ugy mindnyájunk gazdasági helyzetét, mint saját helyzetüket is javithassák. Ilyen munkaalkalmak az utépifcések, amelyekről már itt ebben a parlamentben szó volt ; Nagy Emil tisztelt képviselőtársam is felhozta azokat. Én rámutatok arra, hogy különösen a most felszabadult területeken borzasztó rossz karban vannak utak és ez az állapot egyúttal gazdasági hátrányt is jelent. Tehát kettős célt szolgál a kormány akkor, amikor itt nem fukarkodik, hanem lehető lelj es erővel belefekszik azokba az épit kezesekbe, hogy az utak megjavuljanak és egyúttal a munkásság is keresethez jusson s a tél ne találja kenyér és tüzelőanyag nélkül az ország legszegényebb lakosait. A kultuszminister úrhoz is volna kérésem, még pedig az, hogy a falu népének az iskoláit szaporítsa és iparkodjék az iskoláztatást arra a nivóra emelni, hogy nemzetünk a kultura terén is versenyképes legyen nemcsak a balkán-nemzetekkel, hanem az úgynevezett nyugati civilizációval szemben is. (Ugy van! jobbfelől és a középen.) De azt kérem, hogy irodalmunkba, tanításain kan, kultúránkban, színházainkban és mindenütt a magyar nemzeti érzés és a keresztény erkölcs kidomborittassék. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Nem Írhatom alá Peidl Gyula tisztelt képviselőtársamnak azon mondását, hogy a szociáldemokrata párt, a munkásvezérek voltak azok, akik a szakszervezetek révén emelték a magyar nemzet műveltségét, mert öntudatos munkásokat neveltek. Én azt mondom, hogy a magyar nemzet művelődésének emelése, igenis, a magyar tanítói kar érdeme. Tehát