Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-26

A nemzetgyűlés 26. ülése 1922. Mert Magyarország területi integritása nélkül ebben a megcsonkított országban nincs élet, nincs fejlődés, csak sorvadás. Ezért súlyos felelősséggel tartozunk a jövő nemzedéknek, ha nem fogunk olyan politikát inaugurálni, amely közelebb hoz bennünket a mi eszményünkhöz, Szent István koronájának birodalmához, (Helyeslés jobhfelől.) Miután a kormányban megbízom és különösen megbizom -Bethlen István ministerelnökben, az indemnitást efogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől. A szónokot üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Nagy Emő ! Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés ! Szives elnézését és bocsánatát kérem, a Nemzetgyűlésnek, hogy ennél a vitánál én is felszólalok, hogy röviden megindokoljam, miért vagyok bizalmatlan a kormány iránt és miért nézem, szerencsétlen hazámért szinte aggódó lélekkel a kormánynak és az egységes pártnak működését. Minden becsületes emberről és pártról csak azt tételezhetem fel, hogy legjobb meggyőződése szerint kivan ja szolgálni hazájának ügyét. Különböző az ut, de elvégre a végcél mégis csak egy, a haza boldogítása, és minálunk, magyaroknál, nagy Magyarország visszaállítása. így gondolkoztam ezelőtt, igy gondolkozom ma is és épen ezért az ellenkező párton lévő embereket tiszteltem, becsültem és velük egyénileg is jól voltam. Az egyetlen zsinórmértékem az volt, hogy az illető becsületes és meggyőződésből cselekvő ember legyen. Fáztam azonban az úgynevezett konjunktúra-lovagoktól, akik mindig csak a saját érdeküket tartották szem előtt. Az ilyen emberek a legveszedelmesebbek és — bocsánatot kérek, ha esetleg nem parlamentárisán fejezem ki magamat — a legundokabbak is, az ilyen emberek máról holnapra változtatják meggyőződésüket, hitüket, elvüket, szóval mindazt, ami az ember előtt a legszentebb. Sajnos, hazánkban nagyon sok ilyen ember van. Az ilyen konjunktura-lovag mindig a leghangosabb, ez mindig legelőbbre törtet és ezek a mindenkori kormánynak vezércsahosai. Én csak azt mondom, ismerjük be, hogy ilyen leghangosabbak a mi szerencsétlen országunkban nagyon sokan vannak és ez reánk, magyarokra, bizony nem épen a leghizelgőbb. T. Nemzetgyűlés ! Hitem és meggyőződésem, hogy csakis szeretettel, egymás megértésével, megbecsülésével, tehát demokratikus, liberális utón érhetjük azt el, hogy a Kárpátok bércein újra magyar lobogó lengjen, hogy hazánk újra nagy és boldog legyen. Szent hitem, hogy ezt csakis igy érhetjük el, nem pedig a kormány és a t. túloldal politikája szerint. Bodó János : A Nagy Ernő-féle politika szerint. Nagy Ernő: Ez a Nagy Ernő-féle megállapitás, de igaz, a nép is ezt mondja, és igy, bár a cél egy : a haza boldogítása, nagy Magyarország visszaállítása, mindamellett pártommal együtt a nép ás hazám iránti szent kötelességünknek iartévi július hó 20-án, csütörtökön. 229 juk, hogy az alkotmány sáncai között a kormánynak és pártjának fenmaradása ellen minden lehetőt elkövessünk, még pedig azért, mert hazánkra és a népre nézve ez üdvös és hasznos lesz. Áll ez elsősorban a ministerelnök úrra, aki sem egyénileg, sem politikailag nem alkalmas arra, hogy ennek a hazának a legnagyobb örvénybe jutott szekerét onnan kihúzza. Áll ez azonban a t. túloldali pártra is, (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) akinek nem inge, ne vegye magára, — mert a pártnak legnagyobb része nem épen a legtörvényesebb utón került ide ebbe a Házba. (Egy hang jobbfelől : Hát a túloldalon ?) Azután legyen szabad elmondanom, miként gondolkodom én a szociáldemokrata pártról. Hitem és meggyőződésem, hogy náluk is a főcél : a haza boldogítása és nagy Magyarország visszaállítása. (Egy hang jobbfelől : Honnan gondolja !) Abból gondolom és azért állítom, t. képviselő ur, mert több szónokuk nyilatkozott már ily értelemben és példákkal is beigazolták. Nagy ür van köztem és a szociáldemokrata párt között, azonban még több közöttünk az egyforma eszme és a körülbelül egyenlő kiviteli mód is. Különösen, arm óta Peidl t. képviselőtársam azt a bizonyos deklarációt felolvasta, talán együtt is haladhatnánk, sőt talán egy párton is lehetnénk, ha at. szociáldemokrata párt jelzői között nem volna a »nemzetköziség«. De ezt sem tartom bűnnek, még csak hibának sem, mert, amint mondtam, a szociáldemokrata párt előtt is a haza boldogítása és nagy Magyarország visszaállítása a főcél, ök épen ugy küzdenek nagy Magyarország eljöveteléért, mint mi, ők is ezt írták zászlójukra, sőt, amint azt kinyilatkoztatták, előttük ez a főcél. Küzdenek azonban a nagy emberi eszméért is, a világszabadságért, a világ szeretetéért is. Ilyen értelemben fér meg a Szűz Máriás lobogó mellett, amely a magyar szabadságot, a nagy Magyarországot jelenti, a vörös lobogó, amely a nagy emberi eszmét, a nagy világszeretetet, (Mozgás és ellenmondások jobbfelől.) a nagy világszabadságot jelenti. Szomjas Gusztáv : Tudjuk, mi módon ! Nagy Ernő : Igen, együtt harcolok a szociáldemokrata párttal a magyar szabadságot, egységet jelentő nemzetiszínű lobogó alatt és együtt harcolok à nagy világszabadságot jelentő vörös lobogó alatt is, . . . Szomjas Gusztáv : Tudtuk eddig is ! Nagy Ernő : de csak addig, amíg a vörös lobogó háttérbe nem szorítja a nemzetiszínű lobogót, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : De háttérbe szorítja I) amíg a mi szerencsétlen hazánkat nem veszélyezteti az a nagy világszabadság, (Zaj. Elnök csenget.) mert nekem nem kell semmiféle világszabadság, semmiféle világszeretet, amig hazám nincs. Varsányi Gábor : Nekünk nincs akkora szivünk, hogy ez is beleférjen ! Nagy Ernő: T. képviselő ur, én igy gondolkozom, igy gondolkoztam a múltban és igy fogok gondolkozni a jövőben is és jöjjön bár ellenem az