Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

182 A nemzetgyűlés 25. ülése 1922 (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalj a el) En nem keresem azt, hogy a szociáldemokrata párt mennyire volt felelős a kommunizmusért. Miután én felajánlottam támogatásomat és segítségemet minden munkáskérdésben, minden szociális kérdésben, nincs szükségem arra, hogy ellentéteket hegyezzek ki. Jelenségek azonban, amelyek mutatkoztak, mégis arra kényszerítenek, hogy egyet-mást emlékezetbe hozzak. Én tudniillik szeretem azt, ha valaki igyekszik elszakadni egy múlttól, amelyet igazolni nehéz, azonban vállalja azt a felelősséget, amely terheli, vállalja főkép azért, hogy levonja azt a következtetést, amely a pártot kétségkívül bele tudja illeszteni abba a munkaközösségbe, amelyet igy teljesíteni akar. A szociáldemokrata párt azt mondja, hogy neki semmi néven nevezendő köze a kommunizmushoz nem volt. (Mozgás jobbfelöl.) Egyáltalában elutasitja magától a felelősséget azért, ami történt. En nem kívánom ezt a felelősséget megállapitani, de nem csodálkozom azon, hogy mégis vannak ebben az országbari emberek, akik találnak összefüggéseket a szociáldemokrata párt és aközött, ami a kommunistapárt neve alatt történt az országban. Találok t. i. eszmei közösséget s ettől az eszmei közösségtől és programmbeli közösségtől nem akar elszakadni. A szociáldemokrata pártnak meg kell tagadnia a kommunizmust a saját politikai rendszerében és csak akkor vehetjük komolyan azt, hogy elhárít magától minden felelősséget, amely a kommunista rendszer nyomán reá is hárul. Azt már voltam bátor igazolni, hogy a szociáldemokrata párt gazdasági végcélja a kommunizmus. Ezt nem tagadja ma sem, nem is lehet eltagadni, . . . Kabók Lajos: Nem is akarjuk! Haller István : . . . mert különben az apostoloktól, Marxtól kellene elszakadni. De amig ezt nem teszik meg, addig nagyon természetes, hogy itt a polgári társadalom és az a társadalom, amely a magyar állam exiszteneiáját a magánvagyonra és a tulajdonjogra építi fel, amely azt tartja, hogy minden kultnrí\s emelkedésnek legnagyobb rugója az az ösztön, amelyet a vagyon, vagy a vagyonszerzés lehetősége tud nyújtani, . . . Farkas István : A kizsákmányolás ! Haller István : . . . addig természetszerűleg diametrális ellentétben lesz mindazzal szemben, amit programmjából kifolyólag elveinek megvalósítása tekintetében proponál és a miért harcolni akar. Kabók Lajos: Ezzel tisztában is vagyunk. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Egész szép kormánypárti beszéd! Zaj.) Haller István : Én azt mondom, hogy . . . (Felkiáltások jobbfélol : Fáj neJcik nagyon ! Folytonos zaj.) évi július hó 19-én, szerdán. Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Zeöke Antal : Az ellenzék is mondhat igazat! (Zaj.) Haller István : Én azt a kormánypártnak megítélésére bízom, hogy, amiket gazdasági kérdésekben elmondottam, kormánytámogatás-e vagy sem és bizom az objektív itéletü ellenzék elbírálására, (Ugy van! balfelöl) vájjon viszont az, amit a szociáldemokráciáról mondottam, megfelel-e az objektiv vitatkozás feltételeinek, vagy pedig nem. (Ugy van !) Azt gondolom, hogy ebben a tekintetben engem semmivel sem lehet vádolni. (Zaj. Elnök csenget.) Hogy miért kell . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Haller István : .. . nekem erre az álláspontra helyezkedni, annak illusztrálására csak két citátumot olvasok fel. Az egyik Weltner Jakabtól származik, (Mozgás jobbfelöl.) akiről nem lehet azt mondani, hogy nem lett volna szociáldemokrata, mert hiszen a pártvezetőségnek éveken keresztül tevékeny és nagysúlyú tagja volt. Azt mondja Weltner (olvassa) : »A szociáldemokraták és a kommunisták között csak a tempó kérdésében volt ellentét. (Zaj.) A két párt gyűlése ... Esztergályos János: Ez is különös tempó. Haller István : . . . csak azért történhetett meg oly gyorsan, mert az együttműködésnek nem elvi természetű akadályok állottak útjában. A volt szociáldemokrata párt s a volt kommunista párt egyesülése minden zavar nélkül haladt előre. A következmények bizonyítják, hogy milyen nagy előnyére volt ez az elhatározás Magyarország proletariátusának.« (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Még egy citátumot olvasok fel. Ugyancsak az egység okmányában Bogár Ignác, aki 25 esztendőn keresztül volt szociáldemokrata és sohasem volt kommunista, legalább is a Kun Béla frakcióhoz nem tartozott, ezt mondja (olvassa) : »Mi szociáldemokraták, pártprogrammunkban mint végcél a kommunizmust propagáltuk.« Lukács Gryörgy pedig azt irja (olvassa) : »A szociáldemokrata párt a kommunista-bolsevista programmât tevékenységének alapjául fentartás nélkül elfogadja.« (Mozgás a jobboldalon.) Ezért voltam kénytelen hangsúlyozni azt, hogy mi, igenis, azokban a kérdésekben, amelyekben a programm szerinti végcélt akarja a párt megközelíteni, kétségkívül ellentétben leszünk és ellenlábasok leszünk. Megismétlem azonban, hogy a munkáskérdésből nem engedünk monopóliumot csinálni, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Mozgás a szélsobaloldalon.) és nem is ismerem el a szociáldemokrata pártot egyenesen munkáspártnak. Mert egészen bizonyos dolog, hogy egyes mandátumoknál a polgári szavazatok száma felülmulta a szociáldemokrata munkásszavazatok