Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-24

146 Á nemzetgyűlés 24. ülése 1921 2. évi július hó 18-án, Icedden. reform kérdése, megboldogult Rubinek Gyulától, idézhetnék a mostani földművelésügyi minister úrtól, aki akkor is kijelentette, hogy neki az a programmja, hogy minden 200 holdon felüli földbirtokot fel kell parcellázni és a földnélkülieknek, a rokkantaknak kell rendelkezésükre bocsátani. (Felkiáltások a jobboldalon : Ezt Bubinek nem mondta f) Lovász János : Nagyatádi sem ! Szomjas Gusztáv : Még Búza Barna sem ! Ö 500 holdon felül akarta a földet parcellázni ! Cserti József: Az volna az igazságos, 500 holdon felül ! Szeder Ferencz : Hogy sokáig kétség ne maradjon abban a tekintetben, hogy amit mondok, nem hasból mondom, itt van a következő idézet, a »Politikai rágalmak és cáfolatok« című füzetből, irta nagyatádi Szabó István. Ebben a füzetben a következőket mondja (olvassa) : »A mi pártunk programmja pedig követeli, hogy mindazon helyeken, ahol a földmives népnek földre van szüksége, kisajátitható vagy kicserélhető legyen 200 holdon felül bármely birtok is. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez egészen más !) De ha valahol a község terjeszkedése szempontjából van szükség a földre, ott erre a célra még a 200 holdon aluli más természetű birtok is kisajátitható vagy egyezség utján kicserélhető legyen, mert egy-két ember könnyebben elköltözhet, mint a falu egész lakossága.« (Felkiáltások jobb felöl : Ez más ! A törvényben is benne van !) Mondom, beszélhetnék erről is, én azonban ez alkalommal nem terjeszkedem ki arra, hogy milyen volt az emberek felfogása ezelőtt jó pár esztendővel a földbirtokpolitikáról és hogy milyen módosulásokon ment keresztül e tekintetben az utóbbi időben az emberek felfogása. Én ezt nem részletezem, csak megállapítom, hogy meggyőződésem és hitem ma is, amint hogy meggyőződésem és hitem volt mindenkor, amióta a kérdést tanulmányozom, hogy addig pedig, amig a földkérdés becsületesen megoldva nem lesz, amig «azok az Ígéretek, amelyeket annak idején felelős tényezők tettek, be nem váltatnak, addig ez a kérdés mindig a politikai élet tengelye ^marad. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egyenletesebb ós igazságosabb birtokmegosztódást akarunk és azt tapasztaljuk, hogy ezt a célt, ha az 1920 : XXXVI. te. végrehajtása ugy halad, mint ahogy haladt ennek a törvénynek megszületése óta, ezeket a célokat ezzel a törvénnyel megközelítőleg sem fogjuk tudni elérni. Cserti József : Rossz az egész törvény ! (Egy hang jobbról : Nem kell izgatni !) Szeder Ferenc: Maga az egész törvény hibás gondolaton épült fel, maga az egész törvény, az egész törvény szellem«, az egész törvény szerkezete is megtagadása azoknak a gondolatoknak, amelyeket annak idején a kisgazdais beválasztattak, azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés helyeslésével találkozom, ha az állandó igazolási bizottság alakulásának idejét holnap d. e. 11 órára tűzöm ki. Ennek helyiségéül az elnöki elfogadótermet jelölöm ki. Egyszersmind arra való tekintettel, hogy a IV. bíráló-bizottságba tévesen beválasztott Berki Gyula képviselő ur helye még csak holnap lesz uj választással betölthető, ezen biráló bizottságra nézve a megalakulás időpontjául holnapután délelőtt 10 órát, helyéül "pedig az elnöki elfogadó termet tűzöm ki. (Helyeslés.) Most folytatjuk a tanácskozást. Szólásra ki van feljegyezve? Forgács Miklós jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Hogy az indemnitással kapcsolatosan elszélesedett és kimélyült vitához én is hozzászólok, ezt azért teszem, hogy idehozzam azokat a fontos és súlyos mezőgazdasági problémákat, melyeket egyes képviselőtársaim a vita folyamán már érintettek, hogy én is elmondjam ezekről a véleményemet, sőt bizonyos tekintetben útmutatást is adjak, annyival is inkább, mert én magam is földmunkás vagyok, magam is ebből a társadalmi rétegből kerültem ki és én is elmondhatom ugyanazokat, amiket nagyatádi Szabó minister-ur a héten elmondott magáról és neveltetéséről, de azért is, mert mint szociáldemokrata iparkodtam ezeket a kérdéseket elméletileg is tanulmányozni és meg is érteni. Amikor ezekről a kérdésekről beszélek, önkéntelenül is előtérbe tolul a földreform ügye. Mikor elolvastam azt az előadói jelelentést, amelyet az 1920. XXXVI. te. tárgyalásakor az előadó mondott, én is örültem, hogy ez a fogas kérdés, amely ha megoldást nem nyer, még hosszú ideig lesz Magyarország politikai életének tengelye, végre valahára nyugvópontra jut. Kétségtelen tény ugyanis, hogy bármerre tekintünk Nyugat-Európában — ezt annak idején az előadói beszéd is megállapította — sehol olyan igazságtalan birtokmegoszlás nincs, mint Magyarországon, sehol annyi ezerhoiclas nagybirtok nem terül el, mint Magyarországon, ahol köztudomás szerint vannak megyék, melyek területének több, mint 5ö°/o-át foglalja le az 1000 holdas nagybirtok. Azt is az előadói beszéd állapította meg annak idején, hogy amikor ezt a szerencsétlen országot megnyomorították, birtokmegoszlása csak rosszabodott, hiszen a nemzetiségi területeken viszonylagosan jobb volt a birtokmegoszlás, mint a megmaradt csonka területen, ennélfogva csak szaporodott a földnélküli proletárok, a földnélküli Jánosok óriási tömege. Mondom, én örültem annak idején az előadói beszédnek és örültem különösen azoknak a nyilatkozatoknak, amelyek felelős személyiségek tettek, még mielőtt a földreform javaslatát benyújtották volna a nemzetgyűlésen. Idézhetnék én a diktatúra bukása utáni időkből is, amikor újra és újra felmerült a föld-