Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-24
144 A nemzetgyűlés 24. ütése J922. évi július hó 18-án, kedden. politikájában teljes mértékben osztozom, mert az természetes, hogy ha a fedezetlen állam jegyeket szaporítom, azzal az államjegyek értékét konzekvensen rontom, tehát nem lehet józanul célom az, hogy infláció által a valutát még jobban rontsam. De, ne méltóztassék itt engem félreérteni, iparkodni fogok magamat érthetően kifejezni : vannak helyzetek, amikor a financpolitikai tételek, dogmák épen e helyzeteknek megfelelően mérlegelendők. A világért sem dobnám el őket, de szükségesnek tartom, hogy e tételek- megbirálásánál gazdaságpolitikai motívumok is vitessenek bele az akcióba, és azokat ne negligáljuk egészen. Ezzel azt akarom mondani, hogy a pénzhiány kerékkötője mindenféle termelőmunkának. Ha meggondoljuk, hogy a mi pénzünk elértéktelenedését a külföld már eszkomptálta, és ha elképzelem, azt, hogy a folyó kiadásokra köztudomás szerint mégis csak kénytelenek vagyunk uj államjegyeket forgalomba hozni, akkor meggondolom azt, hogy kritikus momentumokban nem volnék-e esetleg hajlandó a pénzhiányra vonatkozó pénzügyi elvek enyhítésére is. Hogy azt gyakorlatilag megmagyarázzam, méltóztassanak arra gondolni, hogy a most bekövetkezendő gabona-, répa-, vagy bor-kampánynál mekkora bajokat idézhet elő az erősen érezhető pénzhiány. Már pedig a pénzintézetek most a valuta bizonytalanságára való tekintettel nem igen adnak nyakló nélkül hiteleket, azután ezekre a kampányra való tekintettel kötelesek tőkét rezerválni és szintén nem bocsáthatnak annyi pénzt rendelkezésre, mint amennyi kellene. Méltóztatnak tudni, hogy nemcsak nagy vállalatoknál, de magunknál is milyen nagy készpénzkészletet kell tartanunk a mindennapi élet vagy a vállalat fen tartásának érdekében. Ezek mind olyan jelenségek, amelyek pénzhiányt idéznek elő. Az ipari termelés kontinuitása pedig, ez az alaptétel, biztosítandó és ezért megvédendő a pénzhiány ellen. Nem a segítésnek, — hiszen erre nem vagyok képes — de legalább az enyhítésnek egy módját, gondolatát legyen szabad bemutatnom akkor, amikor utalok a Balog Brunó-féle tervezetre, amely abból áll, hogy hatalmaztassék fel néhány nyolc-tiz elsőrangú abszolúte biztos pénzintézet arra, hogy közös felelősség mellett, együttesen, kamatozó pénztárjegyeket hozhassanak forgalomba. Ezek a kamatozó pénztárjegyek 50.000 K induló összeggel lennének kibocsátva ós a szövegükben ki lenne fejezve minden napra az az összeg, — tőke, plussz, kamat — amelyet a bemutatónak kifizetnek. Ezek a pénztárjegyek hat hónapra szólnának és felmondás nélkül lennének kezelve. Megjegyzem, mindenesetre van ebben egy lehetőség, amely különösen az egymásközti forgalomban nagy pénzintézetek, nagy gyárak közt enyhítést idéz elő; de ez ismár valami, és hogy ha a pénzügyminister ur érdeklődik e terv részletei iránt, a legnagyobb készséggel bocsátom a rendelkezésére. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Altalánosságbán a javaslathoz szólva, én is a legnagyobb örömmel vallom azt, amit itt a vita legszenvedélyesebb momentumaiban minden képviselőtársam egyhangúan vállalt, hogy valamennyien a legnagyobb hazafisággal és önzetlenséggel akarunk résztvenni abban az újjáépítő munkában, amelyhez a nemzet élete kapcsolódik. A mi meggyőződésünk szerint a rekonstrukció munkájának elsősorban közgazdasági alapon kell megindulnia, (Ugy van! jobb felől.) és e közgazdasági munka megindításához igazán a legjobb tudásunk szerinti összefogásra van szükség. Hogy ez miben álljon, azt már nagyjában jeleztem és jeleztük annyian : a pénzünk megjavításában, életigényünk lefokozásában, a található nyers terményeink itthon való feldolgozásában, (Helyeslés és felkiáltások jobb felöl : Ez lényeges!) a külföldről behozható közszükségleti cikkeknek a minimumra való redukálásában. Itt azonban meg akarom jegyezni, hogy a kivitelre vonatkozólag pedig azt proponálom, hogy magas kiviteli vámok szedése mellett a feleslegek kivitele szabályoztassék, könynyittessék, a kiviteli engedélyek rendszere pedig töröltessék el. (Helyeslés a bal- és jobboldalon és a középen. Taps jobbfélöl.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! E munkánk felé hűvös fejjel, nyugodtan, minden körülményt megfontolva, meglatolgatva, lépésről-lépésre kell haladnunk. Mindenféle irreális, mindenféle kalandszerü megoldást el kell hárítanunk magunktól és »Segits önmagadon és az Isten is megsegít !« igazmondás szerint elindulva, magunk erejében biz va, megfeszített, reggeltől-reggelig terjedő munkával kell dolgoznunk és kell a romokból ujat építenünk. (Ugy van jobbfélöl és a középen.) Természetes dolog azonban, hogy ehhez a munkához egy békés légkört kell megteremtenünk, mert csak békés légkörben indulhat meg egyáltalában mindenféle termelő munka. A tömeg-izgalmak helyébe nyugalomnak, a felzaklatott lelkiállapotok helyébe megbékülésnek, a társadalmi és osztályharcok helyébe megértésnek, összefogásnak kell lépnie. A közös baj, az egyetemes szerencsétlenség kell hogy egy táborba kovácsoljon minket e munkánál idebenn a Házban csakúgy, mint künn az életben. (Ugy van! jobbfélöl.) Méltóztassanak elhinni, én is országos szerencsétlenségnek tartanám, hogy ha mi, akiket az az anyagilag és erkölcsileg agyonsanyargatott nép küldött e Házba, az a nép, amely végre nyugalom, zavartalan munka és jobb megélhetés után vágyik ós ennek előmozdítását várja tőlünk, (Ugy van! jobbfelöl.) mondom, ha mi e helyett idebenn napról-napra megújuló személyes harcokban, (Ugy van! Taps jobbfelöl.) folytonos provokációkban, (Ugy van! jobbfélöl.) felhánytorgatásokban ós más olyan dolgokban állnánk és küzdenónk egymással szemben, amelyek mindenre alkalmasak, csak termelő munkára nem. (Ugy van ! jobbfélöl.)
