Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-23

A nemzetgyűlés 23. ülése 1922. évi július hó 17-én, hétfőn. 135 hívei és követői a tanácsköztársaságnak. Én nagyon sok helyen láttam szerepeim a tanácskormány idején az előbb emiitett neveket. Olvastunk cikkeket a Népszava kommunista számaiban, amik Jászai Samu aláirásával jelentek meg, olvastunk szereplésekről, amik az igen tisztelt képviselő urak nevéhez fűződnek és olvastuk a lapokból, hogy a képviselő urak akkor valamennyien kiálltak propagandát folytatni, nagy népgyüléseket tartottak . . . (Zaj.) Peyer Károly : Propagandát a forradalmi tanácsban ! Szabó József : Az igen tisztelt képviselő ur is tagja volt a 80-as bizottságnak. Peyer Károly : Nem voltam ! A szakszervezet küldött ki, de nem voltam meg\álasztva. (Derültség jobbfelől.) Szabó József: Ez szavakkal való játszás. Peyer Károly : Nem, ezek tények. Szabó József: Nekünk is vannak kongresszusaink, ott vannak választott és kiküldött tagok, de valamennyien egyenlő jogokkal vesznek részt. Peyer Károly : Nem igaz ! Szabó József: A t. képviselő ur ugyanolyan joggal vett ott részt, mint a többi képviselő urak. Peyer Károly : Arról olvasson fel, hol voltunk propagandán. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : A vörös kocsit ki irta ?) Szabó József : Itt van pl. Jászai Samunak még egy cikke. Azt hiszem, Peyer igent, képviselő ur nem akarja dezavuálni másik társát, nem akar különb lenni, mint Jászai, vagyis teljesen azonosítja magát vele és ezzel fedezi is annak álláspontját. Itt van a Népszava március 28-iki cikke, amely a következőket mondja (olvassa) : »A magyarországi szakszervezetek kitartó és erélyes küzdelme nélkül még nem tartanánk • ott, ahol vagyunk. Kétségtele-r, hogy a forradalrri átalakulást szakszervezeteink évtizedes nehéz küzdelmének köszönhetjük.« Ugyebár tehát, Jászai Samu maga állit ja ki a bizonyítványt arról, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek készítették elő a kommunizmust és hogy ha a szociáldemokrata szakszervezetek nem végeztek volna alapos munkát és oly jó osztályharcot, akkor nem lett volna kommunizmus, nem tartottunk volna ott, ahol tartottunk ! Dénes István : A francia forradalom idején nem voltak szakszervezetek és pompás kommunizmus volt ! Haller István : Beszéljünk egyelőre csak Magyarországról. Szabó József : Ne kényszeritsen t. képviselőtársam, hogy a francia forradalomról beszéljek. Ez a kommunizmus közvetlenül érintett bennünket és azért ezt a kérdést tisztázzuk. Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ezekből az előadottakból következtethetünk arra, hogy a szociáldemokrata párt, sőt a jelenlegi képviselőcsoportnak is tekintélyes része — nem mondom, hogy talán nem voltak kivételek, akik nem játszottak vezetőszerepet —- a tekintélyes része kivette részét a vezetésből. Propper Sándor : Kivette az egész ország ! Az összes tisztviselők ottvoltak ! (Zaj. Egy hang jobbról : Kiknél volt a fegyver J) Szabó József : Hogy egyesek nem vettek részt a vezetéáben, nekem eirőlis megvan a magam véleménye. A kommunizmus kiépitése nem volt valami biztos dolog. Valamennyien számoltunk azzal és meg voltunk győződve arról, hogy ez a rendszer nem tarthatja magát, megbukik, és ha a szociáldemokrata párt.minden egyed tagj? vezetőszerepet játszott volna a kom.munizmusban, ugy ki vállalta volna a szakszervezetek vezetését ? Ezért meg kellett egymással állapodni. Taktika és munkamegosztás volt az egész. (Zaj.) Peyer Károly : Aki nem volt ott, annak is bűne"volt ! Szabó József : Az urak egy része a tartalékba helyeződött, hagy ha bukik a rendszer, legyenek vezetők, legyenek, akik a szakszervezeteket a kommunizmus bukása után tovább vezetik. Peidl Gyula : Ez hamisitatlan jezsuitizmus ! Szabó József : Épen azért, egész csintéi mondom, félek, hogy ez a deklaráció is, amelyet a szociáldemokrata párt előterjesztett, csak ilyen taktika ; az őszinteséget ez sem \iseli magán, Ők nem igazán és nem őszintén óhajtják azt, amit abb?n a deklarációban lefektettek. Ha én tévedek, méltóztassanak elhinni, én fogok a legjobban örülni ; nagyon fogok örülni, hogyha a szociáldemokrata párttal szemben a bizalmatlanságom teljesen indokolatlan ; nagyon fogok örülni, hogy ha bebizonyítja a t. szociáldemokrata párt igen tisztelt képviselőcsoportja, hogy tényleg a deklaráció alapján áll. De akkor azonban a programmját kénytelen lesz félretenni, ehetni és kizárólag a deklaráció irányában kell haladnia. Propper Sándor: Miért vágja útját annak,, hogy megvalósítsuk ? Szabó József : Bocsánatot kérek, én nem vágom útját. Propper Sándor : De útját vágja, a bolsevizmusnak csinál itt propagandát ! Elnök: Propper képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodni és a szónokot csendben, figyelemmel meghallgatni ! Szabó József : T. képviselő ur ! Én nem állom útját ; de én nem is képzelem magamat olyan hatalmas embernek, hogy a szociáldemokrata párt ilyen hatalmas csoportja munkájának útját álljam, sokkal szerényebb, sokkal jelentéktelenebb egyén vagyok, semhogy útjába állhatnék. (Ez igaz ! a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: De kísérletet tesz î Szabó József: Tehát nem. útjába állok, hanem, alkalmat akarok adni a t. képviselő uraknak, hogy ezt a deklarációt megvalósítsák és főképen arról győzzenek meg bennünket, hogy azt, amire