Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-23
A nemzetgyűlés 23. ülése 1922. évi július hó 17-én, hétfőn. 133 Rupert Rezső : Minden gyilkost fel kell akasztani, akár szocialista, akár keresztényszocialista! Szabó József : Ne méltóztassék azt mondani, hogy nem tették szóvá, mert eddig minden szónokuk beszédében benn volt ez a két név! Peyer Károly: Csak feszegessék! Szabó József : En ezt nem ítéltem el annak idején, nem is szóltam közbe, sőt helyeseltem és ma is nyíltan helyeslem, s csatlakozom e tekintetben az ő követelésükhöz. (Égy. hang a szélsőbaloldalon : Nem szükséges !) Ezt a jogomat nem vitathatja el tőlem senki ; jogom van csatlakozni azokhoz, akik követelik a bűnök megtorlását. Épen ezért nem értem, miért háborodnak fel az igen tisztelt képviselő urak, amikor a keresztényszocialista, vagy kisgazda áldozatokról beszélek. Peyer Károly: Helyes, azt is meg keli torolni ! Szabó József: Rupert képviselő ur azt mondja, hogy nem igaz a dolog! Ám tessék utána nézni, hogy megtörtént-e. Rupert Rezső : Már megint nem igazat mond; nem arra mondtam, hogy nem igaz, hogy négy halott volt ! Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék hallgatagon igazat adni önmagának, ne méltóztassék annak hangosan kifejezést adni, mert azt a házszabályok tiltják. Szabó József : Lehet, hogy a t. képviselő ur szóvá tette ezt az esetet, valamely népgyűlésen Veszprémben, de nem hallottam, hogy itt a Házban méltóztatott volna róla beszélni. En csak arról beszélek, hogy itt a törvényhozásban követelte-e ezen bűnök megtorlását. Rupert Rezső : Devecser mellett, a medgyesi erdőben feküsznek azok. akik a bűnt elkövették, huszonegyet kivégeztek ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Meg van elégedve ?) Miért tegyem akkor még szóvá? Szabó József: Nem vagyok megelégedve! Propper Sándor: Azt szerette volna, ha az összes munkásokat kivógezták volna?! Elnök : Propper képviselő urat kérem, szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni! Szabó József: A képviselő ur, ugy látszik, most nagyon szembe került előbbi jogi felfogásával, . mert most egy kézlegyintéssel intézi el ezt a kérdést, azzal, hogy ennek a négy embernek a meggyilkolását ugy bosszulták meg, hogy huszonegy embert ^kivégeztek és ezek ott feküsznek az erdőben. Én nem olvastam a birói Ítéletet, tehát nekem nincs erről tudomásom s a kérdést is csak azért hoztam ide, hogy bizonyítsam, hogy hogyan kezelte a szociáldemokrata párt a jogrend kérdését akkor, amikor ő volt hatalmon, amikor neki lett volna joga és módja megvédeni másnak a szabadságát. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor : Hála Istennek, egészséges ! Elnök: Csendet kérek! Szabó József : A végtelenségbe menne azoknak az eseteknek a sorozata, melyeket elmondhatnék. (Zaj és közbeszólások a szélsöbaloldalon.) Elnök : Kérem Szabó képviselő urat, méltóztassék folytatni s az egyéni diskurzus helyett talán méltóztatnék a szónoklat terére lépni. Szabó József : Eszemágában sincs az igen tisztelt képviselő urakkal vitatkozni, de amennyiben kényszerítenek iá, nem akarok egy közbeszólást sem elmulasztani anélkül, hogy an a reflektálnék. Ha a t. képviselő urak nem szólnak közbe, sokkal rövidebben fogok végezni beszédemmel és csak arra fogok szorítkozni, amit el akarok mondani. A végtelenségbe nyúlna a szociáldemokrata párt uralma alatti jogrend idején előfordult esetek tárgyalása, de kötelességem mégis megemlíteni egy munkástársam esetét, amelyre valószínűleg emlékezni fognak egyesek az urak közül is. Székely János volt államtitkár esete volt, aki itt a fővárosban, Kőbányán a Kápolna-utca ban a keresztényszocialista párt helyiségében gyűlést tartott, mire a szociáldemokraták a kommunistákkal együtt fegyveresen betörtek a helyiségbe és véresre verték őt és munkástársait, ugy hogy véres fejjel kellett menekülniük, hogy megmentsék életüket. Itt van aztán egy másik munkástársunk esete ; ezt azért mondom el, mert az urak Garamiról szólva, mindig ugy állítják be az ő személyét, mint aki nagyon elitéli a mai állapotokat. Én tisztelem az ő személyiségét, tudom, hogy értékes ember, főkép a szociáldemokrata párt lészére, de elfogultságában ő sem tudott több lenni az uraknál, mert amikor egyik munkástársunk, egy négygyermekes családapa, aki az északi főműhelyben dolgozott és mert keresztényszocialista volt, kenyerétől megfosztották, munkájából kiüldözték, elment hozzá mint kereskedelemügyi ministerhez, hogy védelmet kérjen, ő azt mondta neki, hogy kéiem, menjen a bizalmiférfiúhoz, mi közöm nekem, ehhez ? Ezt intézzék el a bizalmiakkal, meg a szakszervezetekkel ! Peyer Károly : Hogy hívják ? Szabó József: Kübelik. Antal ! Most is az északi főműhelyben dolgozik, mert azóta visszakerült oda ; négy gyermek apja, körülbelül négy-öt hónapig teljesen kenyér nélkül volt Garami minister ur jóvoltából. Peyer Károly: Majd megnézzük, igaz-e ? Szabó József: Ne mondja azért a szociáldemokrata párt, hegy nekik semmi közük sincs a kommunizmushoz, mert ezek a dolgok, mind előkészítői voltak a kommunizmusnak, s mindegyik eset? egy-egy kő volt a kommunista épület felépítéséhez. Szeder Ferenc : Akik a háborút csinálták, azok készítették elő a kommunizmust. Ha nem lett volna háború, nem lett volna kommunizmus ! Szabó József : Kom mondom, hogy nagyrésit nem a háború okozta, de meggyőződésem, hogy a világháború után még megmentettük volna az országot, ha itt nem pártszempontok érvényesültek volna, ha nem párturalom lett volna az országban,
