Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-23
A nemzetgyűlés 23. ülése 1922. évi július hó 17-én, hétfőn. 123 t. szociáldemokrata párttal abban, hogy a kormánytól kierőszakoljuk a gyülekezési és szervezkedési jog törvényes szabályozását. E jog terén épen azért történhetnek kilengések és hibák, mert nincs törvényben szabályozva. Tessék ezeket a kérdéseket törvényben szabályozni s akkor mindenkit kényszeríteni lehet arra, hogy a törvényes kereteken belül éljen ezekkel a minden polgárt és munkást megillető jogokkal. A munkaszabadság és a munkavédelem biztosítása céljából kivánjuk, hogy az igen t. kormány törvényjavaslattal jöjjön a nemzetgyűlés elé. Mi azt akarjuk, hogy ebben az országban a munkaszabadság minden dolgozó részére biztositva legyen, tekintet nélkül arra, hogy melyik párthoz tartozik, milyen az elve, a felfogása ; ha dolgozni akar, neki ez a joga biztositva legyen és üldözni ezért senkit ne legyen szabad — újra mondom — akár szociáldemokrata, akár keresztényszocialista, akár más világnézetet vagy felfogást valló polgárról vagy munkásról legyen is szó. S én kijelentem, — talán az teszi indokolttá azt, hogy épen mi, keresztényszocialisták mondjuk ezt, mert mi érezzük legjobban ezen jogok biztosításának a hiányát — hogy ha rövid idő alatt nem látom itt az igen t. kormánynak erre vonatkozó törvényjavaslatát, magam fogok benyújtani egy törvényjavaslatot a munkaszabadságról és a munkásvédelemről. Peyer Károly: Nagyon jó lesz! Szabó József ; A másik kérdés — befejezem röviden felszólalásomat — a munkasbiztositás fejlesztése. A munkásbiztositóra gondolok. Ezt a kérdést nemcsak abból a szempontból tárgyalom, amelyei: a szociáldemokrata párt igent, képviselői hangsúlyoztak, t. i. az önkormányzat szempontjából, hanem azt kivánnám, hogy az igen t. kormány főképen annak fejlesztésével foglalkozzék, nevezetesen, hogy terjesztessék ki a munkasbiztositás a biztosítás minden nemére : a rokkantságra épugy, mint az aggkorra,, a munkanélküliségre épugy, mint a betegségre, s hogy ezek a biztositások az ipari munkásoknál épugy meglegyenek, mint a mezőgazdasági munkásoknál. (Helyeslés baljeUl.) Ezt kívánom az igen t. kormánytól, azután pedig majd az önkormányzat kérdésére vonatkozólag is fogok néhány szót szólni. Természetesen ezzel a kérdéssel én a szociáldemokrata párt programmjával, az általa előterjesztett deklarációval és az onnan elhangzott eddigi felszólalásokkal polemizálva fogok foglalkozni. A biztositásra vonatkozólag felhivom még az igen t. ministerelnök ur figyelmét arra, hegy itt valószínűleg elkerülte a figyelmét a valuta nagyarányú esésével kapcsolatban mutatkozó az a tény, hogy abiztositónál tisztviselők ma is — ha jól tudom — csak 48.000 korona évi fizetésig vannak biztositva. Már pedig tudjuk, hogy leromlott valutánk mellett nincs olyan ember, -— vagy legalább is szeretném remélni, hogy ilyen nincsen — akinek 48.000 koronán aluli évi fizetése van, s igy azok, akik 48.000 koronán felüli évi fize? téssel birnak, nem kerülnek a betegsegélyző biztosítás alá. Felhivom az igen t. ministerelnök ur figyelmét arra, hogy jó lenne egy rendelettel újra szabályozni ezt a kérdést, és pedig olyan értelemben, hogy magasabb fizetésekkel biró tisztviselők is kötelező biztosítás alá kerüljenek. Még csak néhány szót a tisztviselőkről. Ennél a kérdésnél itt azért sem időzöm sokat, mert előttem szólott t. képviselőtársaim már egészen részletesen beszéltek erről a kérdésről. Csak egy megjegyzést teszek, azt, hogy teljesen osztom azoknak a felfogását, akik hangsúlyozzák, hogy ha vannak is felesleges tisztviselőink a közigazgatás terén, de semmi esetre sincsenek ilyenek az iskolákban, a tanügy terén, (ügy van ! a báloldalon.) Tanítók elbocsátásáról hallani se szeretnék. (Zaj a baloldalon.) Minden körülmények között gondoskodni kell arról, hogy ott, ahol tanerőben hiány van az iskolákban, ahol még mindig 80—100 gyermek van egy tanitó vezetésére és tanítására bizva, tessék tanítókról gondoskodni és ne tanítókat elbocsátani. (Helyeslés balfelôl.) Létay Ernő : Szégyen, gyalázat ! Szabó József: Teljesen felesleges az, hogy tanítókat tegyenek a B. listára. Rupert Rezső : Pedig mennyit tesznek ! Szabó József : Nem taglalom ennek a jelentőségét, mert mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent azt, hogy a kultúra terén erősítsük nemzetünket, fajunkat, hogy ezt a fegyvert ne adjuk ki a kezünkből. Azt hiszen, ennél erősebb irredentizmust el sem lehet képzelni. A B. listára került tisztviselők sorsa azonban engem egyébként is különösen érdekel, és pedig azért, mert olyan hirek keringenek, olyan dolgokról hallunk, hogy itt egyenesen politikai szempontokat érvényesített az igen t. kormány. A ministerelnök ur már arról ismételten tett kijelentést, hogy semmiféle politikai szempontok nem játszottak közre. (Ellenmondás a baloldalon.) De hogy megnyugtassa a kedélyeket, jó lenne, ha közölné ezt talán a parlament egy bizottságával, s abban a parlamenti bizottságban, amelyben minden psrt képviselője helyet foglal, mutassák be azt, hogy tényleg nem politikai szempontból kezeltetett ez a kérdés. Ezért ebben a kérdésben is vagyok bátor egy határozati javaslatot benyújtani. (Helyeslés a baloldalon.) (Olvassa) : »Határozati javaslat. 1. Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a B. listára került tisztviselőkről a kimutatást felülvizsgálás céljából becsássa egy kiküldendő parlamenti bizottság rendelkezésére, hogy azt a bizottság pártszempontoktól mentesen, kizárólag a rátermettség és egyéb szociális szempontok figyelembe vételével revízió alá vegye. •2. E célból küldjön ki a nemzetgyűlés egy parlamenti bizottságot.« (Helyeslés haljelól.) Rupert Rezső: Nagyon helyes ! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Beszédem második részében, azt hiszem, egészen természe16*