Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-23

A nemzetgyűlés 23. ütése 1922. évi július hó 17-én, hétfőn. 113 krácia számos kongresszuson foglalkozott is az agrárprogrammal, kénytelen beismerni azt, hogy a pártnak még ma sincs megállapított agrárpro grammja. Dénes István : A parlamenti páit leszögezte álláspontját precizen ! Pintér László : Addig, mig a szociáldemokiaták a marxista elvek alapján állanak, ha csinálnak is agrár munkásprogrammot, azt sem vallják őszintén. Különben, hangsúlyozom, ma sincsen prograrrmijuk. Kitérhetnék itt a Peidl-féle deklaráció több pontjára. Peidl ur szükségesnek tartotta megállapítani azt, hogy a szociáldemokrata párt nem részes a kommunizmus felidézésében . . . Peidl Gyula: Azt nem. mondtam ! Pintér László : ... és hogy nem, csinál* a meg. Peidl Gyula : Ezt mondtam ! Pintér László : Itt az egység okmánya. Alá van iiva a magyar szociáldemokrata párt, amely természetesen elől lovagol és a kommunisták magyarországi pártja. Ez egy történelmi okmány, amely bizonyítja azt, hogy a párt, mint párt a kommunistákkal, mint párttal együtt megcsinálta a kommunizm,ust és nem igaz az, hogy a polgári osztályok tunyasága vagy gyávasága okozta azt, hogy a kommunizmus Magyarországon létrejött. Hogy rövidre fogjam, beszédemet, rámutatok arra, hogy van munkáskérdés, van szocializmus és van szociáldemokrácia, mind a három, külön elhatárolt fogalom.. Ha, mint Schäfile mondja, az angyalok nyelvén is bizonyitanók be, a szocializmus tarthatatlanságát, ezzel a szociáldemokiáciát nem fegyverezhetjük le. Nem szabad strucc módjára homokba fúrni fejünket. Megjelölik mint a bajt és igyekeznünk kell a betegséget orvosolnunk. Bebel egyszer azt mondta Bismarcknak : Ha azt akarja, hogy a szociáldemokrácia megszűnjék, akkor mutatok magának egy módot, amely tönkreteszi a fonást, amelyből a szociáldemokrácia táplálkozik, s amely nem. más, mint a nép nyomora. Ha mi a szociális kérdéseket meg akarjuk oldani, akkor kell, hogy a szociális alkotások terére lépjünk. Ez az a próba, amely a mai időkben nemcsak az egyes politikusokat, hanem a pártokat, sőt ezt a nemzetgyűlést is meg fogja próbálai. Ha mi le fogunk ülni együtt az asztalhoz, amelyen a szociális kéidéseket boncoljuk és keressük az eszközöket, amellyel azokat orvosolhatjuk, akkor egyrészt a t. túloldal be fogja látni, hogy ők sem tehetnek mást és többet, mint amint az adott esetben lehetséges s amit mi, kik becsületesen a nép bajainak orvoslására törekszünk, másrészt be fogja látni minden tagja a nemzetgyűlésnek, hogy ezt a kérdést halogatni többé nem lehet, mert ez a kérdés megoldásra vár és megoldásra sürget. Mi, t. túloldal, talán nem vesszük annyiszor szájunkra a demokráciát, mi inkább megcsináljuk az igazi keresztény agrár demokráciát ! Minthogy a ministerelnök beszédében felcsillanni látom a szociális érzéket és a szociális gondolatot, amenynyiben ő is rámutat arra, hogy ezt a kérdést meg kell oldani, s hogy minden elodázással csak a sebet NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — II. KÖTET. mélyítjük, bizalommal viseltetem a kormány iránt és az indemnitást elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Szabó József ! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy az előttem szóló képviselő ur beszédét nem hallgathattam végig és igy nem vagyok abban a helyzetben, hogy az ő beszédével részletesebben foglalkozzam, azonban az elhangzott helyeslések és beszédének utolsó része a demokratikus haladásról és a szociális kérdésekről arra a meggyőződésre juttattak, hogy azt hiszem vele teljesen egyetérthetek, bár ő a túlsó oldalon foglal helyet, én pedig ezen az oldalon. Egyetértek beszédével, de bizonyos, hogy nem értek egyet annak konklúziójával, t. i. 'azzal, hogy mindezeket elmondva, bizalommal viseltetik a kormány iránt. Nem viseltetem bizalommai a kormány iránt és ezt kivánom röviden az indemnitás vitája során néhány szóval megindokolni. Mi keresztényszocialisták az elmúlt két esztendőben a jelenlegi kormány — több kevesebb, változással — támogattuk. Ez a támogatás nekünk nagyon sokszor nagy áldozatot is jelentett, de meghoztuk ezt az áldozatot azért, mert éreztük, hogy itt a kommunizmus, a forradalmak után végre tényleg konszolidációt kell teremteni, s a konszolidációnak, a rendnek a törvényes állapotnak alapfeltétele az, hogy erős és biztosan álló kormányzata legyen az országnak. Mi ennek tudatában támogattuk a kormányt, és mondom, sokszor nagy áldozatokat hoztunk, mert hiszen a támogatás nem jelentette azt, hegy a kormányok működésével és főképen szocziális tevékenységével meg voltunk elégedve. Azt akartuk, hogy végre kikerüljünk a forradalmakból, végre a törvényes állapotba vezessük vissza az ország kormányzását és végre olyan állapot legyen teremthető az országban, amelyről elmondhatjuk, hogy valóban konszolidált és a jogrend tekintetében is minden igényt kielégít. Kétévi fáradságos munkának a gyümölcsét, két éven keresztül meghozott annyi áldozat eredményét az elmúlt nemzetgyűlés utolsó kormánya, amely kisebb-nagyobb változtatásokkal ma is viszi az ország ügyeit, minden alaposabb megfontolás nélkül, e lépés következményeivel való számolás nélkül felrúgta. Egy könnyű, elegáns gesztussal egyszerűen visszament a kormány arra az alapra, amelyről örültünk, hogy végre elkerültünk. Törvénytelen alapra helyezkedett a kormány, s meglévő törvényünket egyszerűen sarokba téve rendelettel intézkedett olyan téren, amelyen intézkedni szerintem joga nem lett volna. Én ezt a kérdést nemcsak alkotmányjogi . szempontból kivánom birálat tárgyává tenni, 15