Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

À nemzetgyűlés 22. ülése 1922. ami felesleg és csak az jöjjön be az országba, amire itt okvetlenül szükség van. Ezzel szemben azt látjuk, hogy július, augusztus és szeptember hónapokra havonta 100 vagon nullás búzaliszt és 100 vagon rozsliszt van kivitelre kontingentálva. Olyan időben, amikor a lisztárak folytonosan emelkednek, a lisztnek ilyen nagymennyiségű kivitelét mindenesetre kifogásolnom kell. Engedélyezve van továbbá kivitelre havonta 3000 vágómarha, 100 fejőstehén és 1800 hizott élő sertés. A fejősteheneknél ugyan csere van kikötve, azonban, hogy ez a csere valóban meg fog-e történni és miként fog megtörténhetni olyan országgal, ahol az élelmezéssel annyi baj van, mint Ausztriában, azt nem tudjuk. Még aggó* dalmasabb, hogy bizonyos egyesületeknek, illetve vállalatoknak adatik kizárólagossági jog; hogy a kiszállítandó állatmennyisógek egy cégtől szerzendők be, nevezetesen a magyar köztisztviselők hizlalási akciójától, ami azt eredményezi, hogy az a vállalat összevásárolja a sertéseket és ezzel előidézi itthon az árak emelkedését. Ugyanigy vagyunk a vágómarhák összevásárlásával is. Ezenkívül kivitelre van engedélyezve havonta négy vagon tojás és 15 vagon sertészsír, ugyanakkor, amikor itthon a sertészsír kilójáért 300—350 koronát fizetünk. Ezzel szemben engedélyezve van behozatalra havonta 10 vagon butor, holott nekünk kitűnően funkcionáló és igen nagy teljesítőképességű bútoriparunk van. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Engedélyezve van behozatalra bádogáru a tejgazdaságok részére, holott ilyen gyárunk három is van : a Magyar Fémlemezgyár, a Weisz Manfréd-féle és a Eothmüller-fóle gyár. Engedélyezve van tíz vagon sin és váltó behozatala, három és fél vagon drótszeg, amikor a rimamurányi, salgótarjáni gyár, amelynek munkásai részben sztrájkban állanak, részben kizárták őket, ebben az áruban kitűnő teljesitőképességü. Ugyanigy vagyunk a csavarokkal, anyacsavarokkal és csapszegekkel, amelyekre szintén van gyárunk, aminthogy vasszekrény-gyárunk is van. Öntvényekre, a kovácsolható öntvények kivételével, szintén van öntödénk, még pedig 43 kitűnően berendezett vasöntöde. Patkósarkot is gyártanak a Weisz Manfréd-féle ós a Belgagyárban. Ezeket az üzemágakat a behozatal miatt redukálni fog kelleni, ami által kevesebb munkás talál majd alkalmazást. Az egész ólomáruipar el fog sorvadni, mert annyi ólomáru kerül be ezen egyezmény alapján az országba — havonta külön a csövekből és külön az öntvényekből egy-egy vagon — hogy két ólomárugyárunk kénytelen lesz üzemét a minimumra redukálni. Azután armatúrákból, felszerelési cikkekből beeresztenek 3000 kilogrammot, amikor az egész országban alig van építkezésünk. Még hri július hó 15-én, szombaton. 99 messzebb megy ez az engedély a gőzgépeknél, motoroknál és mezőgazdasági gépeknél; e két kategóriából havonta összesen 9 vagon jöhet ide be, pedig a mi kitűnő mezőgazdasági gépgyáraink, többek közt a Magyar Államvasutak * (xépgyára, sokkai több munkást tudnának foglalkoztatni, hogyha egy kissé gondosabban állították volna össze azokat az árukat, amelyeket ide beengednek. Igaz, hogy minden behozatalra engedélyezett árunak meg van a pendantjâ a kivitelnél, de tudjuk azt, hogy amig élelmiszert nagyon szívesen fognak Magyarországtól átvenni Ausztriában és azt a mennyiséget amennyire lehet, még emelni is kérik majd, addig kétségtelen, hogy ipari árut nem fognak innen kivinni, amikor a mi pénzünk leromlottsága dacára is, sokkal értékesebb, mint az osztrákoké. IJgy kell tehát néznünk ezt a megegyezést, mintha ezt kizárólag egyoldalulag, teljesen a mezőgazdasági érdekeltség érdekében kötötték volna meg tekintet nélkül az ország mai helyzetére és tekintet nélkül a lakosság életigényeire. Ennek következménye az lehet, hogy mezőgazdasági gépgyáraink és egyáltalán gépgyáraink és egyéb ipari üzemeink kénytelenek lesznek nagyszámú munkást elbocsátani és üzemeiket redukálni, a másik oldalon pedig az lesz az eredmény, hogy az igy engedélyezett élelmi cikkek kivitelével a drágaság itt még súlyosabb lesz. Akkor, amikcr itt a nemzetgyűlésen külön bizottságot kellett ez ügyben kiküldeni, akkor amikor az egész országban úgyszólván semmi egyébről nem beszélhetünk, mint a drágaság kérdéséről, amikcr ennek a drágaságnak következménye az, hogy minden hajlék, minden lakás jajjal, panasszal és keserűséggel van tele : akkor azt hisszük, több gondot kellene a kormánynak fordítani arra, hogy ilyen egyezményekbe, amenynyire lehet, egyáltalában ne' menjen bele és ne engedjen ki ebből az országból ebben az időben olyan élelmiszereket és olyan mennyiségben, amelyekre itt szükség van. A'kivitel, mondom, szerintünk csak annyira terjedhet ki, amennyiben fölösleg van az országban. Ha ez a fölösleg nincs meg ; ha mi a szánktól vagyunk kénytelenek elvonni azt, az ország népének mindennapi megélhetéséből kell kiszakítani azt, amit ebből az országból kivisznek, akkor kiviteli engedélyeknek jogosultságuk nincs. Ebben a meggyőződésben és azon aggodalomnál fogva, hogy ezzel a munkanélküliség még fokozódni fog és hogy a drágaságot minden jóakarat és minden összefogás dacára sem lehet megakadályozni és letörni, minthogy további minden kísérletet meg kell tenni arra, hogy ez letöressék, ezt az interpellációt intézem az összkormányhoz (olvassa) ': »Van-e tudomása az összkormánynak arról, hogy a Magyarország és Ausztria között 1922 június hó 27-én megkötött behozatali és kiviteli megegyezés már megkötése idején is, de az azóta beállott ujabb drágulások következtében különö13*