Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-20

A nemzetgyűlés 20. ülése 1922. Hegedüs György : Talán hazaárulók voltak azok a választók ? Horváth Zoltán : Én ezt a szót, hogy hazaáruló . . . Hegedüs György : Az nem közönséges bűncselekmény, az igaz ! Horváth Zoltán : . . . nem tudom épen igy kimondani, nem tudom valakire egyszerűen ráfogni, mert én feltételezem, minden polgártársamról, hogyha esetleg más politikai meggyőződése is van, de szivében, amely magyar sziv, csakis hazánknak előbbre vit ele, csakis hazánknak boldogulása lehet a cél. Lehet talán, hegy az egyik ezen az utón, a másik azon az utón kivánja, de megvagyok róla győződve, hogy a nemzetgyűlésnek nincs olyan tagja, aki az országnak boldogulását nem kivánja. Megtehetném., hogy in médias res egyszerűen kiragadnám, azok közül az atrocitások közül, amelyeket itt at. Nemzetgyűlés szine előtt elmondandó leszek, a kecskeméti atrocitásokat és akker rögtön tisztán állana az igen t. Nemzetgyűlés előtt, hogy azokat a gyönyörű szép gondolatokat, azokat az emelkedett gondolatokat az én igen t. képviselőtársam in praxi nem vitte keresztül. Zsitvay Tibor : No ! No ! Horváth Zoltán ; De sort akarok tartani, azért majd az atrocitások felsorolásánál rá fogok térni Kecskemétre is. Azelőtt, amikor arról volt szó, hogy az ország ex-lexbe kerül, hogy költségvetésen kivüli állapot következik be, minden forrongott, minden lázas veit, m.a valami különös fásultságot észlelek. Ma is ex-lexben vagyunk, ma is költségvetésen kivüli állapotban vagyunk, és senki sem izgul. Szinte olyan természetesnek tartják, hogy Magyarországnak nincs költségvetése, hogy a kormány költségvetés nélkül költheti az ország pénzét. Ezt annak tudom be, hogy amióta a magyar corpus jurisba az' 1912-ik évi LXIII. tcikket beleiktatták, — amely a kivételes hatalomról szól — és amelyet azután évről-«évre meghosszabbítottak ugy a háború alatt, mint pedig azután, mint pedig azután az 1920. évi VI. tcikk, bizonyos lazaság adta elő magát ebben a dologban, olyan atmoszféra vagy légkör támadt, amelyik azt a biztos lelkiismeretességet 'meglazította. Ma a kormány is minden lelkifurdalás nélkül és minden lelki emóció nélkül kormányoz költségvetés nélkül, sőt azt mondom, hogy nemcsak engedte az ex-lex bekövetkezését, hanem az ex-lex előállásában hanyagságával a törvényhozás idejének kellő ökonomikus kinemhasználása folytán céltudat nélküli kapkodó munkarendjével elő is segítette az ex-lex bekövetkezését. (Mozgás.) Bizonyítani is igyekezem ezen állításomat. (Haltjuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az első nemzetgyűlés 1922 február 16-ikán rekesztetett be. Az első hiba, hogy lex bekövetkezhetett, ott keresendő, hogy a kormány nem készítette elő az alaki és anyagi választóéi július hó 13-án, csütörtökön. 5 jogot tartalmazó törvényt, mert ha az a törvény kellő időben elkészült volna, akkor a kormánynak az első nemzetgyűlés berekesztése után módjában lett volna a választásokat oly időben kiírni, hogy a második nemzetgyűlés vagy képviselőház olyankor üljön még össze, amikor az indemnitási javaslat vagy költségvetési javaslat az eddig élvezett indemnitásnak letelése előtt letárgyalható lett volna. De természetesen ezt a kormánytól várni nem lehetett, mert hiszen a kormány nem is akarta a választói jogot törvénnyel biztosítani, mert ha akarta volna, akkor a háta megett ülő többséget képező kisgazdapárt kénytelen lett voln ab a.Z általános egyenlő és titkos választójogot megszavazni. A kormány ezt nem akarta, ennélfogva e^zen törvényt a legeslegutolsó, 24-ik órában terjesztette ide a nemzetgyűlés elé és akkor is akárhogy is akarta volna az ellenzék a törvényt, az törvényerőre nem emelkedhetett volna. Gömbös Gyula: Ez tévedés! Nem voltál itt. Propper Sándor: Olvasta az újságban. Köztudott dolog. Horváth Zoltán: Nem voltam itt, igen t. képviselőtársam, ez igaz. Azt hiszem azonban, annyira mindenkoron érdeklődtem az ország sorsa iránt, hogy egy ilyen főbenjáró dolgot mindenkor figyelemmel kisértem. Hiszen az akkori alelnök ur — francia példát követve — még az órát is megállíttatta, hogy talán az ellenzék és a kormány között sikerül valami egyességet létrehozni, és az utolsó pillanatban mégis megtörténik, ami az ország érdekében való. A kormánynak azonban, t. Nemzetgyűlés, nem volt szándékában választójogot alkotni. De ha már nem volt szándékában, akkor választatnia kellett volna az úgynevezett Friedriehféle törvényesített választójogi rendelet alapján. De ezzel sem akart választatni. Hogy nem akart választatni, azt rögtön kimutatta akkor, amikor bizonyos közjogi skrupulusai voltak és az országnak előkelő diktatoriusait, előkelő hivatalokat betöltő egyéneket meghívott, hogy legyenek szívesek véleményt mondani az ő háborgó lelkiismeretének a megnyugtatására, vájjon törvényes lesz-e az, hogyha nem a Friedrich-fóle rendelet alapján fog választatni, hanem más, ujabb általa készített rendelet alapján. Tehát kétségtelen az is, hogy a Friedrichféle rendelet alapján sem akart választatni. Ha ez alapon sem akar választatni, akkor neki azt a 2200. számú rendeletet, amely rendelet alapján ez a nemzetgyűlés összeült, oly időben kellett volna kibocsátania, hogy az ex-lex elkerülhető lehetett volna. Da mit látunk, t. Nemzetgyűlés! Még ezt az ominózus 2200. számú rendeletet is 1922 március 3-ikán bocsátja ki, tehát 17 nappal később, mint a nemzetgyűlés berekesztetett. De ha még ez a 2200. számú rendelet is tökéletes alkotás lett volna, vagyis minden irányban és minden tekintetben intézkedett volna, de ez sem