Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-18

456 A nemzetgyűlés 18. ülése 1922. évi július hó 11-én, kedden. gressziv alapon természetben és pénzben, közélelmezési járulék formájában ki kell vetni. (Helyeslés.) Bármilyen súlyos is ez a teher, az tagadhatatlan, hogy épen a teherviselőképes részére a nemzetnek és elsősorban a nagytőkére is igen nagy fontossággal bir a szociális béke és a szociális nyugalom megóvása. Csontos Imre: Csak gyűjtötték a milliókat, de nem fizettek! B. Bottlik István : A közélelmezés javára felhasználható volna még a kiviteli engedélyek természetben való lerovásából befolyó gabonamennyiség, továbbá a molnárokkal egyezség utján biztosítandó gabonamennyiség és a kikészitési eljárásból befolyó gabona. Magyarországnak igen fejlett malomipara van, az utódállamok egy részének malomipara pedig, a mienkhez viszonyítva, igen kezdetleges, tehát igen természetes törekvése az utódállamoknak, hogy gabonájuk egyrészét Magyarországon készítsék ki, és én remélem, hogy a t. kormány ezt minden rendelkezésére álló eszközzel a jövőben elő fogja segíteni. A mi gazdasági életünk, t. Nemzetgyűlés, kezd ugy berendezkedni, mintha itt teljesen normális állapotok volnának. Pedig csak az ellenséggel vívott harc szűnt meg ; a nyomorral folytatott küzdelemnek most vagyunk kellő közepén. Bogya János: Sőt mindkettővel folyik! B. Bottlik István : Mint már kifejtettem, ezzel korántsem akarom mondani, hogy a háborús gazdálkodási rendre térjünk vissza; mert hiszen ezzel gazdaságilag még lejebb csúsznánk. Azt azonban kívánom, hogy az állam és a városi kommunitások sokkal intenzivebben foglalkozzanak a közellátás kérdésével és ármaximálások helyett anyagi áldozatokkal igyekezzenek az az elsőrendű szükségleti cikkeket a szegényebb lakosság részére is hozzáférhetőbbé tenni. A háború alatt minden valamirevaló városnak volt közélelmezési vállalata, voltak zöldségtelepei, és ezek nagy mértékben hozzájárultak az árak nivellálásához. Amikor a nyomor sokkal kisebb volt, mint ma, voltak olcsó husakciók, amelyeknek ma már csak az emléke él. Azért az elkeseredés, sajnos, rendkívül nagy, és az igen t. kormánynak, szerintem, elsőrendű feladata, hogy ezen a lehetőség legmesszebb határáig és a legsürgősebben enyhítsen ; sajnos, teljesen szanálni úgysem képes. De minden korona, amit a társadalom teherviselőképes része a szegénység pacifikálására költ, bőven megtérül a szociális konszolidációban. (Helyeslés a jobboldalon.) Evvel kapcsolatban a munkaalkalmak megteremtése, a termelés fokozása, uj javak előállítása szintén rendkívül fontos kormányzati szempont. Valljuk be őszintén, hogy az elmúlt két év nem volt alkalmas a vállalkozásra, mert egyrészt a jogbizonytalanság, másrészt a helytelen pénzügyi politika ennek egyenesen gátat vetettek. Hegedűs minister ur politikájának épen az volt a legnagyobb hibája, hogy a korona emelkedésének reményét keltvén fel, visszatartotta a koronát a vállalkozásba való elhelyezéstől és igy akadályozta a többtermelést (Ugy van! Ugy van !) Kinek lett volna bátorsága egy 1 centime-s koronát vállalkozásba, gépekbe, munkába befektetni, amikor a pénzügyminister ur jóslata szerint néhány hónapon belül az a korona ötször annyit fog érni, ha a zsebében vagy a pénzszekrényében tartja. Meggyőződésem szerint a vállalkozások legelső feltétele a koronának stabilizálása. Inkább higyje a vállalkozás azt, hogy a korona tendenciája lefelé megy, mint azt, hogy emelkedő, mert akkor be meri fektetni azt vállalkozásokba. Énszerintem a t. pénzügyminister ur e tekintetben igen helyes utón jár, amikor nem tornázik a koronával, hanem igyekszik azt a lehetőségig stabilizálni. Ha a vállalkozásnak minden előfeltételét biztosítani tudjuk, akkor el fogjuk érni azt a célt, amely felé minden erővel és minden eszközzel törekednünk kell, hogy nyersanyagainkat idebenn dolgozzuk fel, mert ha a magyar gyapjúból Magyarországon fogunk szövetet előállíthatni, akkor nemcsak a szövet ára lesz olcsóbb, hanem természetszerűleg kereskedelmi mérlegünk is jelentékenyen javulni fog. Amennyiben az állam a közellátás terhét a társadalomra hárítja, óriási összegek szabadulnak fel, amely összegeket a tisztviselők, katonatisztek és állami alkalmazottak helyzetének javítására kell nézetem szerint fordítani. Mert ezek helyzete tarthatatlan. Tisztviselőink és állami alkalmazottaink olyan nyomorban vannak, amely helyzet csak a teljes szellemi és testi elpusztulásra vezethet, amelynek következményei az államra kiszámíthatatlanok lennének. Bogya János : Azok helyzete a legsúlyosabb. B. Bottlik István : De emellett még azt a betegséget is orvosolni kell, t. Nemzetgyűlés, amelyet hazánk katasztrófája idézett elő, mert t. i. a jelenlegi magas létszámot nem csak anyagilag nem bírja el az állam, de maga ez a létszám is demoralizál, mert a tisztviselőknek nincs meg a kellő munkakörük és igy a munkakör hiánya és a megélhetés nehézségei ambíciójukat aláássák, meglazul a fegyelem, meglazul a kötelességtudás, amely nélkül pedig a produktiv munkát elképzelni nem lehet. De, t. Nemzetgyűlés, én ezen nem az idősebb tisztviselők időelőtti nyugdíjazásával kívánnék segíteni, mert hiszen ezen az utón haladva, legkipróbáltabb tisztviselőinket veszitenők el, akiknek viszont más elhelyezkedési lehetőségük nem volna. Én elsősorban a legfiatalabb tisztviselőknek magánvállalatoknál való elhelyezését tartanám szükségesnek... Cserti József: A vagyonosakét! B. Bottlik István: ...és meg vagyok róla győződve, hogy magánvállalataink és pénzintézeteink hazafias felfogása ezt a célt elő fogja segíteni. De hogy ez mégis bizonyos rendszerben történjék, én az egyes fakultások szerint