Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-5
58 A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. évi június hó 24-én, szombaton. Elnök : Az interpellációk a bejegyzések sorrendjében történnek. A földmivelésügyi minister ur kivan válaszolni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister ; Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! At. interpelláló képviselő urnák arra a vádjára, hogy sem a múlt kormány, sem a jelenlegi kormány nem törődik az aratómunkásokkal, csak annyit jegyzek meg, hogy ez nem így van. A múlt kormányzat is sokat foglalkozott evvel a kérdéssel és a jelenlegi is, de engedelmet kérek, rendeletekkel és ilyesmikkel nem. lehet aratómunkát adni. Arra, hogy aratómunkás ma feleslegesen van Magyarországon, helyesen mutatott rá a képviselő ur, mert elszakították tőlünk azokat a részeket, a Bánátot, Bácskát, Szatmár megyét és Bihar megyét, ahol aratómunkásaink jó nagy része volt foglalkoztatva. Hogy oda nem engedik be munkásainkat, ez egyik oka annak, hogy az aratási munkásban felesleg van. A kormányzat minden lehetőt elkövetett atekintetben, hogy a határzár megszüntettessék, hogy munkásainkat beeresszék. Nem rajtunk múlott, hogy ez nem, sikerült ; ez nem a kormány bűne. Ez az egyik és legnagyobb oka annak, hogy Magyarországon aratómunkásokban felesleg van. De van más ok is, régebben, mikor olcsó volt a gabona, az emberek igyekeztek más munkák után nézni, nem estek annyira aratás után ; kisebb gazdák, akik sajátmaguk munkájával elvégezhették volna az aratási munkát, inkább fuvarba mentek és adták ki az aratási munkát pénzért vagy részes mívelésért. Ma, amikor a gabona ára oly magas, amikor megszerzése nagy nehézségekbe ütközik, a kisebb gazdák saját erejüket felhasználják és maguk végzik el nagyobb számban a munkát, másfelől minden egyéb munkás is, iparosok is igyekeznek aratási munkát kapni. Nagyon természetesen helyes dolog ez a törekvés, mert az aratás az egyetlen, ahol a kenyeret aránylag legrövidebb idő alatt meg lehet keresni. Tehát amig egyfelől elvesztettük a területet, amelyen munkaalkalmak voltak, másfelől az ittmaradt munkások közül sokkal több akar aratási munkával foglalkozni, mint békeidőben. Ez a száraz valóság és ennek nem a kormány az oka. Ne tessék a kormányt támadni, mert én kénytelen vagyok visszautasítani azt, hogy akár a múlt kormány, akár a jelenlegi kormány volna az oka annak, hogy ebbe a helyzetbe kerültünk, amelyen igazán nehéz segíteni. A földmivelésügyi ministeriumnak külön osztálya van arra, hogy mindig nyilvántartsa, hogy melyik megyében vagy városban hány munkás van munka nélkül. Ez a külön osztály állandóan ezzel foglalkozik és igyekszik, amennyiben módjában áll, a munkásokat elhelyezni. De előbb munkaalkalmat kell találni és csak azután lehet őket elhelyezni. A földmivelésügyi ministerium tavaly is, az idén is kiadta a rendeletet a birtokosokhoz, felszólította őket, hogy lehetőleg ne idegen munkásokat alkalmazzanak, hanem lehetőleg saját birtokaik területén lévő munkásokat. Az aratásból kimaradt munkások részére még a tavasszal kiadatott a rendelet lehetőleg földbérletek részmívelésére, vagy földek kiadására, ami sok helyen, bár nem mindenütt, szép eredménnyel végződött. Mert tudtuk, a tavalyiból láttuk az idén is, hogy az aratási munkára nem tudnak elhelyezkedni az emberek ; tehát intézkedett a kormány, hogy legalább részes míveléshez, kisbérletekhez jussanak. Felszólítottuk a birtokosokat, hogy miután munkásfelesleg van, válasszák külön az aratási és cséplési munkát, hogy igy több munkás jusson a gabonához. Az egyik rész az aratásnál megkapja a járandóságát, tehát a cséplésnél már a másik munkást alkalmazhatják. Felhívtuk a kisebb birtokosokat is, hogy ha megvan is a munkaerejük, ha teljesen ráutalva nincsenek, igyekezzenek az aratásnál a munkásoknak minél többet juttatni. Szóval a kormány minden eszközhöz hozzányúlt, amelyet célravezetőnek tartott. Arranézve, amit a t. képviselő ur az aratógép használatát illetőleg mondott, hivatkozhatom a t. szociáldemokratákra. Tavaly ministerkoromban összehívtam egy értekezletet és én vetettem fel, mint földmivelésügyi minister, hogy nem volna-e keresztülvihető, hogy az aratógép munkáját eltiltsuk ott, ahol kellő időben bérért aratómunkás kapható. Azon az értekezleten a szociáldemokratapárt kiküldöttje azon a véleményen volt, hogy ez olyan eszköz, amelynek alkalmazását nem javasolhatják. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Nem megyünk vissza a középkorba !) Csak arra akarok rámutatni, hogy ezt se tessék felhozni a kormány ellen vagy a földmivelésügyi minister ellen, mert ezzel a kérdéssel foglalkoztam, az eszmét magam vetettem fel és az eszmének a keresztülvitelét maguk a szociáldemokraták sem ajánlották. Nagyon szívesen állok újra rendelkezésre, ha az urak olyan javaslattal jönnek, amely lehetővé teszi, hogy ezen a helyzeten valahogyan segítsünk. Én mindenkit szívesen látok, a t. szociáldemokrata képviselőket is — a múltban sem zárkóztam el soha, most, hogy itt vannak a parlamentben, még kevésbé, nem is zárkózhatom el — tessék módokat és eszközöket ajánlani arra, hogyan lehet segíteni ezen, mert annyira nem tudunk belenyúlni a tulajdonjogba, hogy elrendelhessük a gazdáknak, hogy nem szabad a saját gabonáját magának learatnia, hanem azt ki kell adnia. Kabók Lajos: Meg kell művelni a parlagon heverő vadaskerteket. (Mozgás jobbfelől.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Röviden összefoglalva arra a kérdésre, hogy van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy magyar munkások tízezrei aratás nélkül maradtak tavaly és maradnak az idén, válaszom az, hogy sajnos, van róla tudoésásom, és előre megtettünk minden intézkedmt, amely módunkban állott, de a viszonyok miatt
