Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

58 A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. évi június hó 24-én, szombaton. Elnök : Az interpellációk a bejegyzések sor­rendjében történnek. A földmivelésügyi minister ur kivan válaszolni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister ; Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! At. inter­pelláló képviselő urnák arra a vádjára, hogy sem a múlt kormány, sem a jelenlegi kormány nem törődik az aratómunkásokkal, csak annyit jegy­zek meg, hogy ez nem így van. A múlt kormány­zat is sokat foglalkozott evvel a kérdéssel és a jelenlegi is, de engedelmet kérek, rendeletekkel és ilyesmikkel nem. lehet aratómunkát adni. Arra, hogy aratómunkás ma feleslegesen van Magyar­országon, helyesen mutatott rá a képviselő ur, mert elszakították tőlünk azokat a részeket, a Bánátot, Bácskát, Szatmár megyét és Bihar megyét, ahol aratómunkásaink jó nagy része volt foglal­koztatva. Hogy oda nem engedik be munkásain­kat, ez egyik oka annak, hogy az aratási munkás­ban felesleg van. A kormányzat minden lehetőt elkövetett atekintetben, hogy a határzár meg­szüntettessék, hogy munkásainkat beeresszék. Nem rajtunk múlott, hogy ez nem, sikerült ; ez nem a kormány bűne. Ez az egyik és legnagyobb oka annak, hogy Magyarországon aratómunkásokban felesleg van. De van más ok is, régebben, mikor olcsó volt a gabona, az emberek igyekeztek más munkák után nézni, nem estek annyira aratás után ; kisebb gazdák, akik sajátmaguk munkájával elvégezhet­ték volna az aratási munkát, inkább fuvarba mentek és adták ki az aratási munkát pénzért vagy részes mívelésért. Ma, amikor a gabona ára oly magas, amikor megszerzése nagy nehézsé­gekbe ütközik, a kisebb gazdák saját erejüket fel­használják és maguk végzik el nagyobb számban a munkát, másfelől minden egyéb munkás is, iparosok is igyekeznek aratási munkát kapni. Nagyon természetesen helyes dolog ez a törekvés, mert az aratás az egyetlen, ahol a kenyeret arány­lag legrövidebb idő alatt meg lehet keresni. Tehát amig egyfelől elvesztettük a területet, amelyen munkaalkalmak voltak, másfelől az itt­maradt munkások közül sokkal több akar aratási munkával foglalkozni, mint békeidőben. Ez a száraz valóság és ennek nem a kormány az oka. Ne tessék a kormányt támadni, mert én kénytelen vagyok visszautasítani azt, hogy akár a múlt kormány, akár a jelenlegi kormány volna az oka annak, hogy ebbe a helyzetbe kerültünk, amelyen igazán nehéz segíteni. A földmivelésügyi ministeriumnak külön osz­tálya van arra, hogy mindig nyilvántartsa, hogy melyik megyében vagy városban hány munkás van munka nélkül. Ez a külön osztály állandóan ezzel foglalkozik és igyekszik, amennyiben mód­jában áll, a munkásokat elhelyezni. De előbb munkaalkalmat kell találni és csak azután lehet őket elhelyezni. A földmivelésügyi ministerium tavaly is, az idén is kiadta a rendeletet a birtoko­sokhoz, felszólította őket, hogy lehetőleg ne idegen munkásokat alkalmazzanak, hanem lehetőleg saját birtokaik területén lévő munkásokat. Az aratásból kimaradt munkások részére még a tavasszal kiadatott a rendelet lehetőleg földbér­letek részmívelésére, vagy földek kiadására, ami sok helyen, bár nem mindenütt, szép eredménnyel végződött. Mert tudtuk, a tavalyiból láttuk az idén is, hogy az aratási munkára nem tudnak elhe­lyezkedni az emberek ; tehát intézkedett a kormány, hogy legalább részes míveléshez, kisbérletekhez jussanak. Felszólítottuk a birtokosokat, hogy mi­után munkásfelesleg van, válasszák külön az aratási és cséplési munkát, hogy igy több munkás jusson a gabonához. Az egyik rész az aratásnál megkapja a járandóságát, tehát a cséplésnél már a másik munkást alkalmazhatják. Felhívtuk a kisebb bir­tokosokat is, hogy ha megvan is a munkaerejük, ha teljesen ráutalva nincsenek, igyekezzenek az ara­tásnál a munkásoknak minél többet juttatni. Szóval a kormány minden eszközhöz hozzányúlt, amelyet célravezetőnek tartott. Arranézve, amit a t. képviselő ur az aratógép használatát illetőleg mondott, hivatkozhatom a t. szociáldemokratákra. Tavaly ministerkoromban összehívtam egy értekezletet és én vetettem fel, mint földmivelésügyi minister, hogy nem volna-e keresztülvihető, hogy az aratógép munkáját eltilt­suk ott, ahol kellő időben bérért aratómunkás kap­ható. Azon az értekezleten a szociáldemokratapárt kiküldöttje azon a véleményen volt, hogy ez olyan eszköz, amelynek alkalmazását nem javasolhatják. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Nem megyünk vissza a középkorba !) Csak arra akarok rámutatni, hogy ezt se tessék felhozni a kormány ellen vagy a földmivelésügyi minister ellen, mert ezzel a kérdéssel foglalkoztam, az eszmét magam vetettem fel és az eszmének a keresztülvitelét maguk a szociáldemokraták sem ajánlották. Nagyon szívesen állok újra rendelke­zésre, ha az urak olyan javaslattal jönnek, amely lehetővé teszi, hogy ezen a helyzeten valahogyan segítsünk. Én mindenkit szívesen látok, a t. szociáldemokrata képviselőket is — a múltban sem zárkóztam el soha, most, hogy itt vannak a parlamentben, még kevésbé, nem is zárkózhatom el — tessék módokat és eszközöket ajánlani arra, hogyan lehet segíteni ezen, mert annyira nem tudunk belenyúlni a tulajdonjogba, hogy elren­delhessük a gazdáknak, hogy nem szabad a saját gabonáját magának learatnia, hanem azt ki kell adnia. Kabók Lajos: Meg kell művelni a parlagon heverő vadaskerteket. (Mozgás jobbfelől.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : Röviden összefoglalva arra a kérdésre, hogy van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy magyar munkások tízezrei aratás nélkül maradtak tavaly és maradnak az idén, válaszom az, hogy sajnos, van róla tudoésá­som, és előre megtettünk minden intézkedmt, amely módunkban állott, de a viszonyok miatt

Next

/
Thumbnails
Contents