Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

56 A nemzetgyűlés 5. illése 1922. évi június hó 24-én, szombaton. Nagy Ernő : Ez egészen világos, ehhez nem kell módosítás, sem semmi. Csak, t. belügyminister ur, nem pártszempontból kell nézni a dolgot. Mert azért, hogy én Tarpának ellenzéki képviselője vagyok, vagyok olyan hazafi és olyan hasznos polgára ennek az államnak, ennek az országnak, mint a t. túloldal. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Temesváry Imre; De a beregszásziak nem ezt mondják ! Nagy Ernő : Ennek folytán nem -vagyok abban a helyzetben, hogy a választ tudomásul veszem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Halljuk az igazságügyminister urat, osztozik-e ebben a jogi előadásban ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Az igazságügyminister ur kivan szólni. Daruváry Géza igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A dolog érdemére később fogok válaszolni, de különben sem tartom ám helyesnek, hogy egy feljelentés alatt álló ügynek jogi érdemére nyilatkozzam, mert ez már magában véve is beleavatkozás volna az igazságügyi hatóságok hatáskörébe. Kérem ennek az ideiglenes válaszomnak tudomásul vételét. Rassay Károly : Ez helyes. Elnök : Van észrevétele a képviselő urnák ? Nagy Ernő: Nincs semmi. Elnök : Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e tudomásul venni a belügyminister urnák, nemkülönben az igazságügyminister urnák Nagy Ernő képviselő ur interpellációjára adott válaszát, . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Külön kérjük a kérdést feltenni. Elnök : A kérdést ugy teszem fel, hogy elsősorban a belügyminister ur válaszát méltóztatnak-e tudomásul venni, Nagy Ernő képviselő ur interpellációjára, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az interpellációra adott választ tudomásul veszik, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a belügyminister ur válaszát tudomásul veszi. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérdem továbbá, méltóztatik-e a t. Nemzetgyűlésnek tudomásul yenni az igazságüg3mrinister ur válaszát Nagy Ernő képviselő ur interpellációjára, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul veszi. Elnök : Következik ? Perlaki György jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál : Tisztelettel kérem, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök". Méltóztatnak hozzájárulni. Következik ? Perlaki György jegyző : Dr. Dénes István ! Elnök : Dr. Dénes István képviselő urat illeti a szó ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Az ügy komolyságánál és fontosságánál fogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy — bár az idő előrehaladt — interpellációmat elhalásszam. A magyar földmunkásság ama részének sorsáról akarok beszélni és interpellációt intézni a földmivelésügyi minister úrhoz, amely földmunkásság jelentékeny részét teszi ki a magyar nemzetnek, és amely az idén is, épugy mint tavaly, aratási szerződés nélkül maradt. Ezt a kérdést nem lehet olyan simán elintézni, mint az igen t. földmivelésügyi minister urnák Zeőke igen t. képviselőtársunk interpellációjára adott válasza képzeli elintézhetőnek, amennyiben sem a viztársulatok utján adott 40 millió koronával, sem pedig a kereskedelemügyi minister ur által adott segélyekkel ezeket a tízezrekre menő munkásokat az éhhaláltól megmentem nem lehet. Ezért bátorkodom ezt a kérdést ismételten interpelláció tárgyává tenni. A magyar földmunkásságnak jelentékeny része nemcsak hogy a leghihetetlenebb nyomorban sínylődik, hanem valósággal az éhhalállal küzd. (Ugy van !) Sajnos, ezzel a kérdéssel sem az elmúlt nemzetgyűlés nem foglalkozott komolyan, sem a múlt kormányok, sem pedig a jelenlegi kormány nem foglalkozik azzal a komolysággal, amilyent megérdemel a magyar nemzet e rétegének sorsa. A helyzet az, hogy az Alföld szivében, Európa Kánaánján, tízezrekre megy azoknak a magyar földmunkásoknak száma, akik ma a szó szoros értelmében az éhhalál előtt állanak s napról-napra fokozódik azoknak a száma, akik a hatósági bódék előtt jelentkeznek és órákhosszat, napszámra állanak a bódék előtt, hogy egy kiló kenyérlisztet kaphassanak könyöradományképen. Ennek okát itt, e helyen, ez alkalommal, az interpelláció természeténél fogva nem kutathatom, nem tehetem vizsgálat tárgyává, mert ez igen messze vezetne. Egy tényt azonban leszögezek : ennek a nagy éhínségnek, amely előtt a magyar földmunkásság áll, és amelyben már ma is szenved, egyetlen és kizárólagos oka az, hogy a magyar föld, a magyar földmunkásság elől el van zárva. Ez a munkátlanságnak és a munkanélküliségnek egyetlen oka. Annak pedig, hogy a magyar földmunkásság tízezrei éhínségben szenvednek ma, oka részben az elmúlt nemzetgyűlés, de minden körülmények között a volt és a jelenlegi magyar kormány is, még pedig azért, mert nem foglalkoztak kellő komolysággal ezzel a kérdéssel, nem akarták elhinni azt, hogy Magyarországon az Alföldön a földmunkások ezrei és tizezrei éheznek. Egy példát hozok fel. Midőn tavaly decemberben megjelentem a földmivelésügyi minister ur előtt és szóvátettem a magyar földmunkások helyzetét, azt mondta nekem a jelenlegi földmivelésügyi minister ur elődje, hogy lehetetlenség, hogy magyar földmunkások éhezzenek, hiszen még csak decemberben vagyunk. Az igen t. volt földmivelésügyi minister ur azonban elfelejtette azt, hogy azoknak a földmunkásoknak, akiknek aratómunkájuk nem volt, amiből egy évi szükségletüket beszerezhették volna, nemcsak 1921 decern-