Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

50 A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. déssel foglalkoznunk kell. Az országnak tisztán kell látnia, tudnunk kell megfelel-e a kereskedők ezen állítása a valóságnak, avagy csak egyes áremelkedésre spekuláló kereskedő árdrágítást leplező manővereiről van-e itt szó ! (Felkiáltások jobbfelöl : Valószinüleg ez utóbbi ! Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Rézgálictermelésünk körülbelül 900 vagon, a szükséglet pedig circa 600 vagonnak felel meg. Felmerül tehát az a kérdés, hogy hol van ez a 300 vagon felesleg, hol rejtőzik, kiadták-e a gyárak, ha igen, kinek adták el és hova fordították azok, akik megvették ? (Igaz ! ügy van ! Helyeslés jobb felől.) Az egész országban el van terjedve, — utonutfélen hirdetik — hogy a kormány — különösen a választások alkalmával mondták ezt — engedte meg a kivitelt, hogy sokkal többet vittek ki, mint szabad lett volna, és ez okozza most a drágaságot. Arra kérem a t. földmivel és ügyi minister urat, — amint később interpellációmban rá fogok térni erre — hogy rendelje el a legszigorúbb vizsgálatot, mert tudnunk kell, hogy a gyárak mennyit termeltek, tudnunk kell, hogy kinél van ez a rézgálicmennyiség jelenleg, és tudnunk kell, hogy az a rézgálic, amely áprilisban 92 korona volt, ma miért kerül 220 koronába, mert az, aki pár hónappal ezelőtt még 92 koronáért adta a gyárakban a rézgálicot, most pedig 220 koronát kér érte, fel kell akasztani érte. Fábián Béla : Mennyibe kerül a Mezőgazdáknál a rézgálic ? Meskó Zoltán : Nem érdeklődtem, hogy menynyibe kerül ott, mert mikor kérdeztem, hogy menynyibe kerül, azt mondták, hogy nincs. Ahol pedig nincs, ott az árra nem lehettem kiváncsi. Nekünk tisztán kell látnunk, nem vittek-e ki rézgálicot csempészés utján, nincs-e elrejtve. A folyosón azt hallottam, hogy néhány árdrágitó lánckereskedőt már letartóztattak és hogy a vizsgálat már meg is indult. Nem akarom a t. Ház idejét és türelmét túlságosan igénybe venni és ezért most már rövidesen előterjesztem a következő interpellációt a t. földmivelésügyi minister úrhoz (olvassa) : 1. Adott-e a földmivelésügyi kormány a folyó gazdasági évben a rézgálickivitelre engedélyt ? 2. Ha igen, milyen mennyiségre adott kiviteli engedélyt, mely gyáraknak vagy kereskedőknek ? 3. Hajlandó-e a földmivelésügyi minister ur a gyáraknál a legszigorúbb vizsgálatot elrendelni, hogy a vizsgálat Idderitse, mennyit állitottak elő a gyárak és gyártmányukból mennyit és kik utján hoztak forgalomba % 4. Hajlandó-e a gyárak, kereskedők és közvetítők rézgálickészleteit azonnal zár alá helyezni és elrendelni, hogy az összes raktáron levő rézgálicmennyiséget 48 órán belül bejelentsék ? 5. Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy a szőlősgazdák idejekorán rézgálichoz juthassanak ? (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) évi június hó 24-én, szomhatöri. Az ügy azért fontos, mert a nagyobb gazdák, az uradalmak be tudták szerezni rézgálicszükségletüket, de a szegény ember erre nem volt képes. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A múlt évben ugyanis 60 korona volt a rézgálic ára, ez leszállott 30 koronára, és a kisemberek arra számítottak, hogy ismét esni fognak az árak, ez volt az oka annak, hogy nem szerezték be szükségletüket. Nagyon kérem tehát a t. földmivelésügyi minister ur sürgős intézkedését. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kíván válaszolni. Szabó István földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Az elém terjesztett interpellációra a következőket válaszolom : Tudvalévő dolog, hogy a háború alatt a földmivelésügyi kormányzat foglalkozott a rézgálicüzlettel és a szőlőbirtokosokat hivatalból látta el rézgáliccal. A háború megszűntével ezzel fel kellett hagyni, mert az állami üzemek igen sokszor ráfizetéssel járnak és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ráfizetéseket eszközöljünk. A múlt esztendőben a földmivelésügyi kormányzat szabadforgalomban engedte a rézgálicot és a kiutalásokat megszüntette. A múlt esztendőben nem is volt baj, mert a rézgálic ára a téli 50—60 koronáról épen a permetezés időszakában leszállott 38, 28, sőt 25 koronára. Ebből azt a következtetést vonhatta le a földmivelésügyi kormányzat, hogy rézgáliccal bőségesen el vagyunk látva. A földmivelésügyi ministerium mindennek dacára a télen — nem voltam ott, de megvizsgáltam a dolgokat és így referálhatok — összehivatta azt a négy gyárat, amely rézgálic előállítása val foglalkozik. Felszólította őket, jelentsék be, milyen mennyiséget tudnak előállítani. E tárgyalásokon a négy gyár bejelentette, hogy körülbelül 1000—1200 vagon rézgálic előállítására képesek. Minthogy az országnak hozzávetőleges szükséglete 600 vagon, felesleg mutatkozott. A gyárosok azt kívánták a földmivelésügyi kormányzattól, hogy mivel felesleges gyártmány* lesz, a feleslegből engedjen ki a földmivelésügyi kormányzat a külföldre, hogy igy a belföldön olcsóbban adhassák a rézgálicot. Ez természetes dolog. Ha ez igy van vagy igy volna, igy is kell megcsinálni. Most azonban, amikor a rézgálicra a legnagyobb szükség van, egyszerre hiány állott be és óriási áremelkedés. Alighogy átvettem a földmivelésügyi tárcát, elhivattam a gyárosokat és felelősségre vontam őket, hogy hol van az a rézgálicmennyiség, amelynek előállítását ők ígérték. A gyárosok azzal védekeztek, hogy a gazdaközönség a tavalyi árakból kiindulva, amikor ugyanis leszállott a rézgálic ára, nem tett megrendeléseket és mivel nekik sok száz és száz miihót keli befektetni, nagyon drága lévén a rézanyag, nem indították meg olyan korán a termelést, mint megindították volna akkor, ha megrendeléseket kaptak volna, azonban most már teljes erővel dolgoznak és állítják, hogy azt a kvantumot.