Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-19
488 A nemzetgyűlés 19. ülése 1922. évi július hó 12-én, szerdán. kenyerüket ne tudják megszerezni a jövő gazdasági évben; erkölcsi kötelessége a nemzetgyűlésnek gondoskodni arról, hogy ezeknek az embereknek legalább a kenyere legyen meg télire. (Ugy van! a szélsobalöldalon.) Tehát egészen méltányos, hogy arra az emberre, arra az egyénre, aki arató- és cséplőrész nélkül maradt és akinek a jövő gazdasági évben — saját hibáján kívül, hozzáteszem — nem volt alkalma a télire valót megszerezni, a hatósági lisztellátás igényjogosultsága kiterjesztessék. (Helyeslés a bal- és a szélsobalöldalon.) Ezenkívül kell, hogy akik bebizonyithatólag rászorulnak a hatósági lisztellátásra, azok is részesüljenek abban az ellátásban. Ezek közé tartoznak a rokkantak, akik sokszor rokkantságuknál fogva nem képesek arató- és cséplőmunkát végezni ; ezek közé tartoznak a hadiözvegyek és esetleg a hadiárvák is. De sokszor megtörténik, t. Nemzetgyűlés, hogy az arató- és cséplőmunka révén szerzett kenyérmag nem elégséges nagyobb számú család egész éven át való ellátására, akinek kilencvagy csak hattagú családja is van, az sokszor nem képes az arató- és cséplőmunkája révén a télire való kenyérmagot megszerezni. Egészen természetes, hogyha a közigazgatósági hatóság, községi elöljáróság megállapítja ezekről a családokról, hogy tényleg rá vannak utalva arra, hogy hatósági támogatásban részesüljenek — akkor ezeket is, véleményem szerint, hatósági lisztellátásban kell részesíteni. Ez az egyik szempont, mélyen t. Nemzetgyűlés ! A másik szempont pedig az : tudjuk valamennyien, hogy a hatósági lisztellátás terén sok visszaélés történt a múltban, különösen a földmunkások között. Épen ezen viszaélések megszüntetése, másrészt pedig a köznyugalom szempontjából szükségesnek tartanám, ha épen ugy, mint a rokkantdíjak megállapításánál, minden városban és községben külön bizottság alakíttatnék, amelynek célja az lenne, hogy mindazokat a kategóriákat, amelyek ellátásra számithatnak, összeirja. Ha egy ilyen bizottságra ruházná ezt a feladatot a közélelmezésügyi minister ur, akkor meg vagyok győződve, hogy a köznyugalmat sokkal inkább előbbre tudná mozdítani, s a visszaéléseknek nem volna olyan tág tere, mint a múltban volt. Még egy indokot szeretnék itt előhozni és pedig azt, hogy ilyen nagyfontosságú kérdésnél, mint amilyen a közellátás kérdése is, rendkívül fontosnak tartanám, hogy ezt ne csupán rendeleti utón szabályozzák, vagy ha már rendeleti utón szabályozzák is, a felelősség szempontjából célszerű volna, hogy a kérdést legalább a nemzetgyűlés illetékes bizottsága elé terjesztenék hozzászólás végett. Ezzel nagyban hozzájárulna a közélelmezésügyi minister ur és a közélelmezésügyi kormányzat, hogy eleje vétessék annak az általános nyugtalanságnak, amely ma faluhelyen eltölti a lelkeket. (Ugy van! a jobb- ' középen.) En tehát azon az állásponton vagyok, hogy rendkívül szükséges volna, hogy legalább a nemzetgyűlés illetékes bizottságai elé terjesszék azt a rendeletet vagy azt a tervezetet, amely nemsokára rendelet formájában lát napvilágot. T. Nemzetgyűlés ! Valamennyien tudjuk, hogy a konszolidáció legnagyobb ellensége a korgó gyomor. (Ugy van! a szélsobalöldalon.) Valamennyien tudjuk azt, hogy míg a korgó gyomron nem segítünk, míg az élet lehetőségét meg nem adjuk minden dolgozó embernek ez országban, addig itt nem lesz rend, nem lesz nyugalom, akárkinek a kezében is legyen a kormány gyeplője. (Helyeslés a bal- és a szélsobalöldalon. Egy hang a szélsobalöldalon : Akármilyen kivételes hatalom van a kezében !) Én tehát felhívom a Nemzetgyűlés figyelmét arra, szívlelje meg e szavakat, iparkodjék ugy cselekedni, hogy a nyugtalanságnak és elégedetlenségnek legalább a közélelmezésügyi ellátást illetőleg a jövőre nézve elejét vegyük. Bátor vagyok tehát a földmivelésügyi minister és a közélelmezésügyi minister urak elé a következő interpellációt terjeszteni. (Felkiáltások balfelöl: Hol vannak?) Drozdy Győző : A vörös székekhez interpellálunk ? (Felkiáltások jobbfelöl : Egyéb dolguk van !) Csík lózsef (olvassa) : »Hajlandó-e a kormány az 1922/23-iki gazdasági évben liszttel ellátandók kataszterének összeállításánál az arató- és cséplőrész nélkül maradt, továbbá az ellátásra bebizonyithatólag rászoruló földmunkásokat is ugyanolyan elbánásban részesíteni, mint az ellátandó lakosság egyéb kategóriáit ? (Egy hang a szélsobalöldalon : Nem mondja, hogy nem hajlandó !) 2. Az esetleges visszaélések megszüntetése szempontjából hajlandó-e a kormány odahatni, hogy az ellátandók kataszterének összeállítására az érdekelt kategóriák bevonásával minden községben és városban külön bizottság alakíttassák ? 3. Nem tartaná-e célszerűnek a kormány, hogy egyrészt a felelősség megosztása, másrészt a köznyugalom szempontjából az ilyen, az egyes társadalmi osztályok életérdekébe mélyen benyúló intézkedést annak rendeleti utón való megjelenése előtt hozzászólás végett legalább a nemzetgyűlés illetékes bizottságaival megismertesse ?« (Helyeslés a baloldalon) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi és a közélelmezésügyi minister uraknak. Szólásra következik? Bodó János jegyző: Esztergályos János. Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! A világháború nagy égése után minden nemzetnek, minden országnak az a legfontosabb törekvése, hogy a világháború nagy pusztítása, nagy földrengése után lehetőleg gyors iramban eltakarítsa azokat a romokat, amelyek útját állják az állam uj felépítésének. Mindenütt, ahol kulturemberek élnek, még lent a Balkánon is, az államok, az országok népei vállvetve iparkodnak lehetődé
