Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-19

A nemzetgyűlés 19. ülése 1922 leg lebet az egyes eseteket elbírálni és egyedileg lehet nyújtani azt a segítséget, melyre szükség van. (Helyeslés jobbfelöl.) Még egy kérdésről volnék bátor ezek kapcsán megemlékezni, és ez a munkaalkalom kérdése. Nálunk megvan a munkaalkalom, úgyhogy munkáskezet nekünk keresnünk nem kell, de amire igyekeznünk kell, az az, hogy meglegyen itt a megfelelő szakképzettség. Mert hiszen itt minálunk, amikor arról beszélünk, hogy növelnünk kell a termelést, főleg a textiliákra kell gondolni. Mármost igen korlátoltan vannak rendelkezésre Magyarországon azok, akiket e téren felhasználni tudunk, tehát mindent el kell követnünk, hogy aránylag rövid időn belül álljanak megfelelő szakerők rendelkezésre ezen a téren, és ezt mindenesetre a kereskedelmi tárca egyik fontos feladatának kell tekintenem. Itt lennék bátor kitérni egy kérdésre, amely ma különös aktualitással bir. Ugyebár, az irányzat az, hogy koronánknak belső vásárlási ereje igyekszik elérni azt az értéket, amellyel a korona külföldi vonatkozásban bir. Hiszen általában minden államnál, amelynél valutaleromlás állott elő, az a szituáció, hogy a belső vásárlási erő nem ugyanaz, mint az illető valuta értéke külföldi vonatkozásban. Itt már most két lehetőség van. Az egyik lehetőség — és ez a rendes eset — az, hogy a forgalmi nehézségek és minden egyéb ok folytán az a szituáció áll elő, hogy a belső vásárlási erő nagyobb, mint az illető pénznek odakint jelentkező értéke. Ezzel szemben képzelhető az ellenkező eset is, hogy t. i. a belső vásárlási erő épen a forgalmi nehézségek folytán jóval kisebb, mint vásárlási erő, amely odakint jelentkezik. Ez az eset ezidőszerint — és pedig igen erős módon — csak Oroszországban áll fenn ; Oroszországban a rubel belső vásárló ereje hasonlíthatatlanul kisebb, mint kifelé való vonatkozásban a rubel árfolyama, aminek egyik magyarázata az, hogy hosszú időn keresztül az volt a szituáció, hogy a külföldön kerestek effektive rubelt azért, mert még sokan voltak Oroszországban, akik részére pénzt igyekeztek küldeni innen, a forgalom pedig annyira meg volt nehezítve, hogy a kiegyenlítődés lehetősége nem volt meg, így ott épen az ellenkezője állott elő annak, ami nálunk van. Nálunk -— mondom — s általában a folyamat az, hogy a belső vásárlóerő igyekszik a külsőhöz alkalmazkodni. En azt hiszem, hogy a mi feladatunk az, arra igyekezni, hogy ezt a folyamatot ellensúlyozzuk és ennek ellensúlyozására én igazán nem látok egyéb komoly lehetőséget, mint a termelés fokozását. Mert annak a folyamatnak, hogy a termelés fokoztatik és ennek kapcsán egyrészt a behozatal csökken, másrészt a kivitel növekedik, egészen természetesen kifejezésre kell jutnia valutánk kinti árfolyamában. Én azt hiszem, ennek az ellensúlyozásnak •. évi juUus hó 12~én, szerdán. 4-83 meg is van a lehetősége, annál inkább, mert az a folyamat, hogy a belső vásárlási erő elérje a kint jelentkező értéket, egy meglehetősen lassú folyamat ma is ; azért lassú, mert hiszen még mindig igen nagyok a közlekedési nehézségek a különböző államok között, ugy hogy^gyors kiegyenlítődés még nem lehetséges. Épen ezért tartom azt, hogy ennek a feladatnak megoldására kell és lehet mindenképen igyekeznünk. Most pillanatnyilag olyan szituációban vagyunk, hogy rajtunk teljesen kívülálló erőknek behatása folytán a koronának egy nagy zuhanása következett be a külföldön. Egy ilyen pillanatban nem lehet a termelés fokozása utján eredménnyel megcsinálni azt, amiről én beszéltem. Ilyen pillanatban, mint amilyen a mostani, és amely igazán rajtunk kivül álló erők folytán állott be, nekünk egy feladatunk lehet, és ez a feladat az, hogy ne veszítsük el a hitet a mi koronánk értékében és ne váljunk türelmetlenekké és izgatottakká azért, hogy pillanatnyilag ez a szituáció előállott. Nekünk meg kell arról győződve lennünk' hogy épen azért, mert a termelés fokozásának megvan a lehetősége, megvan a módunk, hogy e valutaromlás ellen megfelelően dolgozzunk. Természetesen, amikor arról beszélünk, hogy javítani kell külkereskedelmi mérlegünket, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a javításnak a termelés fokozásán kivül egy épolyan gyökeres módja a takarékosság növelése. Nekünk arra kell igyekeznünk és olyan irányba kell gazdasági politikánkat vinnünk, — amennyiben ezt meg tudjuk tenni, mert hiszen itt mindig belejátszik a külföld kérdése — hogy tényleg csak olyan cikkek hozassanak be ebbe az országba, amikre itt szükség van. Minekünk nem szabad nagymértékben megengednünk a luxuscikkek behozatalát. (Helyeslés jobb- és balfelöl.) Sándor Pál : Például a selyemharisnyát ! (Halljuk! Halljuk ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Walkó Lajos kereskedelemügyi minister: Nem lehet ugy beállítani a dolgot, hogy a luxuscikkek behozatalát teljesen be kell tiltani, mert hiszen a gazdasági forgalom kölcsönös valami. Ha mi valamelyik állammal szemben, amelynek kivitele épen csak ilyen bizonyos luxuscikkekben lehetséges, ezt a behozatalt betiltjuk, akkor ez feltétlenül retorzióra kell, hogy vezessen, és akkor oda nem tudjuk azt exportálni, amit a mi részünkről exportálni kell. Ezért ilyen általánosságban nem lehet mondani, hogy mindent be kell tiltani,. . . Dénes István : (Helyes!) Teljes szabadkereskedelem kell épen ezért. Walkó Lajos kereskedelemügyi minister:. . . hanem arra kell igyekeznünk, hogy megtaláljuk ezen a téren a helyes utat. Ezután bátor lennék áttérni a harmadik kérdésre, amit említeni bátor voltam, t. i. kereskedelmünk szabaddátételének kérdésére. (Hall61*