Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-19

470 A nemzetgyűlés 19. ülése 1922. ein július hó 12-én, szerdán. Következik az interpellációs-könyv felolvasása. Bodó János jegyző (olvassa): Csik József: az ellátásra rászoruló földmunkások az ellátatlanok kataszterébe való felvétele tárgyában a földmivelésügyi és közélelmezésügyi ministerhez; Esztergályos János : a levéltitok megsértése tárgyában a kereskedelemügyi ministerhez ; Dénes István : a földreform végrehajtása körüli egészségtelen állapotok és esetek tárgyában a földmivelésügyi ministerhez ; Szabó József: a nagymányoki bányaszerencsétlenség tárgyában a kormányhoz; Barthos Andor: a Szamos elfajult medrének Olcsvaapáti és Szamoskér községek területén leendő szabályozása és a partomlás megszüntetése tárgyában a földmivelésügyi ministerhez ; Östör József : a nyugatmagyarországi határátlépés rendezése tárgyában a belügyministerhez ; Rassay Károly : a tarpai választás kiirásásának elmulasztása tárgyában a belügyministerhez ; Rassay Károly : a hadbíróság által polgári egyének felett kémkedés miatt hozott halálos ítéletek tárgyában az igazságügyministerhez és az összkormányhoz ; Szeder Ferenc : a földmunkások szervezkedésének meggátlása tárgyában a belügyministerhez ; Drozdy Győző : a Jugoszláviából kitoloncolt magyarok ügyének tárgyában a külügy ministerhez. Elnök: Miután tíz uj interpelláció van, .javaslom a t. Háznak, hogy az interpellációk tárgyalására napirendünk letárgyalása után, legkésőbb azonban 1

l$l órakor térjünk át. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 2, 7.) tárgyalása. Szólásra következik? Bodó János jegyző: Zsitvay Tibor! Zsitvay Tibor: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a középen.) Én a magam részéről abból indulok ki, amiben minden előttem szóló egyetértett és amit ekként annak tekinthetünk, mint ami valamennyiünknek egyetemes, közös legközelebbi célja, hogy ennek az agyongyötört nemzetnek, ennek a megcsonkított országnak mindenekelőtt és mindenekfelett^ békére, rendre ós nyugalomra van szüksége. (Elénk helyeslés.) Ez az előfeltétele annak, bogy Magyarországon az a munka megindulhasson, amely uj életet teremt a romok felett. De ezt a munkát, ezt az eredményt csak ugy tudjuk elérni, ha ezen valamennyien őszintén működünk közre. E cél megközelítésének tempója attól függ, hogy a nemzetgyűlésben képviselt számottevő pártok mindegyike mily őszinteséggel működik közre a konszolidáció helyreállításán. (Ugy van ! Ugy van ! a középen és a jobboldalon.) En a magam részéről szívesen belementem volna abba, hogy ezt az őszinteséget — a kölcsönös megértés, az érlelő atmoszféra érdekében — kölcsönösen feltételezzem, koncedáljam, de ha már az ellenzék egyes tagjai jónak látták, hogy ezt az őszinteséget e tekintetben vitássá tegyék a kormány és pártja részéről, ha jónak látták azt, hogy a kormány korrekt kijelentései és cselekedetei közé bizonyos ellentéteket magyarázzanak bele, akkor én indokoltnak tartom azt is, hogy egyszer végre rávilágítsunk az érem másik oldalára és megvizsgáljuk azt, hogy az ellenzék soraiban mindenki szintén őszintén keresi és szolgálja-e a konszolidáció helyreállítását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ha ezt meg akarjuk vizsgálni, tisztában kell lennünk azzal, hogy mi volt az, ami a konszolidációt Magyarországon megingatta. A konszolidált állapotokat az évtizedes felelőtlen izgatás és a Nagy Emil által már igen helyesen emiitett, a gyengék védelmét elmulasztó manchesteri liberalizmus borította fel. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Az erkölcsi és gazdasági rombolás volt két malomkő, amelyek között felőrlődött az a bizonyos sokat emlegetett és visszasírt jogrend, amelyet épen azok sírnak vissza, akik ezt a két malomkövet forgatták. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) E két malomkő forgatói két véglet látszólag és ez a két véglet találkozott a radikálisok eszméiben és találkozott a szabadságjogokkal való visszaélés terén. Itt kezdődik a jogrend felborulása, amikor a nemzet érdekében való jogokkal a nemzet ellenére éltek és amikor a szabadságjogokkal való visszaélésnek valóságos szervezett, üzletileg megalapozott hatalma alakult ki, mint állam az államban, és eljutottunk odáig, hogy a gazdasági és politikai terror meghonosításával az egyéni felelősségérzetet a lelkekből kiűzték. T. Nemzetgyűlés! Mindazoknak a káros jelenségeknek csiráit, amelyek ellen a béke, rend és nyugalom helyreállítása érdekében pártállásra való tekintet nélkül val amennyiünknek küzdeni kell komolyan, őszintén és becsületesen, az igen t. ellenzék soraiban képviselt radikalizmus oltotta be a nemzet testébe és mindezeket a káros jelenségeket nem tekinthetjük másnak, mint az évtizedes felelőtlen izgatás és az abból sarjadzott forradalmak erkölcsi rombolásából származott káros örökségnek. Pikler Emil: Ha háború nem lett volna, forradalom sem lett volna! Zsitvay Tibor: T. képviselőtársam, aláírom, hogy a háború hozzájárult, de a kezdet kezdetéhez kell visszatérnünk akkor, ha gyógyitó irt keresünk. En becsületesen keresem azt, és meg vagyok győződve róla, hogy amikor önök bejöt-