Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-18

A nemzetgyűlés 18. ülése 1922. A t. pénzügyminister ur nagyszabású expozéjában azt mondta, hogy ha pénzügyeinket háromöt év alatt rendbe nem r hozzuk, ugy elkerülhetetlen az államcsőd. Én, sajnos, arról vagyok meggyőződve, hogy ha a nyomorral küzdők részére a megélhetés nehézségei tovább növekszenek, hogy ne mondjam, tornyosulnak, ahelyett, hogy enyhülnének, ugy sokkal rövidebb időn belül elkerülhetetlen a gazdasági összeomlás. A drágaságot kormányzati intézkedésekkel lehet némileg enyhíteni, főleg a visszaéléseket gyors és erélyes intézkedésekkel le lehet törni, de magát a drágaságot rövid időn belül szanálni nem lehet, mert, sajnos, a drágaságnak sokkal mélyebben rejlő okai vannak, semhogy azokat egyszerű kormányzati intézkedésekkel belátható időn belül szanálni lehetne. Azt azonban, nézetem szerint, meg lehet és meg kell tenni, hogy mindazoknak, akiknek jövedelme a mai árakkal olyannyira nem áll arányban, hogy elsőrendű szükségleti cikkeiket sem képesek beszerezni, az elsőrendű szükségleti cikkeket hozzáférhetővé kell tenni olyan árban, mely az ő kereseti lehetőségeiknek megfelel, (Helyeslés a jobboldalon) és ennek egész terhét a társadalom teherbiróképes részére kell kiróni a progresszivitás alapján, igazságos tehermegosztással. (Helyeslés balfelöl). Jól tudom, hogy ez rendkívül súlyos megterheltetést jelent, de a csodák ideje lejárt, a fenyegető helyzet szanálását csodáktól nem várhatjuk, csak a legprózaibb, a legmindennapibb eszköztől, a fizetéstől és ezen összegek helyes felhasználásától. A múltban az őrlési vám biztositotta részben a közellátást, amely adónem rendkívül igazságtalan volt. (Ugy van! a jobboldalon. Közbeszólások balfelöl.) Kuna P. András: Mi töröltettük el! B. Bottlik István: Azt hiszem, ez vitán felül áll, mert ép a legszegényebb osztályt terheli leginkább, hiszen minél szegényebb az ember, annál több lisztet fogyaszt ; ma egy napszámos család átlag 12 métermázsa gabonát fogyaszt, tehát a mai árak mellett 2400 koronával járul hozzá a közellátás terheihez. Ez tehát progresszivitást jelent lefelé a szegénység felé és túlnyomó lag a falusi szegénység gondoskodott a múltban a városi szegénység ellátásáról. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) En üdvözlöm a kormánynak azon elhatározását, amellyel ezt a rendkívül igazságtalan adózást megszüntette és meg vagyok győződve, hogy ezt csakis a pillanatnyi kényszer hatása alatt vezette be annak idején. Az őrlési vámból befolyó gabonamennyiséget az állam pótolta meg súlyos milliárdokkal és teljesen egy véleményen vagyok a t. pénzügyminister úrral, mikor azt mondja, hogy az állam ezt a súlyos terhet a jövőben nem képes elviselni, mert az államra más, szintén rendkívül fontos és súlyos feladatok is várnak. Ép azért kell ezt a súlyos terhet a társadalomra áthárítani. (Ugy van! jobbfelöl.) évi július hó 11-én, hedden. 4-55 A társadalom teljesitóképességének határáig minden terhet vállal és kell hogy vállaljon, ha ez a teher igazságos. Ha tehát a t. kormány meg fogja találni a módját annak, hogy ezt a terhet igazságosan és méltányosan állapítsa meg, mint ahogy meg vagyok győződve, hogy meg fogja találni, . . . Kuna P. András: A nagy tőkénél! B. Bottlik István : . . . ugy lehetetlen, hogy ez elháríthatatlan akadályokba ütközzék. Egyedül csak a gazdára ép ugy nem lehet ezt a terhet hárítani, mint ahogy nem lehet áthárítani csak az iparra vagy a nagytőkére, de valamennyire át lehet hárítani, ha ez a tehermegoszlás igazságos és arányos. Itt rá kell mutatnom arra, hogy az iparvállalatok teherviselési képességének megítélésénél nemcsak a mérlegszerű jövedelmet kell figyelembe venni, hanem azokat a befektetéseket is, amelyeket az iparvállalatok jövedelmükből évről-évre tesznek. (Egy hang jobbfelöl: A tartalékok !) Rothenstein Mór : És amit nem mutatnak ki ! B. Bottlik István : Igen, befektetéseket eszközölnek, amelyek az esetek túlnyomó részében messze túlhaladják a mérlegszerű tiszta jövedelmet. (Az elnöki széket Huszár Károly alelnök foglalja el.) Szólnom kell itt a vám-malmok kérdéséről. Tagadhatatlan, hogy a vám-malom a háború alatt kitűnő üzlet volt, sőt közvetlenül a háború után is, azonban a gabona-kontingens révén különösen a vidéki kismalmok válságba jutottak. A közélelmezési politika nem lehet egyoldalú, a közélelmezés súlyos terhét nem lehet aránytalanul egy osztály vállaira rakni, nem lehet egyes kereseti- és foglalkozási ágak elől a fejlődés útját teljesen elzárni. Ezért én azt tartanám e tekintetben helyesnek, ha a közélelmezés érdekeit a malomiparosok érdekeivel összhangba hoznák. Én egy, a mai nehéz viszonyoknak megfelelő közélelmezési alap megteremtését tartom szükségesnek, mert kellő anyagi eszközök hiányában minden közélelmezési politika csődöt mond. A t. közélelmezésügyi minister ur minden szakértelme és igyekezete dacára a közélelmezés sok kívánnivalót hagy fenn leginkább az anyagi eszközök hiányossága miatt. Havi hat kilő liszt csak annak szükségletét elégíti ki, akinek táplálkozásánál a kenyér nem játszik elsőrendű szerepet. Es a lisztellátás még nem minden. A lisztellátás mellett a zsir, burgonya, bizonyos mennyiségű hus, tojás és a tüzelőanyagok is az elsőrendű szükségleti cikkekhez tartoznak, amelyekre meggyőződésem szerint a kedvezményes ellátást feltétlenül ki kell terjeszteni. Mint már kifejtettem, ennek terhét az egész magyar társadalom teherviselőképes részére pro-