Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-18
448 À nemzetgyűlés 18. ülése 1922. évi püius hó 11-én, hedâen. róleumgyár 100°/o, Magyar Ruggyantagyár 113%, Szikra Gyujtógyár R.-t. 49%, Zsolnaiféle gyár 109%. A textil- és ruházati iparban : Első Magyar G-yapjumosógyár R.-t. 40%, Győri Textiművek R.-t. 7°/o, Hungária Szövőgyár 43%, Kartonnyomó Ipar R.-t. 224%, Magyar Pamutipar 68%, Magyar Textilfestőgyár R.-t. 123%, Robur Cipőgyár R.-t. 41%. Mármost t. Nemzetgyűlés, amikor látjuk, hogy a drágaság igy emelkedik, hogy a nagyiparnak, a nagykereskedelemnek és a nagybirtoknak jövedelme is emelkedett a drágaság mellett is, ugyanakkor meg kell állapitani, ha a szociális viszonyokat tisztán akarjuk látni, hogyan emelkedtek a munkabérek. Sajnos, itt a számok már nem olyan kedvezőek, mert ezek a számok bizony olyanok, hogy azokból a munkások a rendes életszükségletet fedezni nem tudják. 1915. év decemberében, amikor az élelmiszerek ára 130-szoros magasságot ért el, 13 szakmában, a hentes, pék, szobafestő, fehérnemütisztitó, férfiszabó, fuvarozó, kosárfonó, nyerges, vasipari szakmákban és a tisztviselői bérek tekintetében még mindig a júniusi átlagon voltak. 1921 december 31-én az átlagban az ipari munkásoknál 3500%-kal, a tisztviselőknél 1720%kal emelkedtek a munkabérek és 1922 május végén az ipari munkásoknál 3560, a tisztviselőknél 1720%-os magasságot értek el akkor, amikor a legszükségesebb élelmicikkek árai 8474%-ra szöktek fel. 1922 áprilisában, amikor egy öttagú munkáscsalád heti szükséglete 3540 K 75 fillér volt, az egyes iparágakban a munkabérek következők voltak. Az élelmezési iparban 1318 korona 66 fillér, az építőiparban 1059 K 83 fillér, a fa- és bútoriparban 1376 korona, a könyvkötő iparban 1560 K, a ruházati iparban 1780 K és a vasiparban 1250 K. A magántisztviselők bérei szintén alatta állnak annak a standardnak, amit a legszükségesebb életszükségleti cikkek beszerzésére forditandó összeg megkíván. A magántisztviselők adatokat gyűjtöttek és kimutatták, hogy a magántisztviselők 28%-ának fizetése 1000—3000, 22%-ának fizetése 3000—4000, 18%-ának fizetése 4000—5000, 12%-ának fizetése 5000—6000, 6%-ának fizetése 6000—7000, 8%-ának fizetése 7000—10.000 K között van és csak 3%-a éri el a 10.000—18.000 K-ig terjedő fizetést akkor, amikor a tisztviselőknek havi szükséglete a legszükségesebb élelmiszerek számítása alapján 17 859 K 64 fillér. T. Nemzetgyűlés! Mindebből nyilvánvaló, hogy a munkások keresete nem áll arányban a drágasággal. Itt még egy szempontot figyelembe kell venni és pedig azt, hogy a munkásnak a maga élete fentartására bizonyos mennyiségű élelmet el kell fogyasztania, mert hiszen a munkában eltöltött munkaerőt csak ugy tudja pótolni, ha élelmezi magát és magához veszi azt a tápanyagot, ami pótolja elvesztett munkaerejét. E tekintetben azután nagy hiány mutatkozik, mert hiszen a munkások keresete nem éri el azt az összeget, ami szükséges volna ezeknek az élelmiszereknek beszerzésére és igy az elveszett munkaerő pótlására. Csökken tehát a fogyasztás és pedig olyan arányban, ami maga is nagy nyomorúságot jelent, mert hiszen, ha a munkások nem tudják megkeresni az életszükségletük fentartására megkívántató összeget, ugy ennek következménye az, hogy rosszabbul élnek, kevesebbet fogyasztanak és ezt a kereskedelem é ; s az ipar is megsínyli. Az Altalános Fogyasztási Szövetkezet bizonyos legszükségesebb élelmiszereknek a tagok részére való fogyasztásából statisztikát szokott összeállítani abban a vonatkozásban, hogy egyegy tag mennyi ilyen, legfontosabb élelmiszerszükségletet fogyaszt el. Ez a statisztika is azt mutatja, hogy a fogyasztás csökken. Az ón statisztikám ugyan még 1920-ról való, a két utóbbi esztendőről még nincs készen, ezekben az években különben is még sokkal nagyobb lesz az arány, de már ez a statisztika is képét nyújtja annak, hogy a legszükségesebb élelmiszerek fogyasztása mennyire csökkent a munkásság körében. Köztudomású ugyanis, hogy ennek a Szövetkezetnek tagjai 90%-ban munkások, tehát teljesen fedi azt, hogy a munkások fogyasztásának csökkenését ezeken a számokon keresztül meg lehet állapitani. Azt látjuk, hogy amig az Altalános Fogyasztási Szövetkezetben 1914-ben egy tag 1'58 kg disznózsírt fogyasztót, addig 1920-ban már csak 46 dekát, kolbászt 1914-ben 66 dekát, 1920-ban már csak 64 dekát, szalonnát 1914-ben 85 dekát és 1920-ban csupán 50 dekát fogyasztott. Ez azt jelenti, hogy az elszegényedés, a lerongyolódás a munkás népnél végtelen. Ez pedig azt jelenti továbbá, hogy a népbetegségek terjednek, a népbetegségek a munkásság között elszaporodnak és ezzel lerongyolódik a munkaerő, lerongyolódik a nemzet legértékesebb része, a munkaereje. És mégis azt látjuk, hogy a kormány a közélelmezés terén most akar rátérni arra az útra, hogy a munkásokat kikapcsolja az ellátatlanok sorából. A kormány most foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a munkásokat kikapcsolja, nem veszi fel az ellátatlanok listájára, hanem csupán a köztisztviselőket fogja ellátni. T. Nemzetgyűlés ! Ha a kormány a közéletben ilyen politikát követ, ha a kormány ilyen súlyos drágasági viszonyok közepette nem veszi fel a munkásokat az ellátatlanok sorába, ezzel végeláthatatlan katasztrófát zudit az országra. Tessék csak elgondolni azt a nagy differenciát, ami itt eddig a kötött árak és a szabadforgalmi árak között volt. Tessék elgondolni, mi lesz ennek az intézkedésnek következménye. A munkások kénytelenek lesznek magasabb béreket követelni és vájjon garantálja-e a kormány azt, hogy a megdrágult életfeltételeknek megfelelőleg emelni fogják a munkabéreket. Vagy azt akarjuk,
