Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-17
434 A nemzetgyűlés 17. ülése 1922. évi július hó 10-én, hétfőn. Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy a házszabályokhoz alkalmazkodva ne méltóztassanak közbeszólni és zavarni a szónokot Ha az urak igy folytatják, akkor kénytelen leszek a házszabályok szigorú szakaszai alapján eljárni. Méltóztassék az ellenvéleményt nyugodtan ós a házszabályok rendelkezésem belül meghallgatni. (Helyeslés.) Viczián István : Jászi Oszkár a Martinovicspáholy főmesterévé történt megválasztásakor 1911 február 3-án tartott székfoglalójában többek között ezeket mondotta (olvassa) : »A múltra vonatkozó eszme-propagandánál kétségtelenül fontosabb a jelen pontos ismerete alapján a legközelebbi jövő feladatait kitűzni. A radikális törekvéseknek gyakran hangoztatják destruktiv irányát és ebben van is annyi igazság, hogy az ostromlók természetesen előbb akarják bevenni a várat és csak azután szoktak annak miként való újjáépítéséről gondoskodni. Nagyban elősegíthetné küzdelmeink tempóját és chanceait, ha merőben destruktiv politika mellett egyre nagyobb mértékben igyekeznénk annak az uj rendnek képét és körvonalait megrajzolni, mely az u. n. agrárfeudalizmus bukása után Magyarországon be fog következni.« Az az észrevétel is felhangzott a túloldalról, hogy egyes szabadkőműves páholyok voltak destruktívek, hogy ezeknek a működését kell beszüntetni, a többiekét pedig meg kell engedni. Én sorra felsorakoztatom csaknem az összes szabadkőműves páholyokat, annak illusztrálására, hogy a többiekben is hasonló szellem és tónus uralkodott. (Halljuh! jobbról.) így a Március-páholy 1917 május 1-ét megünnepelte, ha jól emlékszem, a szimbolikus nagypáholy utasítására. Az ünnepség szónoka Roboz Andor volt, aki többek között ezeket mondotta (olvassa) : »Ma kezdjük el ünnepelni a proletárság májusi ünnepét? Hát nem ünnepeljük-e már régen, nem kiséri-e már évek óta a főmesteri kalapács ütése a Marseillaise vérforraló ütemeit, a vörös zászlót kibontó lelkes tömeg előtt nem hajtjuk-e meg mi is lobogónkat? Azt az ünnepet ünnepeljük, mely harcot üzen a szegénységnek, mely az élet fűszerének az örömet a szerelmet, a kényelmet, a jólétet tartja.« (Felkiáltások a jobboldalon: A szabadszerelmet !) Azt hiszem, ez bizonyítja, hogy a szabadkőművesek túlságos morális alapon nem állanak. Ez erkölcstelenség, (ügy van ! a jobboldalon.) Klárik Ferenc : A szegénység ünnepét ünnepelni nem lehet? Viczián István : Itt van egy harmadik dokumentum. Az Eötvös-páholy 1918. évi titkári jelentésében ós főmesteri beszámolójának hetedik oldalán a következők olvashatók (olvassa) : »December 18-án dr. X. Y. testvér a szabadkőművesség iniciálé hivatásának megfelelően azokról az eszmékről szólt, amelynek a ma még messzi jövőben az emberek közti ellentéteket teljesen megszüntetnék ós igy az emberiség igaz boldogságát megvalósítanák. Ezek a végcélok a kozmopolitizmus, az ateizmus és a kommunizmus.« (Felkiáltások a jobboldalon : Nahát/ Hallatlan ! Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ki mondta ezt, ki az as X. T.?) Viczián István: Bálint Lajos. Esztergályos János: Nem képviselő az? B. Prónay György : Legfeljebb ott ülhetne. Elnök : Méltóztassék a parlamenti illem határain belül maradni, ne méltóztassék a nemzetgyűlés tagjait ilyen gyanúsítással illetni, mert akkor a képviselő úrral szemben kénytelen leszek másként eljárni. (Éljenzés a jobboldalon. Esztergályos János közbeszól.) Bocsánatot kérek, a képviselő ur azt kiáltotta közbe : »Nem képviselő az?« Ha ez nem a képviselői tekintély lejárása, akkor nem tudom, hogy mi az. Én ezt meg nem engedem. Én igazságos kívánok lenni a házszabályok alkalmazásában, de ha a képviselő urak arra akarják felhasználni jelenlétüket, hogy a nemzetgyűlés tekintélyét lejárassák, akkor szemben fogják magukat találni énvelem. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Peyer Károly közbeszól.) A képviselő urat rendreutasítom és jegyezze meg magának a képviselő ur, hogy az elnöki kijelentésekkel szemben mindenféle megjegyzéstől tartózkodni köteles. Esztergályos János: Nem szóltam egy szót sem. Peyer Károly: Én voltam, én mondtam. Elnök: Peyer képviselő ur volt! Viczián István: A Demokrácia-páholy 1914. évi jelentésének 18. oldalán a következők olvashatók (olvassa): »Október 2-án tartott rendes páholymunkán X. Y. testvér — névszerint Soltész Adolf — »A szabadkőművesség és a háború« címen tartott előadásában többek között a következőket mondja: »A szabadkőművesség vissza tudja állítani a nagy nemzetközi szolidaritást; azt a vörös szabadkőművesség fogja megcsinálni, mert elismeri a saját nacionalizmusunk által elkövetett hibákat és az ellenségben is az embert keresi. Minél intenzivebben dolgozunk a nacionalizmus ellen és minél inkább küzdünk a kapitalizmus ellen, annál inkább szolgáljuk az örök béke ügyét és közelebb jutunk ahhoz, ami alapjainkat megszilárdítja.« Jön az ötödik páholy, a Kazinczy-páholy, melynek 1917. évi jelentésében a következők olvashatók (olvassa) : »A nagy világégésben egy páholy kis lángját ki látja? Látjuk mi, akik ápolgatjuk, hol elcsüggedve, hol fel-fel buzdulva, hol bizón, hol szárnyaszegetten, de magunkénak valljuk a lángot, mert ha nem is melegít, de világit, embert formál az emberből, mert ismerjük a törvényt, hogy lánggal gyújthatunk és kellő világosságot hozhatunk, ha meg van a Trockijok és Leninek bátorsága, hogy az előidézett tüzet uralni is tudjuk.« (Felkiáltások a jobboldalon : Hallatlan !)