Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-17
A nemzetgyűlés 17. ülése 1922. évi július hó 10-en, hétfőn. 43Í Ne méltóztassanak azonban azt gondolni, hogy ez talán épen akkor volt az ideálja a szociáldemokrata pártnak. Ebben a meggyőződésben vannak ma is. Propper Sándor : Honnét tudja ? Viczián István: Nyíltan hirdetik ott, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol? Felkiáltások jobb felől : Népgyűlésen !) ahol ez a fennálló társadalmi rendbe nem ütközik. Itt van a kezemben a Bécsi Magyar Újságnak egy cikke. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Pikler Emil: Azt is mi irtuk? Viczián István : Ez a lap azoknak az u. n. emigránsoknak a lapja ! (Felkiáltások jobbfelöl : Házi újságjuk! Zaj és közbeszólások a szélsöbaloldalon.) Elnök : Figyelmeztetem utoljára a t. képviselő urakat, hogy nincs joguk állandóan közbeszólni. A t. képviselő urak sem fognak beszélni tudni, ha ezt a módszert bevezetjük. A Ház minden oldalán méltóztassék az állandó közbeszólásoktól tartózkodni. (Helyeslés jobbfelöl.) Az ellenvéleményt köteles mindenki meghallgatni. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Viczián István: Ennek a Bécsi Magyar Újságnak f. évi július 4-iki számában egy cikk jelent meg : »Kik az emigránsok« címmel, amelyben kérdőre vonja Peyer Károly képviselő urat itt tartott beszédéért, amelyben ő az emigránsok fogalmát kizárólag a szociáldemokrata emigránsokra korlátozta. Propper Sándor: Nem baj! Viczián István: Ebben a cikkben többek között ez van mondva (olvassa) : »Tudvalevőleg még a legmérsékeltebb jobboldali szocialista is a végcél tekintetében kommunista, s a kommunista Lenintől nem programmban tér el, hanem csupán módszerben és erkölcsi meggondolásban.« Peyer Károly : Ezt a Bécsi Magyar-ral kellene elintézni, nekem ehhez semmi közöm, nem pártlapom. Viczián István : Annak dokumentálására és bizonyítására olvastam ezt fel, hogy a szociáldemokraták ott, ahol szabadon nyilatkozhatnak, nemcsak nálunk, a Károlyi-korszakban, amikor tehették, magyarázták igy, de külföldön ma is igy magyarázzák a szociáldemokrata párt programmját és végcélját. Peyer Károly: Ebben a lapban többet támadtak engem, mint önök! Viczián István : Nem kívánnék most a képviselő ur beszédének azzal a részével foglalkozni, amelyben konkrét pontozatokba foglalta a szociáldemokrata párt programmját, — majd talán lesz még alkalom arra, hogy idővel ezekre is kitérjünk — most csak arra nézve kívánok megjegyzést tenni, hogy az, amit ő annyira hangsúlyoz, nevezetesen a sajtószabadság kérdése, nem egészen ugy van, ahogy önök azt feltálalják. Azt mondani, hogy nálunk nincs sajtószabadság, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Van?) s ennek következtében nálunk nincs jogrend, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Van? Felkiáltások jobbfelöl: Van!) ellenben más államokban a sajtó szabad, tehát ott van jogrend, (Zaj. Elnök csenget.) hát nem lehet. Igenis a sajtószabadság a háború tartama alatt és még utána is pár évig kivételes törvények alapján bizonyos tekintetben korlátozva volt. Azonban ez a korlátozás sem volt olyan mértékű, hogy ennek dacára is a sajtónak jelentékeny része olyan destruktív hangot ne használjon, izgatásokat ne folytasson, (Igaz! Ugy van!) úgyhogy — amint az már köztudomású — ennek a destruktiv sajtónak oroszlánrésze volt a forradalom kitörésében. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Brr !) Elnök : Ne méltóztassanak igy viselkedni, mert akkor teljes lehetetlenség a tárgyalás komolyságát fentartani. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Viczián István : T. Nemzetgyűlés és t. túloldal! Én azt mondtam önöknek, hogy minden állításomat bizonyítom. Nekem okirat van a kezemben arra nézve, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) hogy egy sajtóorgánum főszerkesztője valósággal kérkedett azzal, hogy lapjának a forradalom kiverekedésében oroszlánrésze volt. (Halljuk ! a szélsöbaloldalon ; felkiáltások : Melyik volt az a lap ?) Majd rátérek arra is, hogy melyik volt az a lap, s ha kívánják, felolvasom azt a dokumentumot. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Előbb azonban még arról óhajtok beszélni, hogy vájjon máshol, más országban, különösen az önök által annyira emlegetett Eranciaországban nagyobb-e a sajtószabadság, mint nálunk? Hiszen — ismétlem — mikor még a kivételes rendeletek érvényben voltak a sajtószabadság korlátozására, akkor is annyira merészkedett az a sajtó, hogy a forradalom kitörésére vezetett. Ellenben most, amikor már az előzetes cenzúra megszüntettetett, akkor én nem tudom, hogy miféle korlátjait látják még önök a sajtószabadságnak, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : A kivételes rendeletek, az éjjeli ügyész stb.) amidőn épen az önök által emlegetett Eranciaországban ott van az előzetes cenzúra a sajtóra nézve. Nem tudom, ismerik-e önök az ottani állapotokat. (Felkiáltások jobbfelöl : Nem ismerik !) Ugy látszik, nem ismerik, mert akkor nem hivatkoznának arra a példára. (Zaj a szélsöbaloldalon.) En Propper Sándor képviselő urat — erre előttem szóló Perlaki György t. képviselőtársam is hivatkozott — saját szavánál fogom meg, midőn azt mondotta, hogy ami Eranciaországban jó, az Magyarországot sem teheti tönkre. Nem tudom, t. túloldal, hogy ha a magyar kormány életbeléptetné azt a rendszabályt, amely Franciaországban ujabban életbelépett s amely ha Franciaországot nem teheti tönkre, — Propper Sándor t. képviselő ur szavaival élve — akkor Magyarországot sem tenné tönkre, akkor mit szólnának önök ehhez.
