Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-17

406 A nemzetgyűlés 17. ülése 1922. évi jtdius hő 10-én, hétfőn. foglalkozzunk ezekkel a gazdasági kérdésekkel, igyekezzünk a gazdasági összeomlást megakadályozni. Igazán örülök annak, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő ur felajánlotta ehhez a munkásságát, csak azt sajnálom, hogy ezt bizonyos feltételekhez kötötte. Csodálkozom azon, hogy Rassay Károly t. képviselőtársam az újságoknak szombaton tett nyilatkozatában olyan feltételeket szabott, amelyek majdnem lehetetlenek, ö t. i. uj nemzetgyűlés összehívását követeli. T. képviselőtársam, ha tényleg erre az útra térnénk, akkor ez az uj nemzetgyűlés legfeljebb októberben vagy novemberben kezdhetné meg működését, addig ezeknek a kérdéseknek megoldásáról már régen lekéstünk, pedig addig valamit tennünk kell, mert ha addig tétlenül nézzük az eseményeket, akkor késő lesz valamit tenni. Csodálkozom a szociáldemokrata párti képviselők magatartásán is, mert azt hiszem, ők sokkal jobban szolgálnák a munkásság érdekeit, ha ezekkel a közgazdasági kérdésekkel foglalkoznának, ha ők is segitenének ezen közgazdasági kérdések megoldásában, mert ezzel könnyebbé tnnnék a megélhetést, amely kötelezettség mindegyikünkre hárul. Pár szóval óhajtok foglalkozni a t. pénzügyniinister ur programmjával ; ezenközbexi talán kénytelen leszek oly dolgokat is említeni, amelyek kellemetlenek, de kötelességemnek tartom előadni az igazságot, hogy a kormány még idejekorán intézkedhessek arra nézve, hogy nagyobb katasztrófák ne következzenek be. A pénzügyminister ur programmjának gerincévé az államháztartás egyensúlyának helyreállitását tűzte ki. Az egyensúlyt azzal akarja elsősorban elérni, hogy az államháztartás terén a kiadásokat apasztja, másrészt pedig a bevételeket emeli. A kiadások apasztását azzal akarja elérni, hogy a tisztviselők létszámát redukálja. Azzal már nagyon régen tisztában vagyunk, hogy csonka Magyarország azt a nagy tisztviselői kart, amely j elenleg is rendelkezésünkre áll, eltartani nem tudj a. Ezzel a kérdéssel a tisztviselői szervezetek már régebben foglalkoztak és ők is tisztában voltak a dologgal, csakhogy ennek a súlyos és fájdalmas operációnak keresztülvitelét a t. pénzügyminister ur elfelejtette előkésziteni. A legnagyobb baj t. i. itt az volt, hogy a tisztviselőket meglepetés elé állította, a tisztviselők meglepetésszerűen kapták meg a felmondásukat, úgyhogy nekik nem volt idejük arra, hogy másutt tudjanak elhelyezkedni. A t. pénzügyminister ur ezzel szemben azt állit ja, hegy a nemzetgyűlésen ezzel a kérdéssel már többsíör foglalkoztak, hiszen erre vonatkozólag már törvényt is hoztak, a tisztviselők tehát el lehettek készülve arra, hogy ez az operáció be fog következni. A tisztviselők el is voltak rá készülve, de nem voltak elkészülve reá egyénenkint, mindenki azt hitte, hogy talán a másik fog sorra kerülni, tehát nem voltak idejekorán megnevezve azok, akik a létszámcsökkentésbe tulaj donképen bele fognak esni. Már régebben tárgyalták a tisztviselők ezt a kérdést, és igenis, kivánták, hogy a kormány kimélet nélkül, de egy vagy két évvel előbb tudósitsa az illető tisztviselőket, akiket a létszámcsökkentés alkalmával majd el fognak bocsátani, hogy ezalatt a rendelkezésre álló idő alatt másutt kereshess ének exisztenciát, Nagy hibát követett el at. pénzügyminister ur akkor is, amikor nem gondoskodott róla, hogy ezt a kérdést előzze meg a közigazgatás egyszerüsitése. A múlt nemzetgyűlésen tartott beszédemben már hivatkoztam arra, hogy a létszámcsökkentést csak ugy tudjuk keresztülvinni, ha megelőzi a közigazgatás egyszerüsitése, mert a mai túlerős bürokratizmus mellett majdnem lehetetlen a tisztviselők létszámát csökkenteni. Azzal tisztában vagyunk, hogy ma a közigazgatás majdnem a tönk szélén áll. Pénzügyi igazgatásunk olyan helyzetben van, amely a szó szoros értelmében kritikán alul van. (Mozgás a baloldalon Felkiáltások : -És a pénzügyminister nincs itt 1) Vegyük csak a vagyon váltsa got. Az emberek a múlt évben fizettek vagyon váltsa got aszerint, ahogy körülbelül gondolták, hogy mennyi fog ráj uk esni, és ennek kivetése mai napig sem történt meg, mert nincs elég munkaerő, hogy keresztül tudják ezt vinni. Hasonlóképen a többi adónál is rendszeres kivetés nagyon sok vidéken évek óta nem történt ; az emberek tetszésük szerint, jószántuk szerint fizetnek bizonyos adőkat, de senki sem tudja, hogy tulaj donképen mennyit kellene fizetnie és mennyi a régebbi időkből visszamaradt hátraléka. Tudnék olyan községeket felemlíteni, amelyekben a jelenlegi adó alapjául szolgáló birtokivek a lehető legnagyobb rendetlenségben vannak. Ismerek olyan községet, ahol az adómunkálatoknál 5000 telekkönyvi végzés nincs keresztülvive. Tessék most már elképzelni, hogy mi ennek a következménye 1 Ennek az a következménye, hogy egyesek fizetnek mások helyett adókat és akik a földnek tényeges birtokosai, nemcsak a tényleges, de a telekkönyvi birtokosai is, azok egyetlen fillért sem fizetnek. Ezért történik az, hogy egyes választók azzal a panasszal jönnek, hogyan fordulhat elő az, hogy tőlük ilyen meg ilyen nagy összegű adót követelnek, másoktól pedig, például a rokonuktól vagy más birtokostól, akiknek sokkal nagyobb birtokuk van, csak a felét kivánják. Megnézzük az adómunkálatokat és látjuk, hogy régebb időből származó telekkönyvi végzések az adómunkálatoknál nincsenek keresztülvezetve, és épen ezért az fizeti az adókat, akinek nevén a birtokiveken a birtok áll, a tényleges tulajdonost pedig nem terhelik meg. Most következik a pénzügyminister urnák a bevételek emelésére vonatkozó preg^ammja, az adóterhek emelése. Nem tudom, hogyan lehet ezt majd keresztülvinni, mielőtt a vagyon alapját, a kataszteri birtokiveket át nem javítják, a telekkönyvi végzéseket keresztül nem viszik, ugy hogy azt mondhatom, hogy egypár hét mulva, vagy egy-két hónap mulva kénytelenek leszünk a jelenleg elbocsátott tisztviselőket ezen munkálatok keresz-