Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-16
A nemzetgyűlés 16. ülése 1922. évi 'július hó 8-án, szombaton. 387 legjobb barátja. (Elénk derültség és zaj balfelöl.) Rassay Károly: Szóval, a trükk-kigondoló központhoz közel volt. Elnök : A földművelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Csak egy példát akarok megemlíteni arra vonatkozólag, hogy a választásoknál milyen eszközökkel éltek mind a két oldalon. Rassay Károly: Ezt a ministerelnök súgta, (Halljuk !) Haller István: A szomszédból jött! Láttuk a súgást ! Halljuk csak ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi . minister : Az egyik biharmegyei főszolgabírót felhívták Budapestről és mikor jelentkezett a telefonnál, a belügyminister nevében beszélt valaki vele és utasította őt, hogy az ellenzéki jelölt érdekében ezt és ezt kövesse el. (Zaj és derültség balfelől.) Rupert Rezső: Naivitás! Rassay Károly: Nincs olyan főszolgabíró, aki ezt elhiszi. (Derültség.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez is megtörtént! Esztergályos János: Nem sikerült, minister ur. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Meglehetősen sikerült. En csak ezzel az egy példával — mert van több is — akartam jelezni, hogy a választási kortesfogásoknál az emberek bizony igen sokszor ilyen eszközökhöz is nyúlnak, ami igazán meg nem engedhető volna ebben a tekintetben. De nekem a földmivelésügyi minister, az én igen t. elődöm értesítése szerint és azon az alapon, hogy a távirat hivatalosan nem ment le, ugy kell beállítanom, azt kell elhinnem és azt kell mondanom, hogy azt a táviratot nem a földmivelésügyi minister adta le. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés jpbbfelöl. Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a földmivelésügyi minister urnák válaszát G-riger Miklós képviselő ur interpellációjára tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Haller István képviselő urat illeti a szó. Haller István : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel az előrehaladott időre, igen rövid időre kívánom igénybe venni a t. Nemzetgyűlés türelmét, bár olyan témát érintek, amelyről nagyon sokat kellene beszélni és amelyről az érdekeltek ezidőszerint, azt hiszem, éjjel-nappal beszélnek és amely lelküket rendkívüli aggodalommal tölti el. A ministerelnök ur a sajtó képviselői előtt kifejezést adott aggodalmának, hogy igen erős szociális és gazdasági bajok előtt állunk, sőt katasztrófára is el lehetünk készülve. /Felkiáltások jobb felöl : Azt nem mondta!) En ugyan nem találom egészen politikus eljárásnak, hogy azt a kétségbeesést, amely amúgy is ott honol majdnem minden ember lelkében, még felülről is táplálják a rémületnek, reménytelenségnek azzal a kijelentésével, amelyet a ministerelnök ur tett . . . Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem igy mondtam ! Haller István : . . . akitől tulajdonképen nem igen hallottam egyebet a non possumusnál abban a nyilatkozatában, amelyet a sajtó előtt megtett. De elvégre ez a kormány dolga, nekem csak az a felfogásom, hogy ez a defetizmus terjesztése felülről, amely azt a reménységet, amely amúgy is rendkívül halványan él mindenkinek a lelkében, hogy itt valamiképen tűrhető állapotot lehet teremteni, képes még végleg megsemmisíteni. Nagy Emil : Az ilyen magyarázat a defetizmus. Haller István : Kérem t. képviselőtársam, majd lesz nekünk arra módunk, hogy azt a, programmot, amelyet a ministerelnök ur tegnap vázolt, kellőképen értékeljük és borzasztóan fogunk örülni, ha t. képviselőtársam hitet és reményt tud kelteni bennünk arra, hogy képesek lesznek nem ilyen defetista, hanem reményt, önbizalmat és az élethez szükséges bátorságot felkelteni képes akció-programm-tervezeteket nekünk átadni. Roppant boldogok lesnünk, és azt hiszem, módot fogunk erre nyújtani. Azt hiszem azonban, hogy az ország konszolidációja kétségtelenül nem olyan, hogy elhamarkodott vagy igazságtalan intézkedésekkel szaporítanunk volna szabad az elégedetlenek táborát és nem szabad volna felfokozni azok keserűségét, akik esetleg rohamot fognak intézni az állam ellen, mert a kétségbeesés mindig igen rossz tanácsadó, és ha a kétségbeesésre maga az állam szolgáltat okot, akkor ennek következményeiért természetesen viselnie kell a felelősséget. Azt, ami most történt a B-listára helyezett tisztviselők hirtelen elbocsátásával, azt mindennek lehet nevezni, csak olyan eljárásnak néni, amely megnyugvást kelthet, abban t. i., hogy igazságosság történik, hogy az történik, ami az állam érdekében feltétlenül szükséges és hogy ugy történik, hogy az az objektiven gondolkozó embereket bármiféleképen megnyugtatni képes. Hogy ennek a ténynek nagy horderejét csak rövidesen a t. Nemzetgyűlés figyelmébe ajánljam, bátor vagyok hivatkozni két minden vitán felül álló tételre. Az egyik az, hogyha ennek a nemzetnek az intelligenciája, a középosztálya elzüllik, ha anyagi egzisztenciájában még, tovább rendül, mint eddig; hogyha nem fogja tudni betölteni azt a szerepet, amelyre hivatva van, akkor mi kétségkívül a Balkánba sülyedünk. Intelligencia nélkül egy nemzetet nem lehet fentartani még akkor sem, ha egyébként meg volna is anyagi ereje a boldo49*