Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-16
A nemzetgyűlés 16. ülése 1922. évi július hó S-án, szombaton. 373 hogy nem lehet azt mondani, hogy az ellenzéknek egy szeszélye az, hogy nem akarja a főrendiházi reformot most tárgyalni. Nem, megindokolja az ő óhajtását. A ministerelnök ur azt mondja, egy égető, fenyegető financiális ós közgazdasági katasztrófa veszélye előtt állunk ; nehezebb tél előtt állunk, mint valaha, össze kell fognunk mindannyiunknak, hogy ezt a veszélyt elhárítsuk és akkor azután priuszként adja a főrendiházi reformot, amelynek sürgőssége mellett egyetlen indokot sem lehet felhozni, holott a többi intézkedések sürgőssége az, hogy semmi egyébbe ne fogjunk mindaddig, amig ezeket az égető, közvetlenül előttünk lévő bajokat el nem intézzük, megegyezik magának a ministereinők urnák az álláspontjával, annak logikájára!. Ezt csak példa gyanánt hoztam fel. Nem akaratoskodás, nem urhatnámság, nem uralkodási vágy, nem kormányzati jogosítványok bitorlásának vádja, hanem igen alapos, tárgyilag megokolt óhajtás ez az ellezék részéről, amely, ismétlem, teljesen megegyezik a ministerelnök ur premisszáival, a közgazdasági és financiális intézkedések sürgősségével, hogy azokhoz fogjunk mindenekelőtt és azután menjünk át, — amikor nyugodtabb idők lesznek — azoknak az alkotmányjogi kérdéseknek tárgyalására. Nekem is vannak alkotmányjogi kérdéseim, melyek szivemen feküsznek. Nem szólok róluk, mert nem akarok semmit útjába állítani annak, hogy az országot nyomorából, veszélyéből megmentsük. (Elénk éljenzés, helyeslés és taps a bal- és a szélsobalóldalon.) Pikler Emil : Ez a komoly államférfi álláspontja ! Gr. Apponyi Albert: És még egyet kell mondanom, amikor a t. ministerelnök ur olyan nagyon önérzetesen vindikálja a kormánynak a parlament vezetésének jogát, üs ez abból áll, hogy én nagyon fogok örülni, ha erős kormányunk lesz. Ennek az országnak erős kormányra van szüksége, (ügy van! TJgy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) de nemcsak itt a parlamenten belül az ellenzékkel szemben, hanem erős kormányra az állam normális feladatainak teljesítésében. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt akarom épen, hogy az államhatalmi funkciókat senki a kormány mellett s senki az alkotmány szerint felelős tényezőkön kivül bitorolhassa. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Rakovszki István: Szervezeteink! Gr. Apponyi Albert: És ha visszatérek arra az incidensre és azokra a nyilatkozatokra, amelyek ma e kérdés felvetődésére alkalmat adtak, akkor engem őszintén szólva az érdekel, hogy mikor az a főhadnagy ur — akinek személyével semmi okom nincs foglalkozni, mert engem az egész kép érdekel, amely elénk tárul, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) •— mikor ő maga mondja, hogy egy feljelentés alapján további vizsgálat és eljárás nélkül kiadta az utasítást, hogy azt a három embert el kell fogni és ki kell végezni, . . . r Rassay Károly : És adott ki többet ! Gr. Apponyi Albert: . . . hogy, mondom, minő jogalapja volt neki arra, hogy ilyen utasítást kiadjon? (Zaj.) Rakovszky István: Ez az! Mit csinált a főhadparancsnok ? ! Gr. Apponyi Albert: A t. ministerelnök ur ugyan ma megnyugtatott minket, hogy ilyen fenyegetések, mint aminők kiolvashatók abból a nyilatkozatból, — hogy ez nem az utolsó megöletési parancs, amelyet kiadott, — a ő kormányzata alatt soha érvényesülhetni nem fognak. Ez lehet igen megnyugtató, sőt azt is értem, hogy egy olyan forradalom után, hogy olyan rettentő epocha után, amilyen a kommunizmus volt, az azt közvetlenül követő első időben olyan dolgokra ragadtatták el magukat egyesek, amelyeket helyeselni nem lehet, amelyek a törvényesség kritériumait meg nem állják, amelyek azonban lélektanilag, ugy mint minden ilyen nagy összecsapás után hasonló jelenségek magyarázhatók és ennek folytán enyhébb megítélés alá esnek egy bizonyos ideig.. . (TJgy van! balfelöl.) Horváth Zoltán : Állandó felháborodás! Gr. Apponyi Albert: Nem akarom ezt most vitatni, nem akarok tehát perbe szállni, nem akarom kifogásolni az amnesztiarendeietet sem, de azt kifogásolom, hogy azok az elemek, amelyek amnesztiára szorulnak, továbbra is hatalmi tényezők maradnak az államban. (Taps a balés a szélsobalóldalon.) Rassay Károly: A „választásoknál láttuk! Rakovszky István : Ők a helyzet urai! (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Ezt lehet mondani, de azért nem igaz! Rakovszky István : A bombamerénylet sem igaz ? Rassay Károly: A választások alatt ott ültek a ministerelnökségen! Tessék letagadni! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: Én bizonyítok . . . Gr. Bethlen István ministerelnök: Bocsánatot kérek, arrafelé mondtam ! Rakovszky István: A kormányzót kisérik az utjain! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: Én mondtam, tehát engem terhel a kötelesség, hogy bizonyítsak is. Természetes, hogy az ilyen ügyekben matematikai precizióval nem lehet bizonyítást szolgáltatni, de erkölcsi bizonyítást igen. Ha én azt látom, hogy bizonyos irányú bűntények rendszeresen immunitást élveznek még most is : a Club-kávéházi gyilkosságok ; a behatolás a tatai kastélyba, amikor a király otttartózkodott, amelynek tekintetében semmi vizsgálatról nem tu*
