Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-16

A nemzetgyűlés 16. ülése 1922. évi július hó S-án, szombaton. 373 hogy nem lehet azt mondani, hogy az ellenzék­nek egy szeszélye az, hogy nem akarja a főrendi­házi reformot most tárgyalni. Nem, megindo­kolja az ő óhajtását. A ministerelnök ur azt mondja, egy égető, fenyegető financiális ós közgazdasági katasztrófa veszélye előtt állunk ; nehezebb tél előtt állunk, mint valaha, össze kell fognunk mindannyiunk­nak, hogy ezt a veszélyt elhárítsuk és akkor azután priuszként adja a főrendiházi reformot, amelynek sürgőssége mellett egyetlen indokot sem lehet felhozni, holott a többi intézkedések sürgőssége az, hogy semmi egyébbe ne fogjunk mindaddig, amig ezeket az égető, közvetlenül előttünk lévő bajokat el nem intézzük, megegye­zik magának a ministereinők urnák az állás­pontjával, annak logikájára!. Ezt csak példa gyanánt hoztam fel. Nem akaratoskodás, nem urhatnámság, nem uralkodási vágy, nem kor­mányzati jogosítványok bitorlásának vádja, hanem igen alapos, tárgyilag megokolt óhajtás ez az ellezék részéről, amely, ismétlem, teljesen megegyezik a ministerelnök ur premisszáival, a közgazdasági és financiális intézkedések sür­gősségével, hogy azokhoz fogjunk mindenekelőtt és azután menjünk át, — amikor nyugodtabb idők lesznek — azoknak az alkotmányjogi kér­déseknek tárgyalására. Nekem is vannak alkotmányjogi kérdéseim, melyek szivemen feküsznek. Nem szólok róluk, mert nem akarok semmit útjába állítani annak, hogy az országot nyomorából, veszélyéből meg­mentsük. (Elénk éljenzés, helyeslés és taps a bal- és a szélsobalóldalon.) Pikler Emil : Ez a komoly államférfi állás­pontja ! Gr. Apponyi Albert: És még egyet kell mon­danom, amikor a t. ministerelnök ur olyan na­gyon önérzetesen vindikálja a kormánynak a parlament vezetésének jogát, üs ez abból áll, hogy én nagyon fogok örülni, ha erős kormányunk lesz. Ennek az országnak erős kormányra van szüksége, (ügy van! TJgy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) de nemcsak itt a parlamenten belül az ellenzékkel szemben, hanem erős kor­mányra az állam normális feladatainak teljesí­tésében. (Helyeslés és taps a bal- és a szélső­baloldalon.) Azt akarom épen, hogy az állam­hatalmi funkciókat senki a kormány mellett s senki az alkotmány szerint felelős tényezőkön kivül bitorolhassa. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Rakovszki István: Szervezeteink! Gr. Apponyi Albert: És ha visszatérek arra az incidensre és azokra a nyilatkozatokra, ame­lyek ma e kérdés felvetődésére alkalmat adtak, akkor engem őszintén szólva az érdekel, hogy mikor az a főhadnagy ur — akinek személyé­vel semmi okom nincs foglalkozni, mert engem az egész kép érdekel, amely elénk tárul, (He­lyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) •— mikor ő maga mondja, hogy egy feljelentés alapján további vizsgálat és eljárás nélkül kiadta az utasítást, hogy azt a három embert el kell fogni és ki kell végezni, . . . r Rassay Károly : És adott ki többet ! Gr. Apponyi Albert: . . . hogy, mondom, minő jogalapja volt neki arra, hogy ilyen utasítást kiadjon? (Zaj.) Rakovszky István: Ez az! Mit csinált a főhadparancsnok ? ! Gr. Apponyi Albert: A t. ministerelnök ur ugyan ma megnyugtatott minket, hogy ilyen fenyegetések, mint aminők kiolvashatók abból a nyilatkozatból, — hogy ez nem az utolsó megöletési parancs, amelyet kiadott, — a ő kor­mányzata alatt soha érvényesülhetni nem fog­nak. Ez lehet igen megnyugtató, sőt azt is ér­tem, hogy egy olyan forradalom után, hogy olyan rettentő epocha után, amilyen a kommu­nizmus volt, az azt közvetlenül követő első időben olyan dolgokra ragadtatták el magukat egyesek, amelyeket helyeselni nem lehet, ame­lyek a törvényesség kritériumait meg nem áll­ják, amelyek azonban lélektanilag, ugy mint minden ilyen nagy összecsapás után hasonló jelenségek magyarázhatók és ennek folytán eny­hébb megítélés alá esnek egy bizonyos ideig.. . (TJgy van! balfelöl.) Horváth Zoltán : Állandó felháborodás! Gr. Apponyi Albert: Nem akarom ezt most vitatni, nem akarok tehát perbe szállni, nem akarom kifogásolni az amnesztiarendeietet sem, de azt kifogásolom, hogy azok az elemek, ame­lyek amnesztiára szorulnak, továbbra is hatalmi tényezők maradnak az államban. (Taps a bal­és a szélsobalóldalon.) Rassay Károly: A „választásoknál láttuk! Rakovszky István : Ők a helyzet urai! (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Ezt lehet mondani, de azért nem igaz! Rakovszky István : A bombamerénylet sem igaz ? Rassay Károly: A választások alatt ott ül­tek a ministerelnökségen! Tessék letagadni! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: Én bizonyítok . . . Gr. Bethlen István ministerelnök: Bocsána­tot kérek, arrafelé mondtam ! Rakovszky István: A kormányzót kisérik az utjain! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: Én mondtam, tehát engem terhel a kötelesség, hogy bizonyítsak is. Természetes, hogy az ilyen ügyekben matema­tikai precizióval nem lehet bizonyítást szolgál­tatni, de erkölcsi bizonyítást igen. Ha én azt látom, hogy bizonyos irányú bűntények rend­szeresen immunitást élveznek még most is : a Club-kávéházi gyilkosságok ; a behatolás a tatai kastélyba, amikor a király otttartózkodott, amely­nek tekintetében semmi vizsgálatról nem tu*

Next

/
Thumbnails
Contents