Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-16

A nemzetgyűlés 16. ülése 1922. évi Julius hó 8-án, szombaton. 365 galommal nézte, hogy a mi pártunk nem valami nagy béketűréssel hallgatta beszédét. Én megmondom miért volt ez. Azért volt, mert itt agrárképviselők ülnek, akik ismerik a népet és a földet és ismerik a falut nemcsak a Népszinházból, nemcsak a Piros bugyellárisból. (Derültség.) hanem ismerik a valóságból, mert gyermekkoruk óta ott élnek és ott szívták magukba az ismeretet. Dénes István : Ilyen exakt tudományt nem lehet hasból megtanulni. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Berki Gyula: Ez oldal türelmetlenségének az volt az oka, hogy azt láttuk, hogy Dénes képviselő ur itteni előterjesztései egészen mások, mint amiket az ember a faluban tényleg lát. Es ugyanígy járt a t. barátom akkor, amikor a Tiszántúlról . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. Berki Gyula : . . . egyszerre átment a Dunántúlra. Az egy kicsit hosszú ut, amíg az ember eljut Tótkomlósról a Dunántúlra és az egyke vidékére, Somogyba, Baranyába és Tolnába. Ezt a hosszú utat nem lehet olyan rövid idő alatt és futólépésben megtenni, mint ahogy a t. képviselő ur megkísérelte. Beszélt az egyke rendszerről, beszélt arról, hogy a nemzet jövője nagyban függ attól, hogy a magyar faj hogyan fog szaporodni. Ebben teljesen egyetértünk. Amit azonban az egyke-rendszerről mondott, arra vonatkozólag egész őszintén kijelentem, hogy az ön beszéde után, t. képviselő ur, az a meggyőződésem, hogy ön soha olyan vidéken, mint amilyen a dunántúli egykés vidék, soha nem járt. Kovács Nagy Sándor: Fogalma sincs róla, mi az egyke. Mondja meg, mikor volt ott ? Rupert Rezső : Ez már gyerekesség. Berki Gyula." Baranya vármegye és DélSomogy, ahol az egykének r igazi hazája van, nagyon érdekes terület. Én majd szolgálok önnek statisztikával, de nem két hétre megyek vissza a statisztikával, hanem 100 esztendőre. A baranyai Ormányság az a hely, ahol az egyke-rend szer a legtipikusabban jelentkezik. Száz esztendőre visszamenőleg tanulmányoztam ezt a kérdést, és elárulhatom önnek, hogy könyvet is irtam róla. Rupert Rezső: A kis fenhéjázó! (Derültség.) Berki Gyula : Rupert mondja nekem, hogy ón fenhéjázó vagyok ? (Élénk derültség jobb felöl.) Hedry Lőrinc : Épen Ruperttől kell szerénységet tanulni! (Zaj.) Dénes István (közbeszól.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak, Dénes István képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni.. Berki Gyula: Baranyában az egykének több oka van, nem pedig az az oka és sok helyen egyáltalában nem az az oka, mint amit a t. képviselőtársam emiitett. Én megfordultam Baranyának majdnem minden Ormánysági községében ; ismerek egy községet, amely nagy és gazdag és ott abszolúte egyke-rendszer van. Amikor ott egyszer egy nagy országos ünnep volt és sorban álltak a falu menyecskéi, odamentem hozzájuk és egyenkint megkérdeztem tőlük, hogy hány gyermekük van. Valamennyi azt mondta: »Egy.« »És mi az oka ennek?« kérdeztem; szőról-szóra a következőket mondták: »Kérem a sok gyerek sok gondot okoz, mi jómódú asszonyok vagyunk, mi szeretjük a fényűzést, mi szeretünk könnyen élni.«... (Zaj a szélsöbaloldalon.) Dénes István : Ez nem a magyar nép felfogása! A Lipótvárosban is mondják. Berki Gyula:... »és a könnyű élethez az is hozzátartozik, hogy sok gyerek ne rángassa az ember szoknyáját.« (Zaj a szélsöbaloldalon.) Dénes István: Ez nem igaz! {Zaj és fel' kiáltások jobbfelöl : Rendre !) Elnök : Dénes képviselő urat kérem, hogy ne szóljon közbe. Berki Gyula : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ezt egy »Nem igaz!« közbeszólással nem lehet eldönteni, (ügy van! jobb felöl.) Meginvitálom a t. képviselő urat, hogy jöjjön oda le és ön előtt meg fogom ismételni ezt a kijelentést. Dénes István : Hogyne ! Majd itt az ország szine előtt fogjuk ezt tisztázni! (Zaj.) Elnök : Figyelmeztetem Dénes István képviselő urat, hogyha közbeszólásait folytatja, kénytelen leszek őt rendreutasítani! Berki Gyula: Tannak olyan helyek, ahol a birtokeloszlás is oka ennek. De ezek nem kizárólagos okok és községenkint változnak. Azután sajátságos, ott az Ormányság szélén laknak svábok is, jó magyar érzésű svábok, akik a baranyai megszállás alatt nagyszerűen állották ki a tüzpróbát és az összes sváb községekben minden családban négy-öt gyereket lehet találni. Kiss Menyhért : Egészséges, erkölcsös nép ! Berki Gyula : Azután más oka is volt. Régi kormányzati hiba volt, hogy olyan családban, amelyben csak egy gyerek volt, megadták a felmentést, megadták a póttartalékba helyezést, és méltóztassék elhinni, hogy nagyon sok helyen ez a jelentéktelennek látszó dolog is befolyásolta az ottani népesedési viszonyokat. Azonkívül van még egy oka; az az oka, amely tegnap Dénes t. képviselő ur beszédében megnyilatkozott. Ezzel a kérdéssel mi Baranyában rendkívül sokat foglalkoztunk, ebben a kérdésben mi ankéteztünk, bizottságoztunk, községről községre jártunk és tanulmányoztuk a kérdést. És mi volt a tanulmányozásnak, mi volt a sok mindenféle hűhónak a vége? Alakítottunk egy egyke-bizottságot, abban benne volt egy pap, benne volt egy közjegyző, benne volt egy ügyvéd és benne volt egy olyan birtokos, akiknek négyüknek együttvéve egy gyermeke volt. (Elénk derültség.) Hát az, aki az egyke-rendszerrel foglalkozik, és olyan vidéken