Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-16

362 A nemzetgyűlés 16. ülése 1922, tan és objektiven Ítéljük meg a helyzetet, ha mi a nép közhangulatát vizsgáljuk, akkor megálla­píthatjuk, hogy sem az országnak, sem ennek a törvényhozótestületnek, sem a magyar népnek, sem a szociális és gazdasági bajoknak, amelyektől az ország betegen itt fetreng, nem használunk avval, hogy itt heteken keresztül képzelt vagy itt­ott előfordult, jobbról-balról előfordult választási atrocitásokat pertraktálunk. (Ugy van ! jobbfelől.) Ennek a nemzetnek alkotó munkára van szük­sége. Az állam rendkívül nehéz helyzetben van. Hiszen elég utalni az ország nyomorúságos gazda­sági helyzetére, arra, hogy micsoda nehézségek vannak a népélelmezés körül, a lakásügy körül, pénzügyi téren a kormányzás szempontjából, elég utalni arra, hogy az ország lakosságának lelkülete nyugtalan és ezt a nyugtalanságot néze­tem szerint ma fokozni senkinek sem szabad. Fábián Béla : Olvassa el a Szózat vezércikkét ! Berki Gyula : És a nemzetnek akkor teszünk szolgálatot, ha még a kritikai szó alkalmazásánál is a helyet és időt megválasztjuk. Mert sokszor egy kritikai szóval, amely élesebb, mint szükséges, többet ártunk a helyzetnek, mint használunk. Itt nincs pártdiktatúra és hatalomra való törekvés. Merem mondani, hogy ma nem. élvezet kormá­nyozni. Rassay Károly : Nem vesszük észre ! Berki Gyula : Méltóztassék a kormány helyze­tébe beleképzelni magát. A kormány helyzete oly súlyos és nehéz, hogy a gazdasági problémákban és nehéz szociális kérdések megoldásában az egész tör­vényhozó testületnek bizonyos mértékig köteles­sége támogatni a kormányt. Egyesült erővel kell, hogy a kormányzat előbbre vigye ezt a nehéz munkát. Arra van szükség, hogy a kormánynak tanácsokkal szolgáljunk ; kritizálni e nehéz viszo­nyok között igen könnyű. Az alkotó munkát kell egy-egy jóakaratú tanáccsal előbbre vinni. A mi­nisterelnök urnák tegnap elhangzott beszéde az ország gazdasági helyzetéről megszívlelésre méltó, bármilyen párthoz tartozzunk, ö kijelentette, hogy ezek a kérdések nem párt kérdések, hanem az ország kérdései és ezeknek a megoldásához szívesen hív mindenkit, bármilyen párton legyenek is, a sajtót, a maga teljességében, bármelyik politikai párt szolgálatában álljon is, hogy a kérdések meg­oldásában támogassa, mert csak igy lesz képes a nehéz feladatnak, amely reá vár, megfelelni. Nagyon helyes volt a t, ministerelnök urnák az az elhatározása, hogy az egész magyar sajtót odahivatta maga elé. Tudjuk, hogy minden lap bizonyos pártpolitikai célokat szolgál. Tudjuk, hogy minden lapnak megvannak a maga gazda­sági és egyéb érdekszálai, de mikor ilyen problé­mák megoldásáról van szó, nagyon helyes, ha nem pártpolitikai szempontból fogja fel a sajtó hiva­tását a kormányzat, hanem a nemzet egyetemes érdekei szempontjából és az egész magyar sajtó támogatását kéri ki. Tudom, hogy a nemzet leg­szélesebb rétegeiben ez az elhatározása és csele­kedete nagy szimpátiára ad okot. Nemcsak a kor­évi július hő 8-án, szombaton. mánysajtó orgánumait, hanem az ellenzék lapjait is tájékoztatni kell a nagy kérdésekről, mert a közvélemény az összes lapok megnyilatkozásaiból és a törvényhozás összességének megnyilatkozásá­ból indul ki és az a helyes, ha ilyen súlyos időkben pártkülönbség nélkül a szót és tollat összefogjuk a nemzet megmentésében. (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy min­ket szomorúsággal tölt el, mikor látjuk a kor­mányzat nehéz, helyzetét, a kormányzat súlyos elhatározásait, hogy jobbról is, balról is olyan időkben, amikor igazán meg kellene gondolni azt, hogy a kimondott szónak minő hatása lesz egyik nap és másnap is, bizonyos olyan jelenségek mu­tatkoznak, amelyek a lassan és nehezen kiépített konszolidáció útjaira nehezednek. Hangoznak el nyilatkozatok jobbról is, balról is. Tudnék utalni olyan nyilatkozatokra, melyek alkalmasak volná­nak arra, hogy a széles néprétegeknek az elmúlt nehéz idők alatt sokszor és sok helyt megbom­lott idegzetét még jobban megbomlasszák. (Igaz! Ugy van!) A mai lapokban megjelent egy nyilat­kozat Héjj as Iván tartalékos főhadnagytól. Ez a nyilatkozat ugy szellemében, mint tartalmában teljesen távol áll a kormányzat nagy céljaitól. Ez egy magánnyilatkozat, amely nyilatkozatnak egyes kijelentései, az ahhoz fűzött refleksziók semmiképen sem alkalmasak arra, hogy hozzá­járuljanak ahhoz, hogy a mai nehéz időkben a megkezdett konszolidációt tovább építsük. Rassay Károly : Nem kobozták el a lapot ! Berki Gyula: Meg vagyok győződve, hogy amikor a t. kormány erről a nyilatkozatról tudo­mást szerzett, a leglelkiismeretesebben megvizs­gálta minden sorát és evvel a nyilatkozattal szem­ben is, mint minden sajtótermékkel szemben, a törvény keretein belül a maga kötelességét telje­síteni fogja. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : A Népszavával másképen járt el !) Legyen meg­győződve mindenki, hogy sem a t. kormány, sem ez a párt nem vállal közösséget sem ezzel, sem más hasonló dolgokkal. Pikler Emil : Miért nem kobozzák el, mint a Népszavát ? Fábián Béla: Mondja ezt a ministerelnök urnák. Berki Gyula : Amikor ezt szóvá teszem, azt hiszem, pártom nézetét fejezem ki, amikor fel­kérem az itt jelenlévő mélyen t. ministerelnök urat, hogy erre a nyilatkozatra vonatkozólag, mely itt a kedélyeket . . . Fábián Béla : Lázba hozza ! Berki Gyula : ... lázba hozza, (Derültség.) s amely alkalmas arra, hogy izgalmat okozzon, tegye meg a maga nyilatkozatát. Meg vagyok róla győződve, hogy a mélyen t. ministerelnök ur, mint minden hasonló esetben, ebben a kérdésben is az egyedül alkotmányos és törvényes állás­pontot fogja képviselni. (Igaz! Ugy van! jobb­felől.) Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy az indemnitási vita során elhangzott egy-két fel-

Next

/
Thumbnails
Contents