Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-14

A nemzetgyűlés 14. ülése 1922. évi július hó 6-án, csütörtökön. 319 Szükséges az, hogy nekünk itt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt jelentékeny táborának adjanak erkölcsi alapot arra, hogy mi ily értelemben a világpolitikába bekapcsolódhassunk. Mi szívesen elmegyünk és szivesen fogjuk követelni a béke revízióját, szivesen fogunk tiltakozni az ország kifosztása ellen. De méltóztassanak megengedni, addig, amig itt ilyen viszonyok vannak, amig itt kivételes hatalom van, (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) amig zsúfolt börtönök vannak, amig nincs jogrend és jogbiztonság, amig egyrészről a súlyos bűntetteseknek nyakra-főre mentséget adnak, másrészről pedig az aprókat üldözik, addig nekünk ez az erkölcsi lehetőségünk nincs meg. Ha akarnók, akkor sem csinálhatnók meg, mert nem hiszik el, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) egyszerűen azt mondják, hogy : ezt is presszió alatt csináljátok. Farkas István : Ez a fontos szempont. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon. Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : As osztrákok sem presszió alatt csinálják.) Propper Sándor : A közszabadságok biztosítására komoly intézkedések kellenének s akkor én magam volnék az első, mi volnánk azok, akik kitárt karokkal orditanók bele a világba, hogy rend, szabadság van itt, Magyarország megtalálta önmagát. Kószó István : Proletárszabadság ! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Rassay Károly: Jól van, jól! Szegedi bölcsesség! Beszéljen a szegedi tüntetésről, a jöttmentekről. Kószó István : A Vízivárosban mutogassa magát, Rassay ur ! Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű! (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly : A bombamerényletre is megállapította, hogy kommunisták csinálták. Propper Sándor : Kószó t. képviselőtársamnak azt válaszolom, hogy nincs proletárszabadság, nincs polgári szabadság vagy mágnásszabadság, hanem szabadság van önmagában, önmagáért. (Igaz! Ugy van! Taps a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Meg kell tanulni! Rassay Károly : Amelyik jelzővel van ellátva, az nem szabadság ! Barla-Szabó József : Miért nem mondta ezt 1919 tavaszán? Akkor állott volna elő! Rassay Károly : Akkor is megmondtam ! Szeder Ferenc: Azt akarják újra visszaállítani! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Propper Sándor : Utalnom kell most a villamosok kérdésére, A villamostársaság egy kapitalista magánvállalat. Ugyanolyan viszonyban van a munkásaikkal, mint akármilyen más magánvállalat. Ennek a vállalatnak munkásai épugy rászorulnak a szervezkedés erejére, az önsegély eszközeire, mint akármelyik más gyárnak vagy vállalatnak munkásai. Ezektől megvonták a szervezkedés szabadságát. Adtak nekik egy másik fajtát. Nekem ez ellen sincs kifogásom, de ne tessék gátat emelni, ne tessék elválasztó vonalakat felállítani, ne tessék azt mondani, hogy erre mehetsz, arra azonban nem. Maga az illető, aki elsősorban érdekelve van, határozza meg, hogy hol akar szervezkedni. Ez a dolog rendje. Nem lehet egyetlen társadalmi osztályt, egyetlen foglalkozási réteget sem elzárni attól, hogy a saját maga felismerte utón és módon védelmezze a maga érdekeit. Ez a kérdés szóba került az elmúlt év decemberében, amikor a mi megbizottaink a ministerelnök úrral tárgyaltak bizonyos szabadságjogi kérdésekben. Itt közbevetőleg ki kell jelentenem, hogy én ugyan nem értem, hogy miért volt ez a mi saját külön dolgunk és saját külön ügyünk, azonban elmentünk tárgyalni, mert szükségünk volt azokra az esetleges engedményekre, amelyeket kilátásba helyeztek, . . . Rassay Károly : Ez volt a nagy kormányzati politika! Propper Sándor: A feltételek közt volt, és megígérték többek között a villamosvasúti munkások szabad szervezkedési lehetőségét. Azt mondották, hogy megkapják az alapszabályaikat, az alapszabályok meglesznek, van egy keresztényszociális irányú szervezet is, és azután a munkásokon fog majd múlni, hogy melyik milyen szervezetbe iratkozzék be. Ez megint becsületes dolog. A helyzet azonban az volt, hogy az igen t. ministerelnök ur — ugy gondolom, nem a saját hibája folytán — ezt az igéretét nem tartotta be. Nem tartották be az Ígéretet; azóta elmúlt teljes hat hónap, sőt valamivel több, de a villamosmunkások, a villamosalkalmazottak, a villamos forgalmi személyzetnek alapszabályai ma sincsenek jóváhagyva. Akartak ugyan adni valamilyen alapszabályt, de az nem volt megfelelő. Először azt mondották : tessék beadni a régi alapszabályokat. Miután ezt mi politikai kérdésnek tekintettük, és miután ez valóban politikai kérdés volt, azt hittük, hogy ez hivatalos utón, aktaszerüleg elintézést fog nyerni. így is történt. A ministeriumban azonban azok, akiknek ez a dolog nem tetszett, akiknek az a másik állapot jobban megfelelt, hogy a villamosmunkások ne szervezkedhessenek, ráültek az aktára, sőt nem is ültek rá, hanem az első aktacsomót egysze- rüen elvesztették. Amikor hetek múlva kerestük az aktát és szorgalmaztuk az elintézést, az a válasz jött, hogy — borzasztó, elveszett az akta, tessék újból beadni, hiszen az akta nem pótolhatatlan. Valóban nem pótolhatatlan, de az a két-három hónap, amely közben elmúlott, pótolhatatlan. (Ugy van! a szélsöbaloldalon). De már ettől is eltekintve, benyújtották az uj alapszabályokat. Elő is vették, de azután teljesen revidiálták, egyes passzusokat kivettek belőle, másokat a helyükbe tettek és csináltak belőle olyan hermafrodita alapszabályt, amelynek alapján a munkásoknak a saját vedel-