Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-14
316 A nemzetgyűlés 14. ülése 1922. évi július hó 6-án, csütörtökön. nek egy tollvonásától függ az, hogy az az ember, aki ott dolgozik, szabadul-e vagy sem, (Egy hang jobb felöl: Nem függ attól f) illik-e ilyesmit tennie? Azt mondom, hogy igenis a minístertől függ ezeknek az embereknek a szabadulása, mert ha ő ráirja az aktára, hogy ő megkegyelmez, ezt előterjeszti és jóváhagyják, akkor az illető kijön, amig azonban munkában van a butor, addig az illető nem jön ki. Én azt mondom, hogy a rabok keserű és fekete nyomorúságát ilyen igazságtalan gazdagodásra felhasználni az igazságügy körül foglalatoskodó köztisztviselőknek nem volna szabad. (Igaz ! TJgy van! Taps balfelöl.) Huszár Károly: Nagyon helytelen volna! B. Podmaniczky Endre: Igaza van! (Zaj.) Propper Sándor : E tekintetben bátor vagyok a következő határozati javaslatot beterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés az igazságügy- és belügy minister urakat, hogy a börtönökben, fogdákban, letartóztatási intézetekben, internáló táborokban, igazságügyi foglalkoztató intezetekben stb. a gyorsított eljárás óta a letartóztatottakkal végeztetett munkákról a nemzetgyűlés elé pontos kimutatást terjesszenek. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. ) A kimutatásban legyenek feltüntetve : a végzett munkák neme és mennyisége ; a felhasznált anyag mennyisége, eredete, beszerzési ára és beszerzésének időpontja ; a vevők névsora, a vevőknek számlázott összegek, megrendelés és leszállítás időpontja és a letartóztatottaknak kifizetett munkabérek összege.« (Elénk helyeslés és felkiáltás a szélső baloldalon : Elfogadjuk !) T. Nemzetgyűlés ! Azt mondja a ministerelnök ur, hogy nem vagyok hajlandó arra, hogy a börtönajtókat kinyissam, mert hiszen azokat, akik börtönben vannak, birói Ítélet alapján ítélték el és tartják fogva. Hátha nem volna birói ítélet, akkor nem volnának fogva ? Ezt az okfejtést nem értem meg, hiszen akkor nem kell kegyelem, mert akit a bíróság nem ítélt el, azt nem lehet bent tartani. De most továbbmegyek, t. Nemzetgyűlés. En a magam részéről mindig tisztviselője voltam a bíróságnak. Ezt bizonyítja az, hogy 25 évi közpályámon sok ezer cikk megírása, sok ezer elmondott beszéd után soha a magyar bírósággal összeütközésem nem volt. Mégis azt kell mondanom, hogy forradalmi időkben, forradalmi atmoszférákban hozott ítéletek nem tehetők olyan szigorúan a patikamérlegre, mint ahogyan normális időkben hozott ítéletek rátehetők. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A forradalmi bíráskodás eredményei a forradalmi hullámok elmulta után, igenis, revízió alá veendők. Meg is tették ezt mindenhol, megtették itt minálunk is, csak épen azokkal szemben nem, akik korábban követték el az állítólagos bűnt, hanem azokkal, akik később követték azt el. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Pedig, t. Nemzetgyűlés, ha lehetett az ellenforradalom bűnöseinek amnesztiát adni ; ha lehetett azt táviratilag végrehajtatni, — mint ahogy nekem erről tudomásom van, nehogy csak egy félórával is tovább legyenek ezek az emberek börtönben, — akkor nem tudom belátni, miért ne lehetne, amikor kibékülésről, amikor engesztelékenységről, amikor a lelkek kiengeszteléséről és uj életről beszélünk, miért ne lehetne megcsinálni ugyanezt a gesztust a másik részre is. Rassay Károly: TJgy van! TJgy van! Propper Sándor : Miért ne lehetne a másik részen is megnyugtatni a lelkeket; miért ne lehetne a munkásság alá erkölcsi alapot adni, hogy ő maga küzdjön minden forradalmiság ellen, (ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Miért nem lehet ezt megérteni, miért nem lehet a kormányzati bölcsességnek erre a fokára felemelkedni három teljes esztendő után. (Igazi ügy van ! bal felöl.) Rassay Károly: Megszűnnék a gyűlölet! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Azt mondja a ministerelnök ur, hogy két izben adatott ki amnesztia. Igaz, de igaz az is, hogy nem hajtották végre. Borzasztó nehezen ment ez a dolog. Tudom, mert részem volt benne, ültünk együtt, tárgyaltunk és ugyanaz az igazságügyminister ur, aki bebútoroztatta magát a fogházakból, ráült az amnesztia rendeletre és nem engedte annak végrehajtását. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Azért nem engedte!) Nem engedte ugyanakkor, amikor a másik részen — amint mondottam — gyors ütemben hajtották végre f az amnesztiát. Es ha már annyira benne vagyunk az amneszti a kérdés tárgyalásában, legyen szabad megemlítenem, hogy pl. a most folyó katonai tárgyalásnál, a Tisza-Duna közi atrocitások elkövetőinek is meg tudtak volna kegyelmezni, s ezek az emberek, ha nem volna katonai bíróság és ők véletlenül nem lettek volna katonák, ma szabadon járnának-kelnének itt közöttünk és talán a mi erkölcsi bíráink lennének. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát el lehet menni eddig, akkor azt hiszem, hogy államraisonból, a jelszavak egy részének beváltása érdekéblő, csak azért, hogy megmutassák, hogy komolyan veszik a kormányzat jelszavait és a kormányzati programmât : régen elkövetett és régen, elfeledett bűnöket is meg lehetne bocsátani. És lehetségessé lehetne tenni, hogy amit hangoztatnak odaát, amit akarunk mi, amire áhítozik az ország s amit les a külföld, hogy velünk szóba állhasson, az ezen a téren is megtörténjók ós valóban fel lehetne emelkedni az engesztelékenységnek és a bölcsességnek arra a magaslatára, amely egy ilyen lépést lehetségessé tesz. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kérem az igen t. elnök urat, méltóztassék talán öt perc szünetet adni. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.)
