Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-14

A 'nemzetgyűlés 14. ülése 1922. évi július hó 6-án, csütot tokon. 307 doltuk, hogy gyűlölettel és haraggal nemzetépítő munkát végezni nem lehet. (Felkiáltások jobb felől : Helyes ! Ezt mondjuk mi is ! Ugy gondoltuk, ilyen rendkívüli viszonyok között, amelyekben ma élünk, ökölrázással célt elérni nem lehet. A pénzügyminister ur mondotta volt, hogy hangunk keserű. Ez lehet. Lehet, hogy némi keserűség besettenkedett velünk, ezen azonban ne méltóztassék csodálkozni. Sok évtizedes szenvedések keserű tengeréből került ki ez az iz és ezt a mellékizt eltüntetni nemcsak munkásérdek, de én azt gondolom, országos érdek. Ezt a keserű mellékizt, amelyet Peidi Gyula t. képviselőtársam terjesztett elő, mi olyannak látjuk, amely alkalmas az ország újra felépítésére, olyannak látjuk, amelynél kéve sebbel ma elindulni nem lehet. Meglehetősen szigorú mérlegelés után jutottunk erre a következtetésre. Épen ezért mintegy csalódottan kell megállapítanom, hogy már az előző kezdésnél meglehetősen súlyosan csalódás ért minket. Nem naivitásból mondom ezt, mert én tudtam és tudom, hog y nem fogunk egymás kebelére ölelkezni, hiszen én tisztában vagyok a társadalom ércerejü törvényeivel,- én tudom, hogy miközöttünk mély gazdasági ellentétek vannak. De viszont számitottam arra, nogy egy közös ügy érdekében, az ország újraépítésének érdekében lehet egy közös plattformot találni, amelyben bizonyos ideig együtt lehet és együtt kell menni. Hiszen nekünk is érdekünk ennek az országnak a felépítése, mi is itt akarunk élni és nem csinálok titkot belőle, jobban élni, szebben élni, mint ahogy eddig éltek a magyar dolgozók. En tehát azt gondoltam, — ismétlem, nem naivitásból — hogy ha nem is ölelkezünk össze, de ameddig az árvizveszedelem fenyeget minket, addig, amig szárazra nem úszunk a mi szörnyű nagy bajainkból, addig nekünk bizonyos kérdéseket közösen kellene előre vinni. Ismétlem, sajnálom, hogy ebben csalódni voltam kénytelen. Az a fogadtatás, amelyben itt részesültünk . . . Patay Tibor : A vörös szegfű ! Propper Sándor : . . . arra enged következtetni, hogy a komoly építőmunka szándéka, amely nálunk feltétlenül megvan, . . . Csöngedy Gyula : Itt is megvan ! Propper Sándor: ...a túlsó oldalon nem talált megértésre. Szabó Sándor : Nem jól köszöntöttek ! Olyan voit a válasz. Szijj Bálint : Sokkal agresszívebbek voltak, mint mi. Propper Sándor: T. képviselőtársam, ez nem a köszöntés dolga, nem az udvariasság dolga, ez az ország dolga, az országot akkor is fel kell építeni, az ország érdekeit akkor is képviselni kell, ha a köszönés nem volt megfelelő. Varsányi Gábor : Amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Elnök : Varsányi képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. A Ház jobboldalán ülő képviselő urakat szintén kérem, méltóztassék a szónokot nyugodtan meghallgatni. Propper Sándor : A népjóléti minister ur az egyik szónokunknak finom elmeéllel azt mondotta, hogy mi tüskébe csomagolunk. Én ezt megfordíthatom. Ha igaz az, hegy mi tüskébe csomagolunk, akkor még mindig mi járunk rosszul, mert viszont a helyzet eddig az volt, hegy nekünk delikát csomagolásban tüskét csomagoltak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ez a jövőben ne legyen igy, méltóztassék nekem elhinni, nem tőlünk függ. Különösen egy dolog lepett meg. Amikor azt mondottuk, hogy likvidáljuk a bolsevizmust és likvidáljuk az ellenforradalmat, ez a kijelentés váratlanul nagy visszatetszést szült a túlsó oldalon. Én azt hittem, hogy ez örömet fog kelteni. Méltóztassék nekem megmagyarázni, kinek vagy minek az érdeke az, hogy ezt a kérdést ne likvidáljuk ? Kinek érdekében való az, hogy énbelőlem és társaimból vagy a munkások százezreiből erőnek erejével bolsevistákat csináljanak ? (Ugy van ! balfelől.) Nem inkább az a célszerü-e, ha elfogadják ezt az ajánlatot és likvidáljuk azt, ami nem volt kedves sem önöknek, sem nekünk, ami szerencsétlenség volt, közös szerencsétlenség. Szabó Imre : Nekünk nagyobb, mint önöknek. Propper Sándor : Miért fogadják ezt az ajánlatot ugy, ahogy fogadták ? Miért nem járulnak hezzá ahhoz, hogy ezt a tüskét az ország és a dolgozó nép testéből kirántsuk ? Akármit mondunk, a felelet kórusban mindig az ; »hát a parlament pincéje, hát a bolsevizmus, hát ez és amaz !« T. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, ez nem helyénvaló, önök mondják és mi is mondjuk, hogy helytelen, meggondolatlan dolog volt, nem szabad tehát fentartani még a gondolatát sem tovább, mint amennyire szükséges vagy lehetséges. Mert nem lehet jóvátenni egy bajt vagy hibát más hibákkal. Ha önök odaát azt mondják velünk együtt, hogy baj volt és hiba volt, akkor azt is kell mondaniok, hogy azokat a módszereket a kormányzat eszközei közül ki kell selejtezni, (ügy van ! a baloldalon.) Méltóztassék elképzelni a mi nehéz helyzetünket. Reánk igen nehéz feladat várt. Mi ezt tudjuk. Mi ezt a feladatot vállaltuk. Mi két malomkő között őrlődünk. Fentről ki vagyunk nevezve bolsevikieknek, lentről pedig, miután valahogyan ugy néz ki a dolog, hogy fentről nem akarják likvidálni a kérdést, ezért is bennünket okolnak. Eendkivül nehéz helyzetben vagyunk, amelyben azt a munkát, amelyre mi szeretettel és jóakaiattal vállalkoztunk, sikeresen elvégezni nem. tudjuk. Ami deklarációnk utal a forrásokra, a bajoknak keletkezésére és megállapítja, hogy honnan erednek a bajok, egyszersmind le akarván venni ezt a tengeri kígyóvá növekedett kérdést a napirendről. Nem engedik, folytatják, csinálják. Ismétlem : helytelenül, célszerűtlenül. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Az ország kárára !) Én ugy gondoltam, hegy nem mint ellenségek, hanem mint 39*