Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-13

A nemzetgyűlés 13. ülése 1922. évi július M 5-én, szerdán. 297 egyszerre emelni, a 6000 koronás üzletbéreket fel lehet emelni húszszorosra, a 12.000 koronásokat harmincszorosra, a 12.000 koronás bérnél drágább üzlethelyiségek bére pedig szabad egyezkedés tárgya, tehát korlátlan. Pakots József : A magas egekig ! Vázsonyi Vilmos : T. Nemzetgyűlés ! Ahol a szabad verseny feltételei és a szabad forgalom feltételei hiányoznak, ott hiába állítjuk helyre a szabad forgalmat, mert ott a szabad forgalom helyreállítása azt jelenti, hogy a gyengébbet kizsákmányolja az erős, ott a szabad forgalom azt jelenti, hogy szabad teret nyújtunk a kizsákmányolásnak és az uzsorának. A hol a kereslet és kinálat törvényei szabályozzák a szabad forgalmat, ott szabaddá lehet tenni a forgalmat. Ott azonban, ahol köztudomású, hogy a lakások terén termelés nincs, mert nincsenek uj épitkezések, ahol tehát mindenki, aki lakást vagy üzletet igénybe vesz, vagy kibérel, kényszerhelyzetben van, ott szabaddá tenni a forgalmat akármilyen nagy lakásoknál, vagy akármilyen nagy üzlethelyiségeknél is annyit jelent, mint szabad teret adni a kizsákmányolásnak és az uzsorának. Addig, amig nincsenek normális viszonyok ezen a téren, amig nincs normális lakás- és üzletkinálat és kereslet, amig az épitkezés újra meg nem indul, addig ezen a téren a forgalmat felszabadítani nem szabad, addig az államnak folyton be kell avatkoznia és ezeket a rendkivüli viszonyokat rendkivüli intézkedésekkel kell szabályoznia. Ez tehát olyan terület, amelyen nem állhat helyre a rendes magánjog mindaddig, amig az állam és a községek nem fogják kipótolni a hiányzó magántevékenységet, és amig az egyre emelkedő házadónak minden jövedelmét nem fogja az állam arra forditani, hogy ebből inditsa meg az épitkezést, ezzel fedezze egy felveendő nagy kölcsönnek kamatait, hanem mindig azon a szerény téren marad, hogy egy milliárdos vagy még ennél is kisebb költséggel akarja megindítani az építkezést, s mig az állam mindehhez nem fűzi továbbá azt a kötelezettséget, hogy az összes részvénytársaságokat és üzemeket kötelezze arra, hogy mobilizálják a maguk vagyonát arra, hogy annak egy részét épitkezésre forditsák. (Helyeslés a bal- és a szélsőhaloldalon.) Amig az épitkezés meg nem indul, addig a házbéremelésnek és a boltbéremelésnek rászabaditása a városi lakosságra annyit jelent, mint a városi lakosságot olyan rettenetes drágaságnak kitenni, (Ugy van! Ugy van

I a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelynek következményeit nem számitották ki azok, akik ezt a lakásrendeletet kitervezték. Teljes lehetetlenség már a kislakásoknál a négyszeres béremelés. Halász Móric : Az a mainak kétszerese ! Vázsonyi Vilmos : Teljes lehetetlenség a középlakásoknál a nyolcszoros béremelés, teljes lehetetlenség az üzletbérek olyan felemelése, amely a mainak tizenötszöröse, húszszorosa, harmincszorosa és lehetetlenség a 12.000 koronán fölüli boltbéreknél a szabad emelést megcsinálni, mert NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — I. KÖTET. hiszen a város egész belső területén kivétel az az üzlet, amely már 1917-ben nem fizetett 12.000 koronát. Az ilyen üzlet kivétel a Belvárosban, kivétel a Lipótvárosban, kivétel mindenütt az úgynevezett City-részekben, kivétel a körutakon is és mindenesetre még a külső részeken is kivétel az olyan üzlethelyiség, amely ezen rendelet szerint húszszoros, vagy harmincszoros emelés alá nem esnék. Eddig is voltak már házbéremelések. A házbéremelések a statisztika szerint, amelyet az érdekeltek mindkét részéről előterjesztettek, a lakásoknál megközelitették a régi 1917-es bérek 100 percentjét, az üzleteknél a három és félszeres emelést. Ilyen emelésekről lehet beszélni, de olyan exorbitans dologról, hogy egyszerre négyszeres, nyolcszoros lakbéremelések legyenek s a nyolcezer koronánál drágább lakás, mint fényűző lakás szabad stájgerolás tárgya legyen, s a boltbéreknél a legkisebb mértékű emelés tizenötszörös, középboltoknál 20—30-szoros legyen, a város egész belső Cityszerü területén pedig szabadon lehessen emelni a boltbéreket, ez hova vezet ? Ez egyszerűen odavezet, hogy a lakosságnak az a része, amely nem köztisztviselő, ezt el nem bírhatja. A köztisztviselőkről gondoskodik az indemnitási javaslat, mert a háztulajdonos urajc számára, hogy fel lehessen emelni a béreket, statuál egy ujabb húszszázalékos lakásadót, amelyet elneveznek állami haszonrészesedésnek, — amely haszonrészesedést nem a háztulajdonosok, hanem a lakók fizetik — és amely a régi 20 százalékkal egyetemben fizetendő, tehát a régi húszszázalékos lakásadóhoz adandó hozzá. A közhivatalnokokon kivül mindazok, akik itt laknak Budapesten, részeslünek abban a nemzeti ajándékban, hogy egyfelől a házbérüket felemelik négyszeresre, nyolcszorosra vagy oly magas összegre, melyet kiszámítani sem lehet és ahol azután a rendelet általában nem számol azzal, hogy valakinek azért lehet nagyobb lakása, mert nagyobb családja vagy foglalkozásának természete megkívánja, ügyvéd vagy orvos, vagy irodája is van abban a lakásban, ez követeli, hogy nagyobb lakása legyen, először tehát ebben a nemzeti ajándékban részesülnek és másodszor azáltal, hogy a boltok bére ily exorbitans katasztrofális módon felemeltetik, ki lesznek téve egy rettenetes drágasági hullámnak. Mert hiszen csak nem hiszik azt, hogy az üzlettulajdonos, aki áttudja hárítani a felemelt bqltbért, majd szíves lesz saját személyében jótékonyságból elviselni a tizenötszörös, húszszoros, harmincszoros vagy a harmincszoroson még felülemelkedő üzletbéreket : ő egyszerűen iparkodik áthárítani azt a közönségre. Akinek ez nem sikerül, az elpusztul és kénytelen lesz üzletét bezárni ; akinek sikerül, az pedig közreműködik arra, hogy a városokban a lakosság, mely először a házbéremelés áldásaiban részesült, részesüljön másodszor abban, hogy az összes árucikkek ára az exerbitáns módon felemelt boltbérek magassága következtében megdrágult. Megdrágul pedig olyan rapid gyorsasággal, (Ugy 88