Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-13
A nemzetgyűlés 13. ülése 1922. évi július hó 5-én, szerdán. 283 aztán? Mi van benne!) Amelyben ezt a parlamenti frakciót mint egy új és valódi forradalom kikristályosodási pontját és magját üdvözli. (Igaz! TJgy van! Nagy zaj jobbfelöl.) Igen t. Nemzetgyűlés! Vigyázzunk, bogy ebből a szép kis mustármagból terebélyes fa ne legyen, mert akkor ennek árnyékában örökre beborul itt minden magyar értéknek és magyar munkásságnak egyaránt. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Varsányi Gábor: Igaz magyar beszéd volt! Becsületes beszéd volt ! (Zaj a széisöbaloldalon.) Elnök: Propper Sándor képviselő ur r személyes megtámadtatás címén kér szót. Én a szót neki megadtam. (Éaj. Halljuk! Halljuk!) Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Az öcsém-vitába nem akarok beleszólni, (felkiáltások a középen : Jobb is !) Ellenben arra az aposztrofálásra, amit Benárd ur személyemmel kapcsolatban megengedett magának, válaszolok. Félkiáltások jobbfelöl : Megengedett ? Ez jó ! Még szép, hogy elismeri, hogy ur !) En a budapesti kerületi munkásbiztositó pénztár titkára voltam. (Zaj jobbfelöl.) Benárd Ágost : De kitették onnan! (Derültség. ) Propper Sándor : Tizenöt esztendeig voltam a titkára! Urbanics Kálmán: Elég szomorú! (Derültség jobbfelöl.) Propper Sándor: Mikor az októberi forradalom kitört, átmentem a Népszava gazdasági hivatalába. Fizetésnélküli szabadságot kértem és kaptam szabályszerűen és átmentem a Népszava kiadóhivatalát igazgatni. Ez volt az én októberi szereplésem. Aki ennél többet tud, azt felhívom, legyen szives álljon fel és , mondja meg. Még minister sem voltam . . . (Élénk derültség jobbfelöl és a közepén.) Szabóky Jenő: Szóval nincs mit szégyelni! B. Podmaniczky Endre: Nagyszerű! Gratulálok! Propper Sándor: Ezt azért jegyzem meg, (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) mert az igen t. egységespártnak egyik vezető embere nekem az októberi forradalomban vezérem volt. (Felkiáltások jobbfelöl.' Ki volt az?) Nagyatádi Szabó István (Élénk éljenzés jobbfelöl és a középen.), akivel én együtt voltam Kaposvárott. Szabóky Jenő: Ki hiszi ezt el? Nagyatádi a maga vezére ! (Élénk derültség jobbfelöl.) Propper Sándor : Tessék elővenni az akkori lapokat ! Mayer János: Ott akarták agyonütni Nagyatádit ! (TJgy van! jobb felöl.) Propper Sándor: Igenis, ő^volt a vezérem, aki ott a népgyűlésen beszélt ! És minden újságolvasó ember tudja, hogy az októberi forradadalom alatt én voltam az, aki szembeszálltam a diktatórikus törekvésekkel. (Derültség jobbfelöl.) Én voltam az. Nem dicsekvésből mondom, csak mint tényt állapitom meg. Urbanics Kálmán: Nem találkoztam magával a többi ellenforradalmárok közt! (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister a terembe lép.) Szabóky Jenő : Gratulálok, kegyelmes uram, Propper azt mondja, hogy te voltál a vezére ! (Élénk derültség jobbfelöl.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Én, neki? Hol? Nem igaz! Szabó József: Mit szól hozzá? Megtagadja a vezére! Most verje a mellét! Zajos derültség a Ház minden oldalán. ) Propper Sándor: . . . hogy mikor az egész ország deliriumban volt, igenis, én voltam az, aki a legélesebben szálltam szembe azokkal a törekvésekkel, de sajnos, eredmény nélkül. Mikor kitört a diktatúra . . . (Zaj.) Szabóky Jenő : Halljuk, ez nagyon érdekes ! Biztos lefogták és megverték a kommunisták! Propper Sándor: . . . március 21-én, a munkástanács ülése után minden pártfunkcióról lemondtam, otthagytam állásomat és visszamentem a kerületi pénztárba ! Szabóky Jenő: Csak ugy átsétált! Szabó József: Tartalékba helyezték! Propper Sándor: Négy hónap alatt semmit a világon nem csináltam ; én, aki 25 éve dolgozom a munkásmozgalomban, ez idő alatt egy gyűlésen sem voltam és egyetlen tollvonást nem tettem. Szabóky Jenő: Mikor csukták le a kommunisták ? Propper Sándor: Tessék csak várni! (Derültség és zaj.) Engem nem csuktak le. Elnök: Kérem Szabóky képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Propper Sándor: így töltöttem a diktatúrát és a lakásomon angolul tanultam, ha ez is érdekli az urakat. Amikor a diktatúra megbukott, tovább ottmaradtam a pénztárban. Semmi közöm nem volt a diktatúrához és igy a bukásához sem. Ezután megindult a pénztárban az igazolási eljárás. Benárd ur és ösilléry ur csinálta a következőképen: Fegyelmi eljárás nem volt, kihallgatás nem volt. . . Benárd Ágost: Nem volt fegyelmi szabályzat ! Rupert Rezső: Fogóval csinálták! Propper Sándor: . . . hanem valami külön nyomozó-osztály tisztje jelent meg a pénztárban és megjelent ott egy zászlóalj acólsisakos csendőr, rendőr vagy katona, — nem tudom, mik voltak — végigjárták a szobákat, megpofoztak egy csomó embert, köztük dr. Törzs Jenőt, aki 30-ad napra rá meghalt, Harmath Ilonka leugrott az emeletről, Szusz segédmunkás leugrott az emeletről és meghalt, Baron Ferenc féllábú rokkantat, két vitézségi érem tulajdonosát meghajszolták, ugy hogy sebe feltört és négy hónapi kínlódás után meghalt. (Folytonos zaj.) 36*
