Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-13

'278 A nemzetgyűlés 13. ülése 1922. évi július hó 5-én, szerdán. gyek. Azt hiszem, az urak súlyt fognak helyezni erre a tanuságtételre : Pedlow kapitány, akinek nevét nagyon jól tetszik ismerni... Rassay Károly: A kis kapitány! Rakovszky Iván belügyminister : ... és aki humanitásáról és emberszeretetéről az egész országban ismeretes és nevezetes, több izben volt a toloncházban, megvizsgálta az ügyeket és ott semmi kifogásolnivalót nem talált. (Félkiáltások a szélsobalóldalon : Szinte hihetetlen ÍJ Hébelt Ede : Lehetetlen, hogy Pedlow ezt jóváhagyta ! Rakovszky Iván belügyminister: Ami az igen t. képviselő urnák azt a legújabb állítását illeti, hogy tegnapelőtt is mérges főzeléket mértek ki, hát hiszen meg lehet vizsgálni a dolgokat, de biztos vagyok benne, hogy nem osztottak ki olyan főzeléket, amely mérgező hatású lett volna. Ha bárki is megbetegedett volna, erről kaptam volna jelentést. Mindenesetre utána fogok nézni a dolognak. Ami a letartóztatottak kosztját illeti, hát Istenem, ma az állam nehéz helyzetben van, nagyon sok szabadonjáró ember és nagyon sok rendes társadalmi elhelyezkedésben lévő ember éhezik és nem jut hozzá a rendes táplálékhoz. Mi a letartóztatási intézetekben egyebet nem tehetünk, minthogy olyan táplálékot biztosítunk, amelyből az illetők megélhetnek, amely az élet fentartására szükséges. Hébelt Ede : De az ilyen táplálékkal nincs biztosítva. Rakovszky Iván belügyminister: Azt, hogy mindenféle különleges ételeket adjunk, az ország mai gazdasági helyzetében nem tehetjük, (Elénk helyeslés jobbfelöl.) ellenben, amint méltóztatnak igen jól tudni, épen a toloncházban mindenkinek módjában van, amennyiben esetleg abban az anyagi helyzetben van, hogy táplálkozásán segítsen, hogy behozathasson kosztot kivülrül is, és nagyon sok olyan egyén van, akinek a családja hordja be a kosztot. Ismétlem, ha a t. képviselő ur azt mondta, hogy a sajtószabadság abból áll, hogy az igazságot meg lehessen irni, akkor konstatálnom kell, hogy azok, amik abban a cikkben megjelentek, nem felelnek meg a valóságnak. (Igaz ! TJgy van ! a jobboldalon. Zaj a szélsobalóldalon.) Propper Sándor: Honnan tudja? Elnök: Kérem, méltóztassék meghallgatni a belügyminister urat. Rakovszky Iván belügyminister : A toloncház az én felügyeletem alá tartozik, tehát kötelességem tudni, hogy ott mi van. De még egy kérdésre vagyok bátor kitérni. A képviselő ur a tegnap kitört éhségsztrájkról beszélt. Vagy rosszul van a képviselő ur informálva, vagy pedig nem tud különbséget tenni letartóztatottak és letartóztatottak között. Ezek a foglyok, akik ott éhségsztrájkot rendeznek, román alattvalók, akik a haza elleni bűncselekményekért lettek elitélve, akik ma csereeljárás alá tartoznak, t. i. ezeket mi a románoknak az ott letartóztatott magyarokért cserébe akarjuk kiadni. A román foglyok még nem érkeztek meg, illetve a tárgyalások még nincsenek befejezve és ezek a — nem nevezhetem őket másképen — hazaárulók azt követelik, hogy azonnal hazamehessenek Romániába. Bocsánatot kérek, nem fognak hazamenni egyelőre, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) mert nem tehetjük ki magunkat annak, hogy kiszolgáltassuk ezeket a túszokat, — hogy ugy nevezzem őket — akikért cserébe becsületes, hazájukért szenvedő magyarokat szerezhetünk vissza, akikért mi visszaadhatjuk ezeknek a magyaroknak a szabadságát. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ebben a kérdésben csak azzal nem vagyok tisztában, hogy miért tartja kötelességének a képviselő ur, hogy ezeket a román alattvalókat, akik nemzetellenes bűncselekményekkel vannak megvádolva, védelmébe vegye. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon és a szélsobalóldalon. ) Mindenesetre Ígérhetem a t. nemzetgyűlésnek, hogy gondosan fogok ügyelni arra, hogy a toloncházban megfelelő állapotok legyenek, most azonban a Népszava cikkére vonatkozólag kénytelen vagyok azt mondani, hogy hiába ismételte meg ezeket az állításokat a képviselő ur kétszer is

v ezek még sem felelnek meg a valóságnak. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Patacsi Dénes : Ha jó kosztot adnak nekik, akkor mind odamennek. (Báró Podmaniezky Endre közbeszól.) Elnök : Kérem Podmaniezky képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy néhány szót szóljak az igazságügyminister ur és a belügyminister ur válaszához. En a bíróságot nem akartam bántani, ellenben konstatálom, hogy ebben az esetben még a formaságokat sem tartották be. Azt mondja ugyanis a lefoglaló végzés egy passzusa, hogy (olvassa) : »azért, mert olyan valótlan tényállításokat tartalmaz, amelyek alkalmasak... stb.« Kérdem a t. igazságügyminister urat, kérdem a t. nemzetgyűlést, hogy egy hat órakor lefoglalt lapközleményről, hogyan lehetett fél hét órakor megállapítani azt, hogy az abban foglaltak valóságok-e vagy valótlanságok? Ha e tekintetben engem meg tudnak nyugtatni, akkor én nagyon szívesen belenyugszom a dolgokba. Amit a belügyminister ur mondott hangulatkeltés céljából . . . (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ohó í Ohó ! Nem áll !) B. Podmaniczky Endre: Nem áll! Patay Tibor : Nem a mi fegyverünk ! Propper Sándor : . . . amellyel holmi román szint akart belekeverni ebbe a tisztán magyar kérdésbe, bátorkodom a neveket megemlíteni. Rakovszky Iván belügyminister: Elég szomorú, hogy magyarok voltak ezek a hazaárulók.