Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-13

A nemzetgyűlés 13. ülése 192i Griger Miklós : Kormánypárti kortesek! (Zaj.) Drozdy Győző: Mindnyájan emlékezünk arra a bolond bölcsre, aki világos nappal lámpával keresett embert. Mi is lámpást vehetünk a kezünkbe, amely megmutassa azokat az érdemes férfiakat az országban, akik a jelen körülmények között ilyen kitüntetésekre méltók. Napoleon nemcsak hadvezéreinek, de gazdasági tanácsosainak is adott kitüntetést; de azok a gazdasági tanácsosok bebizonyitották, hogy értenek a gazdasághoz, mert a leromlott francia pénzt, amely a mai oszrák koronának nívóján állott, vagyis egy tizezred része volt a réginek, ezeket a lerongyolt assignatákat felemelte három esztendő alatt eredeti értékére. Azok az emberek megérdemelték Nepoleontól azt a kitüntetést. Elnök : Figyelmeztetem újból a képviselő urat, hogy a Ház határozata értelmében egy órakor kell áttérnünk az interpellációkra, minthogy 6—7 interpelláció van. Mivel látom, hogy a képviselő urnák még nagy anyaga van, kérem méltóztassék most már beszédét lehetőleg röviden befejezni. (Egy hang balfelöl: Optikai csalódás !) Drozdy Győző : Mivel interpellációm is igénybe venne 20—30 percet, lemondok az interpellációmról és meghosszabbítom beszédemet. (Derültség és felkiáltások jobbfélöl : Nem lehet !) Elnök: Ez szellemes volna, de ilyen rekompenzációs üzletbe a házszabályok értelmében nem mehetek bele. (Derültség.) Rassay Károly: Átutaltatik a kiviteli ügyletek bizottságához! (Zaj. Derültség.) Drozdy Győző : T. Nemzetgyűlés ! ízig-vérig demokrata vagyok, de annak, aki a magyar koronát mostani helyzetéből vissza tudná állitani eredeti helyzetébe, nagyon szivesen adnék kitüntetést, akár nagyváradi hercegséget is ; amig azonban ilyen férfiak nálunk nincsenek, amig a magyar közélet terén nem látok olyan érdemet, amelyet jutalmazni lehet, nem vagyok hajlandó ilyen kitüntetésekhez hozzájárulni. E tekintetben Kossuth Lajos szavait idézem. (Olvassa) : »Engedjék meg, hogy kijelentsem, hogy a »dicsőség« szót ki kellene törölni a szótárból és csak a nemzetekre való vonatkozásban meghagyni. Akármit tud megtenni az ember magáért, akármilyen hosszú életű, akármilyen nagy képességű, sohasem lehet túlsók, mert legvégső erejét, képességét kell adnia hálából a kapott adományért. Bármit tesz nemzetéért, vagy az emberiségért, sohasem annyi, amennyit kötelessége megtenni, még kevésbé annyi, hogy megérdemelje a dicsőség szót magára vonatkozóan. Megismétlem tehát: az emberé a kötelesség.« En is azt mondom, hogy ha volnának is nagyszabású, Deák Ferenchez, Baross Gáborhoz hasonló szabású férfiaink, ezekben a szomorú időkben a nemzet fekete gyászát nem illenék a céda hiúság legyezgetésével megzavarni. (Helyeslés balfelöl.) I évi július hó 5-én, szerdán. 271 Nagy Ernő : Dolgozni kell ! Rupert Rezső: Ha mindenki méltóságos lesz, akkor lesz méltóságos demokrácia ! (Zaj.) Drozdy Győző : Egyetlen témával vagyok még csak hátra s ez talán egyike a legfontosabb témáknak : a parlamentarizmus kikezdése, az az ut, amelyen a kormány a parlamenttel szemben halad. A parlament az abszolutizmusnak takarója volt sokszor és ugy látjuk, hogy ma is idefejlődik. (ügy van ! bal felől.) A magyar kormány ugy konstruálta a helyzetet, hogy a választójogot rendeletileg szabályozta, holott, ha idejében a nemzetgyűlés elé terjeszti, megalkotott választójoggal oszlott volna szét a nemzetgyűlés. Pedig nem egyszerű törvény a választójog törvénye, hanem alapvető alkotmányjogi törvény. (Ugy van ! balfelöl.) Tovább ment azonban a kormány akkor, amikor a másik rendelettel, a petíciókra vonatkozó rendeletével a peticiót kivonta a magyar Curiának jogköréből s a nemzetgyűlés körébe vonta, tehát a független bíróság helyett a pártfegyelmet bízta meg azzal, hogy a petíció kérdésében döntsön. A mentelmi jogok tömeges sérelme, amellyel a kormány a képviselői tekintélyt lerombolja s amellyel a destrukciónak igazán melegágyát veti, szintén azt bizonyítja, hogy a kormány a parlamentet nem veszi komolyan, csak egy tesséklássék tényezőnek tartja. Furcsa tétel, amikor arra hivatkoznak, hogy a nemzetgyűlés összeülése előtt nincs mentéimi jog. Eddig, a múlt nemzetgyűlésen ugy gondoltuk, hogy alatta nem volt mentelmi jog, mert akkor fogdosták össze a képviselőket. Mondják tehát meg, mikor van mentelmi jog : előtte, vagy alatta ? Rakovszky István : Sohasem ! Propper Sándor : Attól függ, hogy milyen párti képviselőről van szó ! Drozdy Győző : Per tagentem érintem meg a főrendiházi reformot is. Elnök : Utoljára figyelmeztetem a képviselő urat, hogy méltóztassék a házszabályokat megtartani, ne méltóztassék azoktól eltérni. Drozdy Győző: Be fogom mindjárt fejezni. Elengedek legalább egy fél kilót. (Zaj jobbfélöl. Derültség.) A főrendiház reformjával kapcsolatban a kormány azt tervezi, hogy a főrendiház felerészben választás, felerészben kinevezés utján alakuljon meg. Ha igy áll a dolog, akkor felesleges főrendiházat csinálni, itt van a nemzetgyűlés, amelynek felét kinevezés utján hozták ide, másik felét pedig választás utján. (Igaz ! Ugy van ! Taps a szélsóbaloldalon.) Vagyis mindjárt meg van oldva a reakciós Ház kérdése, tessék e mellé egy képviselőházat választani, mert csakis . . . Elnök (csenget) : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy itt csupa megválasztott képviselő ur ül és a képviselő urnák nincsen joga bármelyik képviselő ellen is kifogást tenni. Azért a kifejezésért, hogy itt kinevezett képviselők ülnek, rendreuta-