Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-13

254 A nemzetgyűlés 13. illése 1922. évi július hó Ő-én, szerdán. szélsőbaloldalon: Utána azonban mindjárt Magyarország következik !) Utána nem Magyarország, hanem Ausztria következik. — Engedelmet kérek, de azt hiszem, abban se*m fognak vitára kelni velem, ha azt mondom, hogy a második legrosszabb politika Ausztriában folyik. (Egy hang a jobboldalon : Ez is igaz !) De aki tudja azt, hogy Lengyelországban újból a feudális reakció kezébe került a hatalom, az tudja, hogy a rossz politika dolgában a harmadik helyen Lengyelország van, a lengyel valuta is harmadik helyen van. A magyar pénz a züllés lejtőjén negyedik helyre került. Mit bizonyít ez ? Ez azt bizonyítja, hogy a magyar politika negyedsorban rossz Európában, azt bizonyítja, hogy ennek a kormánynak politikája nem alkalmas arra, hogy pénzünk értékét állandóbbá tegye. (Zajos ellenmondások jobbfelöl.) Meskó Zoltán : Németország hányadik helyen van? (Zaj. Elnök eseng et.) Drozdy Győző: Beszélünk arról is! Mikor a Károlyi-forradalom megbukott, 100 magyar koronáért még 28 frankot adtak. Most 100 magyar koronáért csak 47 centime-ot adnak. Károlyi bukásakor tehát 1 frank 4 koronába került, a bolsevizmus végén, amikor már szintén fel volt darabolva az ország, 6 koronába került 1 frank, mig most csekély 210 koronába kerül. Ez a politikának a bűne. Azt, hogy a közgazdasági politika milyen rossz utón halad ebben az országban, bizonyítja például, hogy a kereskedők már csaknem két esztendeje panaszkodnak amiatt, hogy nem tudnak a délelőtti órákban Béccsel telefonon beszélni, mert a délelőtti órákban az összes telefonvonalakat állami beszélgetésekre és bizonyos kedvezményesek céljaira használják fel. Pakots József: Politikai síberek beszélnek! Drozdy Győző: A táviratokkal pedig a magyar kereskedővilág ezidő szerint még nem igen dolgozhat, mert hiszen a gyakorlat bizonyítja, hogy mostanában körülbelül két napra is szükség van ahhoz, hogy Bécsből táviratot kézbesítsenek. Megalakult itt Budapesten repülővállalat, amely Budapestet Parissal összeköti és ez már két hónap óta könyörög, engedtessék meg neki, hogy reggel 7 órakor induló járatával elvigye Budapestről a levélpostát Bécsbe; garanciát vállal arra, hogy másfél óra alatt kikézbesiti a leveleket, tehát sokkal előbb, mint ahogy távirat is odaérkezhetnék. Ez a vállalat két hónapon keresztül nem tudta a magyar kormányt rávenni arra, hogy ezt a repülőjáratot Budapest és Bécs között bevezesse, holott más relációkban, például Lengyelország felé Varsóval is megvan a repülőgépkapcsolatunk. Ugyebár vitán felül áll, hogy erre nincs olyan nagy szüksége az országnak, mint arra, hogy a nyugat egyik kereskedelmi gócpontjával kapcsolódjék össze. így lehetne ezzel a repülőgépjárattal összekötni Magyarországot a világkereskedelemmel s mégis vagy két hónap óta a bureau-nak sötétjében fekszenek ezek az akták és az illető vállalat nem tudja ezt az ügyet elintéztetni. Ugy látszik azonban, hogy valami titkos cél lehet, ami miatt nem engedélyezik. Az a feltevésem, ez a titkos cél az, hogy itt tíz vállalat virágozzék, gazdagodjék, erősödjék, még ha csődbe kerül is miatta a többi száz meg száz vállalat, vagy pedig maga az egész ország. T. Nemzetgyűlés ! Az, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgokat kell tapasztalnunk, az oka annak, hogy az egész külföld fekete jövendőt jósol a magyar koronának. A Manchester Guardian tiz kötetben közli Európa újjáépítésének lehetőségeit, foglalkozik minden ország valutáris viszonyaival s ebben a tiz kötetben a magyar valutáról maga Maynard Keynes, a szerkesztő mond véleményt, szószerint a következőkben. Engedelmet kérek a t. Nemzetgyűléstől a citátumért, ha kissé hosszabb is lesz, mert ennek minden egyes mondatát olyan fontosnak tartom, hogy nemcsak a képviselő urak, hanem a pénzügyi kormányzat figyelmét is szeretném rá felhívni, ha az ezidőszerint jelen lenne. (Derültség a báloldalon.) Keynes véleménye a következő (olvassa) : »A magyar korona a tavalyi év végén kissé megszilárdult, — írja — azután ismét azonban esni kezdett. Az elértéktelenedés főoka a jövendő infláció dískontálása és a passzív kereskedelmi mérleg ténye. A költségvetés 16 milliárd korona deficitet mutat, ennek legnagyobb részét csak a bankjegyek szaporításával lehet fedezni. Hogy e bank jegy szaporulat hátrányos következményeit ne érezzék, igen sokan idegen valutákba fektették tőkéjüket, ugy hogy a nagy és sürgős kereslet ezeknek árait felverte. »Kilenc hónap kereskedelmi mérlege 29 milliárd korona értékű importot mutat ki, mig a magyar export csak 13 milliárd volt. A magvar korona belső értéke mégis sokkal nagyobb, mint a külső, ez egyre és gyorsan emelkedő belföldi árak ellenére is. Magyarországon az az érdekes helyzet van, hogy nem a vásárlási paritás szabja meg a pénz árfolyamát, hanem ellenkezőleg az árfolyam van hatással a belföldi árak nívójára. A korona kurzusának ingadozása elsősorban a külföldről importált áruk árait érinti, ezeknek ára pontos viszonyban van a magyar valuta külső elértéktelenedésével. Ez a körülmény főként az iparosok rizikóját fokozza, mivel ezek külföldi nyersanyagokra vannak utalva. Ipari vállalkozások sokszor nem képesek nyersanyagszükségleteiket azért az öszszegért megszerezni, amelyet az elkészített cikkekért kaptak, mivel közben a korona hirtelen megint esett. Az ipari termelés pillanatnyilag egyenlő az idegen valutákban való spekulációval — irja egy magyar újság (Mozgás jobb felöl) — mindössze avval a különbséggel, hogy az utóbbi adómentes«. — Ugyanis a szerző maga