Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-13
A nemzetgyűlés 13. ülése 1922. évi július hó 5-én, szerdán. 249 Pintér László : a határforgaloni tárgyában — a földmivelésügyi ministerhez ; Drozdy Győző: a csendőrség és rendőrség körében elterjedt testi inzultusok tárgyában — a belügyministerbez ; Griger Miklós: egy állítólagos »kommunista központi bizottság« tárgyában — a belügyministerhez ; Dénes István : a gabonavámnak zár alóli feloldása tárgyában — az összkormányhoz ; Szabó József: a fővárosi közüzemi alkalmazottak bérharca tárgyában — a belügyministerhez ; * Vázsonyi Vilmos : a lakásügy rendezése tárgyában — a ministerelnökböz és a népjóléti ministerhez. Elnök : Miután kilenc interpelláció van bejegyezve, javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az interpellációk meghallgatására délután 1 órakor térjünk át. Méltóztatnak e javaslatomhoz hozzájárulni ? (Felkiáltások -. Igen !) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Ezzel kapcsolatban jelentem, hogy az igazságügyminister ur a mai ülésen az interpellációk előtt válaszolni fog Propper Sándor képviselő urnák a Népszava elkobzása miatt hozzá intézett interpellációjára. Következik a napirend szerint az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik: Bodó János jegyző : Vasadi Balogh György ! Vasadi Balogh György: T. Nemzetgyűlés! Az indemnitási vitában eddig felszólalt szónokok beszédei értékes gondolatokban gazdagok, azonban e beszédeknek legnagyobb értéke az a konciliáns hang, amely itt a parlamentben szinte szokatlan a múlt nemzetgyűlésnek szenvedélyektől túlfűtött tárgyalásai után. Értékes bennük, hogy majdnem mind, pártállásra való tekintet nélkül, a gazdasági kérdések megoldását helyezi előtérbe, úgyhogy ezeknek a gazdasági kérdéseknek megoldásánál valamennyi párt szinte egyhangúlag hajlandó közreműködni s a kormányt támogatni. Ebben a megállapításban már bizonyos felelet van Eassay Károly t. képviselőtársamnak a mi pártunk ellen intézett támadására, amikor azt kérdezi, mi az az összefogó gondolat és mi az a kapocs, amely ezt a pártot egységessé teszi ? Amikor szinte gúnyosan veti fel a kérdést, hogy lehet-e egység ebben a pártban, amelyben szerinte ellentét van az egyes személyek felfogása között közjogi és demokratikus meggyőződés tekintetében. Ha erre a gúnyosan felvetett kérdésre felelni akarnék, azt mondhatnám, igenis van nagy összefogó gondolat ebben a pártban, és ez az, hogy valamennyi tagja szilárdan meg van győződve arról, hogy nem lehet megengedni azt a fényűzést ma, hogy százfelé szakadjon a nemNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1922—1926. — I. KÖTET. zet! A lét és nemlét feletti nagy küzdelemben össze kell tartanunk és mindaddig, amig a nemzet ezeréves fájának törzsét viharállóvá nem tettük, amig meg nem edzettük arra, hogy minden veszedelemnek ellenálljon, hazaárulás volna bárminő más kontroverziát keltő kérdés miatt ezt az egységet, amely a ^gazdasági talpraállást célozza, veszélyeztetni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. És mi megnyugtathatjuk a t. ellenzéket arról, hogy hiába lesi, várja azt a pillanatot, amikor ennek a pártnak egysége összeroppan, mert sokkal nagyobb ebben a pártban annak belátása, hogy a nemzettel szemben szükségszerű kötelességet teljesít, még ha talán nem is népszerű e kötelesség teljesítése, mintsem hogy olcsó népszerűségért ezt a kötelességteljesitést cserben hagyja, (ügy van ! ügy van ! jobbfelöl.) Ugyancsak említést tett Rassay képviselőtársam arról is, hogy a párt ós a kormány tehetetlen. Ennek a tehetetlenségnek konstatálása talán bizonyos tekintetben helytálló, azonban ez nem csak magyar betegség most, hanem világszerte igy van. Európa összes államaiban azt látjuk, hogy óvakodnak a nehezebb kérdéseknek megoldásától. A világháború energia-kifejtése után ellanyhulás következett be, és ma az ankétek, az értekezletek kora van. Látjuk Génuában, Hágában, hogy ott a sok ankétezés igazán a tehetetlenség jegyében folyt, mert nem mernek hozzányúlni azokhoz a kérdésekhez, amelyektől függ voltaképen nemcsak Európának, de a világnak talpraállitása is. (ügy van! ügy van! jobbfelöl.) Ma mindenki tisztában van azzal, hogy nemcsak Magyarországot, de az egész világot is gazdasági válság fenyegeti. Tisztában van mindenki azzal, hogy a régi szövetségeknek kora lejárt és egy uj orientálódás volna szükséges, ha azt akarjuk, hogy az indogermán fajtának évezredes világuralmát megmenthessük és mégis nincs nagyhatalom, amely ki meri ezt nyíltan mondani, nincs egy nagyhatalom, amely nyíltan hirdetni meri, hogy a béke revíziójára feltétlenül szükség van, ha a gazdasági összeomlástól Európát meg akarjuk menteni. Ennek a betegségnek kirezgése érezhető nálunk is, ennek a betegségnek nyomorúságaiban sínylődünk mi is. Igenis tehetetlenek vagyunk sok tekintetben, de nem azért, mintha nem volna meg az akarat az alkotásra, hanem tehetetlenné tesz az eszközök elégtelensége, az eszközök hiányossága, (ügy van! ügy van! jobbfelöl.) Valutánk nagymérvű leromlása hozta magával, hogy itt a termelő munka úgyszólván megállott, a valutánk leromlása hozta magával a drágaságot, az hozta magával, hogy sokan munkanélküliségben szenvednek, és az hozta magával azt, hogy aki munkát kap, az sem tud annyit keresni, hogy abból tisztességesen megélhessen, s ez okozta azt, hogy a társadalmi osztályok gyűlölködéssel tekintenek egymásra és sokszor a társadalmi osztályok ugy hiszik a 32
