Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-12

A nemzetgyűlés 12. ülése 1922. évi július hó 4-én, kedden. 245 felvetni a kérdést, hogy mégis mit gondolnak önök, mi ad erőt nekünk ahhoz, hogy ezzel szemben is megálljunk és minden veszedelmen, minden rágalmon keresztül hirdessük az eszméinket ? (Igaz ! TJgy van ! halfélől.) Honnan veszünk mi ehhez tulaj donkép erőt ? Rupert Rezső : Nem a kiviteli engedélyekből, az bizonyos ! Rassay Károly : Koncedálnom kell, hogy még nem akadtam politikai ellenfelemre, aki e tekintetben talán anyagi motívumokat keresett volna. Ellenben igenis megmondhatjuk, onnan merítjük az erőt, mert hisszük, hogy a nemzetnek újjáépítése egyesegyedül csak ezen az utón lehetséges. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a t. pénzügyminist er ur : valljuk be őszintén, mindannyian torkig vagyunk azzal, hogy történelmi időket éljünk. Én nem tehetek róla, de ez a hang emlékeztet engem a néptribun hangjára, — nem akarom használni vele szemben a demagógiának szavát. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Amikor egy nemzet ilyen válságos időkben él, akkor nem lehet csak kenyeret odatenni eléje lelkesítő célnak, akkor nem lehet azt mondani, hogy ne lelkesedjék semmi másért, csak a mindennapi kenyérért. Egy nemzetet nem lehet nagy ideálok nélkül keresztülvezetni az ilyen válságos helyzeten (Helyeslés half elől.) és ha talán a t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy ez nem. az ő hivatása, mert ő a reális pénzügyek kezelője kell hogy legyen, hát én figyelmeztetem őt arra, hogy a magyar történelemben volt már egy pénzügyminister, aki ilyen katasztrofális helyzetben nem azt mondotta, hogy fő a kenyérkérdés, hanem azt mondotta, hogy : »Ha van még ebben az országban egy sajgó kebel, amely orvoslásra vár, ha van még egy kivánság, amely kielégítést vár, sajogjon az a kebel, várjon az a kivánság, ne tegyük függővé ettől a nemzet megmentését.« Ez a gondolat kellene ma, hogy a kormányzatnál érvényesüljön, annál is inkább, mert a kenyérről lehet beszélni, de amikor konkrét esetre kerül a sor, kénytelen a ministerelnök ur felállani és a tehetetlenségét bevallani. Rakovszky István : Mint ahogy tegnap is tette ! Rassay Károly : Az, hogy történelmi időket éljünk-e vagy nem, nem mitőlünk függ ; a Gondviselés ruházza reánk, hogy történelmi időkben kell élnünk, és abban a pillanatban nem az a feladatunk, hogy ezt megunjuk vagy meg ne unjuk, hanem csak az lehet a kérdés, hogy tudunk-e méltók lenni a történelmi időkhöz, vagy pedig méltatlanok leszünk hozzájuk. (Igaz ! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi a magunk részéről ngy gondoljuk, hogy akkor tudunk méltók lenni a történelmi időkhöz, ha nem törődünk a rágalmakkal, a lekicsinyléssel, a gyűlölettel s az azok nyomában reánk váró veszedelmekkel, hanem, a mi hitünk az, hogy ezt a nemzetet csak a becsületes demokráciával lehet megmenteni s ezt a hitünket rendületlenül hirdetjük és képviseljük. (Igaz ! TJgy van ! balfelöl.) Nem érezzük magunkat elhagyatottaknak, ha kevesen is vagyunk ebben a pillanatban. Én nagyon jol tudom, hogy a szemközt ülő t. képviselőtársaim közül is lesznek nekünk ebben harcos társaink. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Vannak is !) Meg vagyok győződve arról, hogy a jobboldalon ülő párt épen ugy, mint a baloldalon ülő ellenzék, amelynek programmjában benne kell lennie a tiszta demokráciának, velünk egy fronton fog harcolni. De mindezeken a múló jelenségeken felül megingathatatlan hitünk, hogy az a magyar választóközönség, amely az elmúlt választás alatt annyi szenvedés és megpróbáltatás között hű tudott lenni hozzánk a demokrácia gondolatában, hű fog maradni a jövőben is és a kritikus időben mi magunk mellett fogjuk találni a nemzet nagy, értékes, dolgozó tömegeit, a milliókat. (Igaz ! TJgy van ! balfelől.) Ezért küzdünk mi rendületlenül. Küzdünk azért, hogy ebben az országban a jog legyen úrrá az erőszak felett ; küzdünk azért, hogy az erkölcs legyen úrrá a bűn felett és az erkölcstelenség felett, s küzdünk azért, hogy legyen egy uralom, ahol a nép uralkodik a kormány felett, nem pedig ahol a kormány uralkodik a nép felett. (Élénk helyeslés balfelől. Zaj a jobboldalon és a középen.) Minthogy pedig azt látom, hogy a jelenlegi kormányzat épen azt az irányzatot képviseli, amely ezekkel a mi törekvéseinkkel homlokegyenest ellentétben áll, minthogy azt látom, hogy a törvénytisztelet iránti érzéknek teljes hiányában szenved, a magam részéről azt az indemnitási javaslatot, amellyel a kormánynak megadnám a felhatalmazást az állam ügyeinek továbbvitelére, nem szavazom meg. (Élénk éljenzés és taps a balés a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Hegyeshalmy Lajos képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja értelmében kért szót. A szó őt megilleti. Rupert Rezső : Kormánypárti obstrukció ! Hegyeshalmy Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Peyeí Károly nemzetgyűlési képviselő ur tegnapi beszéde során az én személyemmel is foglalkozott és az én személyemmel kapcsolatban olyanokat is állitott, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Azért kénytelen vagyok ezen állításait korrigálni. Azt mondta a képviselő ur, hogy érti, ha én ideges vagyok, mert én vagyok a hibás abban, hogy annyi menekült tisztviselő foglalja el itt a vagonokat. Megelőzőleg azt is emiitette a képviselő ur, hogy hiba volt a megszállott területen lévő tisztviselőket arra biztatni, hogy ők jöjjenek ide és hiba volt megtiltani nekik, hogy tegyék le az esküt. T. Nemzetgyűlés ! Én kétszer voltam tagja a kormánynak, a képviselő ur szintén. A képviselő ur először tagja volt annak a kormánynak, amely segített Kun Béláékat kiszöktetni az országból. (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Ez nem objektivitás ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Személyeskedés !) Nem ministeri tónus !