Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-12

232 A nemzetgyűlés 12. ülése 1922. évi július hó 4-én, kedden. meg tudom állapítani, hogy ez nem elszigetelt jelensége volt a magyar törvényhozásnak, hanem világáramlat volt, tehát nem a magyar liberalizmusnak rovására Írandó. El kellett volna mondania azt, hogy az uzscratörvény eltörlésének egyik legfőbb indoka az volt, hogy Ausztriában, amely államot már igazán nem. lehet megvádolni sem liberális, sem radikális, sem szociális velleitásokkal 1868-ban, szintén eltörölte az uzsoratörvényt és ennek természetes következménye volt, hogy Magyarországnak is rá kellett térnie erre a — mint az később beigazolódott és amint azt ugyancsak az a kor rektifikálta — téves, hibás útra. Azt is elmondotta itt a képviselő ur, meglehetősen régi adomával fűszerezve, hogy a rutén pereknél a biró két hamis tanú alapján Ítéletet hozott, és ez az Ítélet nem nyugodott igazságos alapon. Hát én erre csak azt mondom, hogy nem a törvény volt akkor a hibás, hanem az a biró, aki ezt a határozatot meghozta, mert hiszen a régi törvény is módot adott arra, hogy a biró mérlegelés tárgyává tegye az előtte megjelent tanuknak szavahihetőségét. De ugyanilyen hibás volt a harmadik kis példa is. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel foglalkozom, de végeredményben ebből állította össze az igen t. képviselőtársam az ő tantételét az uj keresztény liberalizmus megalapítására, amelyet ő — ismétlem — veszedelmesnek, helytelen útra csuszottnak tekint. Azt mondotta az igen t. képviselőtársam,, hogy a régi liberális korszak alatt olyan volt a törvényhozás, hogy egész vidékeket lehetett hamisított élelmiszerekkel veszélybe hozni, beteggé tenni és ezért csak egy kis rezsiköltségtöbblet büntetés járt. Nem tudom, hogy a t. képviselőtársam honnan vette ezt a jogi megállapítást. A büntetőtörvénykönyvet 1878ban hozták megs annak 314. és 315. §-ai nem kevesebbel, mint öttől tiz évig terjedő fegyházzal büntették azt, aki ilyen élelmiszerhamisitást elkövetett, feltéve, hogy nem következett be ennek káros hatása, mert ha valaki súlyos testi sértést vagy netalán halált szenvedett volna, az illető bűnöst 10-től 15 évig terjedő fegyházzal .bűntették. T. Nemzetgyűlés ! Annak a régi liberalizmusnak nem ezek voltak a legfőbb hibái és bűnei. Bizonyos, hogy volt bűne. Az volt a bűne, hogy épen azokat, akik talán nem elméleti alapon, a manchesteri liberalizmusból kiindulólag, mint inkább az osztály érdeknek itt ható ereje következtében legjobban rászorultak volna a védelemre, nem védte és nem támogatta. (Ugy van ! jóbbfélől.) Es ha az én igen t. képviselőtársam a régi liberalizmus bűnéül azt hozta volna fel, hogy évtizedeken keresztül arra az egyénre, aki a progresszív adórendszert követelte, ugy néztek, mint demagógra és lázitóra, (Igaz ! TJgy van ! balfelől.) ha a régi liberális korszaknak azt a hibáját hozta volna fel, hogy itt földadóreformról nem lehetett beszélni, mert különben csendőrkézre, jutott az illető, (Felkiáltások a, bal- és a szélsőbaloldalon : Még most is igy van !) akkor aláírom a régi. liberalizmusnak hibáit és bűneit, annál is inkább, mert akkor meglátom, hogy milyen utón kell annak az uj liberalizmusnak haladnia. Mert nem .a jelszó és a jelző a fontos, hanem az, hogy a t. képviselőtársam ezeket a hibákat lássa meg a régi liberalizmus korszakában és ezeknek jóvátételét követelje abban a korszakban, amelyet ő keresztény liberalizmusnak, vagy a liberális kereszténységnek nevez el, Rupert Rezső : A kereszténység maga is liberalizmus ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! A ministerein ök ur összetörte a régi pártkeretet és helyébe összehozta az egységes pártot. Az előbb próbáltam keresni, hogy mik voltak azok a domináló gondolatok, amelyek ezt az egységes pártot összefogták, de nem tudtam megtalálni. Az egyik t. képviselőtársam kisegített a zavaromból és azt mondotta, hogy az összetartó gondolat a hazafiság. Hát ezt már más formában is hallottuk. A múlt nemzetgyűlésen volt egy pillanat, amikor az uj egységes pártnak alapja a színarany gondolata volt, amellyel szemben mi valamennyien salaknak degradálódtunk. (Derültség balfelől.) Hallottunk azután egy másik koncepciót, a minden becsületes emberek pártját, amelyből csak természetesen következik, hogy az ezen oldalon ülők a becstelen emberek sorából kell. hogy kikerüljenek, mert különben odaát kellene ülniök a becsületes emberek sorában. Rakovszky István : Mi mentünk kiviteli engedélyekért ? Szijj Bálint : Csináltak behozatalt ! Rakovszky István : Én nevekkel szolgálok ! Ministerek is köztük voltak. (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl : Kik azok ?) Hajós Kálmán : Csak ki vele ! Rakovszky István : Ott van Eskütt vallomása ! Rassay Károly : A választási küzdelem alatt azután egy uj elválasztó-vonalat állítottak fel, nem a luciferizmust, hanem megállapították, hogy ezen az oldalon ülnek a jobb- és baloldali forradalmárok . . . Rakovszky István : A banda vezérek ! Rupert Rezső: Apponyi Albert bandavezér! (Derültség.) Rassay Károly : . . . aminek csak természetes következménye az, hogy az igen t. belügyminister ur nem átallja még ma sem ugy beszélni politikai ellenfeleiről, akiket közelebbről meg nem jelöl, hogy neki erősnek kell lennie a nemzet belső ellenségeivel szemben, meghagyván azután, hogy válogassunk magunk között, hogy ki a nemzet belső ellensége, a szociáldemokratapárt-e, amelynek kegyéért és a választásban való részvételéért a ministerelnök ur kurizált és telekiáltotta vele az egész európai sajtót, (TJgy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) vagy mi vagyunk-e ezek a belső ellenségek. Szijj Bálint : Ha elismerjük, az is bűn, ha el nem ismerjük, az is bűn ! Drozdy Győző: Eléggé bánják már!