Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-12

232 A nemzetgyűlés 12. ülése 1922. évi július hó 4-én, kedden. meg tudom állapítani, hogy ez nem elszigetelt jelensége volt a magyar törvényhozásnak, hanem világáramlat volt, tehát nem a magyar liberaliz­musnak rovására Írandó. El kellett volna mon­dania azt, hogy az uzscratörvény eltörlésének egyik legfőbb indoka az volt, hogy Ausztriában, amely államot már igazán nem. lehet megvádolni sem liberális, sem radikális, sem szociális velleitá­sokkal 1868-ban, szintén eltörölte az uzsoratörvényt és ennek természetes következménye volt, hogy Magyarországnak is rá kellett térnie erre a — mint az később beigazolódott és amint azt ugyancsak az a kor rektifikálta — téves, hibás útra. Azt is elmondotta itt a képviselő ur, meg­lehetősen régi adomával fűszerezve, hogy a rutén pereknél a biró két hamis tanú alapján Ítéletet hozott, és ez az Ítélet nem nyugodott igazságos alapon. Hát én erre csak azt mondom, hogy nem a törvény volt akkor a hibás, hanem az a biró, aki ezt a határozatot meghozta, mert hiszen a régi törvény is módot adott arra, hogy a biró mérlegelés tárgyává tegye az előtte megjelent tanuknak szavahihetőségét. De ugyanilyen hibás volt a harmadik kis példa is. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel foglalkozom, de végeredményben ebből állította össze az igen t. képviselőtársam az ő tantételét az uj keresztény liberalizmus megalapítására, amelyet ő — ismétlem — veszedelmesnek, hely­telen útra csuszottnak tekint. Azt mondotta az igen t. képviselőtársam,, hogy a régi liberális kor­szak alatt olyan volt a törvényhozás, hogy egész vidékeket lehetett hamisított élelmiszerekkel ve­szélybe hozni, beteggé tenni és ezért csak egy kis rezsiköltségtöbblet büntetés járt. Nem tudom, hogy a t. képviselőtársam honnan vette ezt a jogi megállapítást. A büntetőtörvénykönyvet 1878­ban hozták megs annak 314. és 315. §-ai nem keve­sebbel, mint öttől tiz évig terjedő fegyházzal büntették azt, aki ilyen élelmiszerhamisitást el­követett, feltéve, hogy nem következett be ennek káros hatása, mert ha valaki súlyos testi sértést vagy netalán halált szenvedett volna, az illető bűnöst 10-től 15 évig terjedő fegyházzal .bűntették. T. Nemzetgyűlés ! Annak a régi liberalizmus­nak nem ezek voltak a legfőbb hibái és bűnei. Bizonyos, hogy volt bűne. Az volt a bűne, hogy épen azokat, akik talán nem elméleti alapon, a manchesteri liberalizmusból kiindulólag, mint in­kább az osztály érdeknek itt ható ereje következté­ben legjobban rászorultak volna a védelemre, nem védte és nem támogatta. (Ugy van ! jóbbfélől.) Es ha az én igen t. képviselőtársam a régi liberaliz­mus bűnéül azt hozta volna fel, hogy évtizedeken keresztül arra az egyénre, aki a progresszív adó­rendszert követelte, ugy néztek, mint demagógra és lázitóra, (Igaz ! TJgy van ! balfelől.) ha a régi liberális korszaknak azt a hibáját hozta volna fel, hogy itt földadóreformról nem lehetett beszélni, mert különben csendőrkézre, jutott az illető, (Fel­kiáltások a, bal- és a szélsőbaloldalon : Még most is igy van !) akkor aláírom a régi. liberalizmusnak hibáit és bűneit, annál is inkább, mert akkor meg­látom, hogy milyen utón kell annak az uj liberaliz­musnak haladnia. Mert nem .a jelszó és a jelző a fontos, hanem az, hogy a t. képviselőtársam ezeket a hibákat lássa meg a régi liberalizmus korszaká­ban és ezeknek jóvátételét követelje abban a kor­szakban, amelyet ő keresztény liberalizmusnak, vagy a liberális kereszténységnek nevez el, Rupert Rezső : A kereszténység maga is libe­ralizmus ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! A minis­terein ök ur összetörte a régi pártkeretet és helyébe összehozta az egységes pártot. Az előbb próbál­tam keresni, hogy mik voltak azok a domináló gondolatok, amelyek ezt az egységes pártot össze­fogták, de nem tudtam megtalálni. Az egyik t. képviselőtársam kisegített a zavaromból és azt mondotta, hogy az összetartó gondolat a hazafi­ság. Hát ezt már más formában is hallottuk. A múlt nemzetgyűlésen volt egy pillanat, amikor az uj egységes pártnak alapja a színarany gondo­lata volt, amellyel szemben mi valamennyien salaknak degradálódtunk. (Derültség balfelől.) Hal­lottunk azután egy másik koncepciót, a minden becsületes emberek pártját, amelyből csak termé­szetesen következik, hogy az ezen oldalon ülők a becstelen emberek sorából kell. hogy kikerülje­nek, mert különben odaát kellene ülniök a becsü­letes emberek sorában. Rakovszky István : Mi mentünk kiviteli enge­délyekért ? Szijj Bálint : Csináltak behozatalt ! Rakovszky István : Én nevekkel szolgálok ! Ministerek is köztük voltak. (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl : Kik azok ?) Hajós Kálmán : Csak ki vele ! Rakovszky István : Ott van Eskütt vallo­mása ! Rassay Károly : A választási küzdelem alatt azután egy uj elválasztó-vonalat állítottak fel, nem a luciferizmust, hanem megállapították, hogy ezen az oldalon ülnek a jobb- és baloldali forra­dalmárok . . . Rakovszky István : A banda vezérek ! Rupert Rezső: Apponyi Albert bandavezér! (Derültség.) Rassay Károly : . . . aminek csak természetes következménye az, hogy az igen t. belügyminister ur nem átallja még ma sem ugy beszélni politikai ellenfeleiről, akiket közelebbről meg nem jelöl, hogy neki erősnek kell lennie a nemzet belső ellen­ségeivel szemben, meghagyván azután, hogy válo­gassunk magunk között, hogy ki a nemzet belső ellensége, a szociáldemokratapárt-e, amelynek ke­gyéért és a választásban való részvételéért a mi­nisterelnök ur kurizált és telekiáltotta vele az egész európai sajtót, (TJgy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) vagy mi vagyunk-e ezek a belső ellenségek. Szijj Bálint : Ha elismerjük, az is bűn, ha el nem ismerjük, az is bűn ! Drozdy Győző: Eléggé bánják már!

Next

/
Thumbnails
Contents