Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-12

228 A nemzetgyűlés 12. ülése 1922. évi július íió 4-én, kedden. másik oldalról, hogy millió és millió korona költséggel,millió és millió számban nyomattak pamfleteket, amelyeket szétdobtak az országban . . . Drozdy Győző: Tele hazugsággal! Rassay Károly : . . . pamfleteket, melyeknek minden célja az volt, hogy azokat a politikusokat, akik a t. kormánypárttal és a t. ministerelnök úrral szembenállanak, lehetetlennél-lehetetlenebb vádakkal, rágalmakkal halmozzanak el. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor sorra tiltották be a lapokat. Azok a lapok, amelyek egy-egy kerületben az egyik vagy másik képviselőjelölt urnák kellemetlenek voltak, megértek az elmúlásra, mert nem kellett egyéb, mint eljárni ebben az irányban, és találtak, ha nem akkori cikket, hát visszamenőleg három hónapra cikkeket, amelyek alapján a lap nyakát kitekerték. Es igy fokozódott ez mindig erősebben és erősebben. Amikor eljutottunk az ajánlási időhöz, akkor már egész csomó emberünk ült szerteszéjjel az országban letartóztatásban. Börtönre vetettek embereket a legképtelenebb vádakkal, gyilkosság, gyújtogatás és a jó Isten tudja, a Btkv. melyik szakasza alapján, de ezek a vádak oly súlyosak voltak, hogy csak a választást követő napig birtak megállani, mert a választás utáni napon ezeket az embereket szó nélkül, harag nélkül hazabocsátották. Drozdy Győző *. Konyhakést találtak egy választó konyhájában Mélykuton,ezért lecsukták! Rassay Károly : Láttunk embereket szerteszéjjel az országban, akiket véresre vertek. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Ezt nem lehet letagadni, és meg kell mondani, hogy sajnos, ez a rendszer azóta is divatban van és migez a választás előtt csak preventív intézkedés volt, most, a választások után, ugy látszik, repressziv okokból alkalmazzák. (Ugy van ! balfelől.) Ha valaki egyszer megirja, hogy milyen úton-módon kellett pl. igen sokszor hivatalos közegekkel szemben megmenteni az ajánlási iveket, hogy mint kellett rejtett erdei utakon menni a kerület székhelyére, hogy az utolsó pillanatban le ne tartóztassák az illetőket és személyi motozással el ne vegyék az ajánlási ivet, ebből valóságos rémregény fog kikerülni . (Ugy van ! a baloldalon. Zaj jóbbfélől.) Kállay Tamás: Nálunk nem volt. Rassay Károly : T. Képviselőtársaim, hiszen voltak olyanok, akiknél ez nem volt, hiszen én nem állitom, hogy mindenütt voltak, de amiket én elmondok itt, azokat a túloldalon ülő t. képviselőtársaim közül is egyesek befelé kénytelenek megerősíteni, de ezen tulmenőleg is odakinn az országban ezer és ezer ember lelkében kelt visszhangot, akik hajlandók mellette tanúságot tenni. (Egy hang a jobboldalon : Ott is voltak visszaélések !) T. Nemzetgyűlés ! Ez volt a választás ; ezek voltak azok az eszközök, amelyeket Nagy Emiit, képviselőtársam egy könnyed mozdulattal, gyerekésségeknek minősített ; ezek voltak azok az optikai csalódások, amelyeket a t. ministerelnök ur ezzel a megjelöléssel intézett el, de amelyeknek •— sajnos —látható komoly jelei mégigensok emberen ma is rajta vannak. Hallottuk itt nagyon sokszor, hogy a hatósági tekintélyeket kell védeni és óvni. Igazuk van, t. Nemzetgyűlés,' a hatósági tekintélyeket meg kell óvni és meg kell védeni. De ezt elsősorban a hatóságoknak maguknak kell megvédeniök . . . Nagy Ernő : E z is igaz ! Rassay Károly : ... és az az eszköz, amivel ők megvédhetik, a pártatlanságés elutasításamaguktól minden törvénytelen gondolatnak. Rakovszky István : Ugy van ! összeférhetlenségi esetek. Rassay Károly: Hiszik-e t. képviselőtársaim, hogy a nép között ezek az erőszakosságok, ezek a törvénytelenségek a gyűlöletnek egy olyan tengerét keltették fel, amelynek elsimításához valamennyiünk összefogása sem volna elég ? Cserti József : Ugy van ! A törvénytiszteletet teljesen lerombolták. Drozdy Győző : Minden tekintélyt leromboltak. Destruktiv volt munka. Szíjj Bálint : Utóbb mi leszünk a destruktivok ! Drozdy Győző : Azok is vagytok ! Nagy Ernő : Tisztelet a kivételeknek. Rassay Károly : Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy politikai békét akar. Hát én is akarok politikai békét nemzetem érdekében. Én itt állok és hajlandó vagyok elfeledni- minden egyéni sérelmet, hajlandó vagyok elfeledni azt, hogy a személyünket ugy állitották oda, mint ennek a nemzetnek legveszedelmesebb ellenségeit, hogy hatósági utasítások alapján ugy kezeltek bennünket, mint kommunistákat. Többet mondok! Hajlandó vagyok elfelejteni, hogy ennek a nemzetnek a szennycsatornáiban összegyűlt gyilkos gyűlöletet a kormány sajtója és a hivatalos hatóságok a maguk utasitásaiban ránk zuditották, és hogy nem sikerült, annak csak a jó Isten az oka. De egyet nem tudok elfelejteni. Nem tudom elfelejteni azt, hogy ebben az országban ezer és ezer ember van, akikkel véres igazságtalanság történt, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akiket szabadságuktól megfosztottak, akiket véresre veitek, akiket a legelemibb alkotmányos jog gyakorlásában megakadályoztak ; megakadályoztak csendőiséggel, katonasággal, közigazgatási hatósági erőszakkal. Es nem tudom elfelejteni azt, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur ezekkel a tényekkel szemben, amelyeket végre ő épen olyan jól tud, mint amilyen jól tudok én, nem tartotta szükségesnek egyetlen elitélő szavát hangoztatni, hogy ezekkel a tényekkel szemben nem tudott egyéb megállapítást tenni, mint hogy ezek optikai csalódások és hogy a hatóságok még nem teljesítették eléggé kötelességüket. Cserti József : Hiszen ő rendezte ! Rassay Károly : Ha már most ezektől a konkrétumoktól eltekintek és látom egyfelől azt a súlyos sebet, amelyet a törvényesség és alkotmányosság épületén ütött a kormány a választójogi rendeletekkel, ha látom azt a végzetes erkölcsi