Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-11

204 A nemzetgyűlés 11. ülése 1922: évi július hó 3-án, hétfőn. egypár olyan dologra, melyet természeténél fogva a nemzeti termelés munkájának szolgálatába kell állítani. Magyarországon, «ajnos, még ma is találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az emberek félnek a voltaképeni munkától. Azt látjuk, hogy igen nagy számban vannak az olyan tisztviselők, akikre talán az országnak nincs is szüksége, . . . Griger Miklós : A külügyírűmsteriumban ! Nagy Emil : ... de ha az ember valamely gyárat akar létesíteni és gyakorlati embereket, munkavezetőket keres, ilyeneket alig lehet kapni, lámpával kell őket keresni. Szeder Ferenc: Kimentek külföldre! (Egy hang a jobboldalon : Sohasem voltak kinn ! Akkor nem ismeri az ipart !) Nagy Emil : E tekintetben az első s fontos kellék az, hogy megváltoztassuk Magyarországon azt az erkölcsi levegőt, mely szerint a termelő testi munkától még ma is irtózik az emberek legnagyobb része. Legszebb emlékeim közé tartozik az, amit Németországban fiatal koromban láttam, ahol az uri osztály épen nem irtózik a testi munkától sem. Ma revizió alá kell vennünk az úriember fogalmát. Úriember alatt értek mindenkit, aki erkölcsénél, becsületénél és jóságánál fogva a nemzet számára produktiv tényező. (Helyeslés.) Ellenben lehet valaki százszor gróf és mégsem úriember, ha erkölcsileg nem felel meg ennek a kódexnek. (Helyeslés a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt a megkülönböztetést úriember és nem úriember között, hogy úriember az, aki tollal dolgozik, nem úriember pedig az, aki testi munkát végez, revizió alá kell venni. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a felfogás még a klasszikus korból származik, amikor a rabszolga dolgozott, az ur pedig a fórumon sétált és törvényeket csinált. Ennek meg kell változnia, és ha Magyarországon be tudunk vinni a közhangulatba, az emberek felfogásába olyan erkölcsi levegőt, hogy ne irtózzék senki a testi munkától mint olyantól, mert félti úriember mivoltát, akkor Magyarország megmentésére jelentős lépést tettünk előre. E tekintetben kénytelen vagyok megint a szociáldemokráciáról beszélni és azt állítom, hogy ha igen sok más kérdésben nem is leszünk egy véleményen, ebben az egyben igen, mert a szociáldemokráciának nagy érdemei vannak abban a tekintetben, hogy a testi munkát megszabadította az embert lealacsonyító és a testet óriási módon igénybevevő jellegétől, hogy az illetőnek nem maradt ideje magát szellemileg és erkölcsileg kiművelni. Szeder Ferenc : Eléggé fáj az sokaknak ! (Ellenmondások a jobboldalon.) Nagy Emil: Ma már, amikor a munkaidő megszabásával a munkás elő tudja segiteni erkölcsi fejlődését, a testi munkát nem lehet lenéznünk, azt mondván, hogy nem úriember az, aki véletlenségből testi munkát végez. (Helyeslés.) Griger Miklós: Az a kereszténység érdeme, mely a munka megbecsülését hirdeti ! Nagy Emil : Kérem, ne értsük egymást félre ; elsősorban a kereszténység érdeme, el kell azonban ismernünk, hogy a szociáldemokrácia a munkások nívójának emelése körül érdemeket szerzett magának. (Helyeslés.) Griger Miklós: Különbség van a kettő közt. (Zaj.) ' Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Nagy Emil : Bocsánatot kérek, kár ebben a tekintetben különbséget tenni. Azt állítom, hogy a szociáldemokráciának, bárhogy nézzük is azt, nagy jelentősége van abban a tekintetben, hegy a testi munkát kiemelte az állatias helyzetéből és erkölcsi nívóra emelte. Hogy ki csinálta ezt, azt intézzék el kebelbelileg a különféle szocialisták egymás között. Szóval, az én felfogásom az, hogy nekünk, ennek az itt egybegyűlt nemzetgyűlésnek nem az a feladatunk, hogy egymással szemben különböző sérelmeket emlegessünk, hanem az a hivatásunk, hogy összefogjunk abban a kérdésben, hogy Magyarországot ntiképen tudjuk gazdaságilag megmenteni. Nekünk nem elég az, hogy elvegyünk erőt a nemzet testéből és ne adjuk neki vissza, hanem ugy kell tennünk, mint ahogy a tudósok a datolyapálmáról állítják, hogy a saját gyümölcsével táplálja a saját maga gyökereit. Olyan politikát várnék a kormánytól és a nemzetgyűléstől is, amely saját maga javítja, emeli és nemesiti a maga nemzeti közönségét. Ez az én felfogásom és ez vezet engem, minden téren, amikor bármilyen szempontból felszólalok. Miután ennek a kérdésnek egész irányítása tekintetében a kormány iránt feltétlenül bizalommal viseltetem és miután meggyőződésem az, hogy erre a kormányra és erre a nemzetgyűlésre az ország megmentése szempontjából óriási szerep vár, az indemnitást a magam részéről elfogadom, ellenben fentartom azt, hogy a közönség és a szakkörök körében vita induljon meg az általam felvetett kérdésről, és annak végén, szerény hitem szerint, el fogunk jutni oda, hogy meggyőzhetem magát a kormányt is arról, hogy abban a kérdésben, amiről mai egész felszólalásomban voltaképen beszélni akartam, nem a pénzügyminister urnák, hanem nekünk van igazunk. (Éljenzés és taps.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Peyer Károly ! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! A kormánynak a Ház előtt fekvő javaslata elbírálását megnehezíti az a körülmény, hogy nem rendes költségvetéssel állunk szemben, hanem a kormány korlátlan felhatalmazást kér, még pedig annak a költségvetésnek az alapján, amelyet az 1921/22. második félévre előterjesztett. Már pedig ennek a költségvetésnek tételei sem voltak betarthatók az év végéig, mert az akkori költségvetésben előirányzott körülbelül kilenc és félmilliárd deficit az év végéig 13 milliárdra szaporodott, részben azért,