Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-11

194 A nemzetgyűlés 11. ülése 192 nyersterményeket, Ausztria pedig állítsa elő az iparcikkeket, s ez a kettő egymást egészitse ki a közös vámterület terrénumán. Régente ez talán mehetett, azonban most, ami­kor a régi dualizmusnak semmiféle előnyét nem élvezzük, de szenvedjük szerencsétlen elszigetelt­ségünk mindenféle hátrányát, ma ezzel a felfogás­sal szakítani, ezt a krédést közelről megnézni min­den hazafi elsőrendű hivatása. Mommsen, a hires tudós mondja valahol, hogy adjatok nekem egy cserepet és abból megállapítom annak a kornak egész kulturális életét, mindenféle viszonyait is. Ha kegyeskednek óhajtani, mélyen t. Nemzetgyűlés, ugy bemutatok én is egy ilyen cse­répdarabot, mert- hiszen nem lehet célom az, hogy itt a plénum előtt most szakszerű fejtegetésekbe bocsátkozzam, (Egy hang half elől : Pedig arra van szükség !) ma nem lehet más a hivatásom, mint egy­szerűen rávilágítani bizonyos főszempontokra, felhiva a szakkörök figyelmét és érdeklődését, hogy ezzel az eszmével, amelyet megpendítek, bővebben is foglalkozni méltóztassanak. Az a bizonyos cserép, t. Nemzetgyűlés, amelyet én bemutatok, semmi egyéb, mint hogy van egy Magyarország, szegény csonka Magyar­ország, amely termel pl. tömérdek gyapjút, amely­nek túlnyomó nagy része mosatlan állapotban — mert itthon meg sem tudjuk mosni gyapjúnkat — kimegy külföldre s onnan visszajön mint az én kabátom szövete. (Igaz ! Ugy van !) Méltóztassanak tehát a kérdést egyszerűen itt megfogni. Ezt ter­mészetesen lehet variálni, lehet kombinálni a kü­lönböző termelési cikkeken keresztül s rámutat­hatok pl. arra, hogy ha az én falumbeli valamelyik parasztnak megdöglik a tehene, mire a tehén bőré­ből csizmája lesz annak az embernek, addig meg kell járnia a bőrnek Csehországot vagy Ausztriát. Györki Imre: Mégis tönkre akarják tenni az ipart ! (Ellenmondások jobbfelől s a közéfen.) Rupert Rezső : Es végig kell járnia a forgalmi adó kálváriáját ! Forgalmi adót fizetni vagy húsz­szor ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Rupert képviselő urat kérem, ne méltóztassék párhuzamos beszédet tartam. Nagy Emil: Nagyon kérem t. képviselő­társamat, kegyeskedjék önmegtagadással meghall­gatni az én okfejtésemet, amint türelemmel — és gyakran önmegtagadással —- meghallgattam az ő tegnapi beszédét. Rupert Rezső : Én csak segíteni akartam ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Rupert képviselő urat rendre­utasítom. Nagy Emil : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Egész komplexusát tudnám tehát felsorolni azoknak a nyersterményeknek, • amelyeket mi itt Magyar­országon előállítunk, amelyek kimennek a kül­földre, hogy ott iparcikkekké feldolgoztassanak, s azután később ezerszeres áron visszajöjjenek ismét ide, Magyarországba. Halter István (közbeszól). >2. évi július hó 3-án, hétfőn. Nagy Emil : Kérem, méltóztassanak meg­hallgatni. Ha folyton közbe méltóztatnak szólni, inkább átengedem a szót. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Nagy Emil : Hogy egyebet ne mondjak, itt van egy klasszikus példa. (Halljuk! Halljuk!) A múltkor értesültem róla, hagy Zala megyében nagy mennyiségben termelnek gyertyánfát. Tudva­levőleg ebből csinálják a cipőszegeket. És mégis az összes cipőszeg, amelyre Magyarországon szük­ség van, mind külföldről, tengerentúlról jön ide. (Zaj.) Szóval, t. Nemzetgyűlés, a szituáció az, hogy mi termeljük az összes nyersterményeket, ezeket azonban mind külföldön dolgozzák fel, s feldolgo­zott állapotban ezerszeres áron vásároljuk őket vissza. Mármost ennek nemcsak az a konzekven­ciája, hogy egy országnak, amely igy működik, feltétlenül tönkre kell mennie, hanem nagy kihatása van épen arra a kérdésre is, amiről Rakovszky István t. képviselő ur a napirend előtt szólt, t. i. a drágaság kérdésére. Mert hiszen hogy mi a ma­gunk nyomorult, leromlott valutáját, ugy ahogy, meg tudjuk javítani, ahhoz ugyebár szükség van arra, hogy a nyersterményt forszírozva szállítsuk ki, mert nálunk egyedül nyersterményki vitelről lehet szó. Ennek következtében nyersterményeink­nek a hazai fogyasztás elől való fokozott elvoná­sával vagyunk kénytelenek valahogyan javítani valutánkat, mialatt a külföld ezen nyerstermények ipari feldolgozása révén horribilis nyereségeket szerez. Ez igy van úgyszólván minden iparcikknél, igy van a hordódongánál, s nem tudora, mi minden másnál. Az én szerény felfogásom szerint tehát, mé­lyen t. Nemzetgyűlés, — s ennek helytállóságáért síkra szállok minden módon —szerencsétlen orszá­gunk megmentése csak ugy képzelhető, ha lázas sietséggel, lázas törekvéssel azon leszünk, hogy saját nyersterményeinket itt Magyarországon fel is tudjuk dolgozni. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobbfelől.) Én mindenféle szempontot alárendelnék ennek az egy szempontnak. Nem adnék másnak kitüntetést, mint csak annak, aki megmutatta, hogy ezen a téren valami nagyot alkotott. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mer\t a kitüntetésekre igenis szükség van, az emberek hiúságát ki kell használni közcélokra, (Egy hang a baloldalon : Polgári érdemkeresztet kell adni!) de ismétlem, kitüntetést csak annak adnék, aki megmutatta, hegy a nem­zeti termelés terén nagyot alkotott. T. Nemzetgyűlés ! Én egy uj ipartelep fel­állítását nemzeti eseményként üdvözölném, s mind­ezt nem most mondom először, elmondottam már régebben is, hiszen voltak e tekintetben igen érde­kes külföldi tapasztalataim. Egy izben pl. Bel­giumban jártam, mint az Interparlamentáris Unió választmányi tagja, s ott azt mondották nekem, menjek ki Lynburgba, mert ott lesz egy nagy gyár­alapkőletétel. Furcsa, — mondottam én magyar ésszel —-hát miért nézzem én ezt meg ? Hja, felel­. ték, ott lesz a király is, mert a király Belgiumban

Next

/
Thumbnails
Contents