Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-8

A nemzetgyűlés S. ülése 1922. évi június hó 28-án, szerdán. 111 letenni szíveskedjék. Kérem a jegyző urat, olvassa fel az eskü szövegét. Perlaki György jegyző (olvassa az eskümintát. Vázsonyi Vilmos leteszi az esküt). Elnök ". Az eskü letétetett. Áttérünk az interpellációkra. Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Györki Imre! (Zaj!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! A közegészségügy szempontjából még a háborút megelőzőleg Magyarország volt az az ország egész Európában, mely Romániát és Oroszországot kivéve, a legutolsó helyen állott. Magyarországnak ezen legutolsó helyen való állása az európai kulturállamok között érthetővé válik akkor, ha figyelembe vesszük a magyar költségvetésnek a közegészségügyre vonatkozó intézkedéseit ; ha tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarországon közegészségügyi kérdésekkel a kormány miképen törődött. Akár a halálozási arányszámot nézzük, akár a gyermekhalandóságot, mindenkor azt látjuk, hogy a legelszomorítóbb képeket ebben az országban találjuk. Itt ebben az országban látjuk azt, hogy az emberek meghalnak 50°/o-ban anélkül, hogy betegségüket orvos kezelte volna, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) s eltemetik a halott embereket anélkül, hogy legalább 50%-ban a halál beálltát hivatásos halottkém konstatálta volna, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a csecsemőhalálozást vesszük figyelembe, akkor ugyancsak a legelszomorítóbb képet látjuk, és sajnos, e téren az ujabb időkben sem történt semmiféle intézkedés s nem történt gondoskodás a kormány részéről semmi tekintetben, hogy a háború rettenetes pusztításait egészségügyi tekintetben helyreállítsa. A népbetegségek, a tuberkolózis, a venerikus betegségek és az alkoholizmus leküzdésére a magyar kormány mindezideig oly csekély összeget fordított, mely egyáltalában nincs arányban... Pakots József : A társadalomra bízza a dolgot ! Györki Imre : ... az internálótáborok fentartására fordított költségekkel. Nem a közegészségügy javítása volt a fontos eddig. Ami Magyarországon a legutóbbi két évtizedben közegészségügyi szempontból történt, azt jórészt a magyar munkásbiztositó pénztárak csinálták. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfélől.) Ismétlem, közegészségügyet a munkás teremtett ebben az országban, még pedig teremtett .jóval a törvényes munkásbiztositást megelőzőleg. (Ugy. van! a szélsőbalolddlon.) A törvényes munkásbiztositást megelőzőleg ugyanis Magyarországon a szervezett munkásság volt az, amely a maga szervezettsége folytán teremtett e

Sy olyan társadalmi utón létrejött egyesületet, mely a munkásság egészségének fokozott gondozására törekedett. Ezek a munkásbiztositó pénztárak feladatuknak tartották; hogy az alkoholizmus ellen felvegyék a küzdelmet, hogy a tüdőbetegségek leküzdésére a gondozóirodák egész hálózatát építsék ki, hogy kiépítsék az anyaés csecsemővédelmet s ezáltal is bebizonyítják azt, hogy törekvéseik közé tartozik a magyar faj megmentése. (Helyeslés jobbfélöl.) Amit azonban eddig a magyar munkásbiztositó pénztárak e téren alkottak, az úgyszólván teljesen eltörpült és kisiklott az utóbbi három esztendő alatt. E három év alatt történt ugyanis, hogy a munkásbiztositó pénztárak önkormányzata mindenütt az országban feloszlattatott s a feloszlatás folytán a munkásbiztositó pénztárakból kivonultak az elsősorban érdekelt munkaadók és munkások, ugy, hogy a munkások egészségügyét ma már nem az abban érdekeltek intézik, hanem a minister által kirendelt ministeri biztosok, akik jórészt rendőrkapitányokból és szolgabirákból állanak. (Felkiáltások jobbfélöl: De nem bolseviki agitátorokból! Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget) Ezeknek a szolgabiráknak és rendőrkapitányoknak közegészségügyi hivatottságát nem lehet elismerni. Nem rendőri kérdéssé kérdéssé kell avatni a közegészségügyet . . . (Felkiáltások jobb felöl: Nem is pártkasszává ! Egy hang a szélsőbalolddlon : Most pártkassza !) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre :... hanem szociálpolitikai intézményt kell a munkásbiztositó pénztárakból teremteni. A munkásbiztositó pénztárakra nézve az 1907. évi XIX. te. kötelezővé teszi, hogy a tagok által befizetett járulékok ellenében ingyen orvosi szolgáltatást nyújtson és a betegeknek gyógyszerrel való ingyenes ellátását biztosítsa. E törvényes kötelezettségek ellenére ma az egész ország munkásbiztositó pénztárai, — kivéve a budapesti pénztárt, a vidékiek mind — abban a helyzetben vannak, hogy a törvényes kötelezettségüknek eleget tenni nem tudnak azért, mert az orvosok a legtöbb vidéki pénztárban beszüntették a beteg tagok gyógykezelését, sok pénztárban pedig csak arra szorítkozott munka» beszüntetésük, hogy beszüntették az adminisztrációs munkát. Aki tisztában van azzal, hogy admisztrációs munka nélkül a munkásbiztositó pénztári tagok gyógy ellátás át biztosítani nem lehet, annak tisztában kell lennie ezen intézkedésnek a közegészségügyre való káros hatásával is. A helyzet t. i. az, hogy ahhoz, hogy valamely gyógyulásra szoruló munkás hozzájusson az őt megillető és a betegség gyógyulásához szükséges gyógyszerhez, a volt pénztári orvosok a munka beszüntetése folytán nem irják fel a tagoknak a gyógyszert arra a vényre, amelynek ellenében a gyógyszertárak ingyen szolgáltatják ki a gyógyszereket, hanem privát vénnyel rendelnek s a tagokra