Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-8
A nemzetgyűlés 8. ülése 1922. éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek a Ház minden oldalán. Friedrich István : T. képviselőtársam azt mondja nekem, hogy nézzek odaát, hogy tapsolnak. Hát én nem törődöm azzal, hogy melyik oldalon tapsolnak. Engem az igen tisztelt többségtől óriási politikai differenciák választanak el, de meg tudom tartani higgadtságomat és higgadt Ítélőképességemet. Talán lesznek olyan kérdések, amelyek tekintetében önökkel egy véleményen lehetek, de azért még nem keli, hogy egymásnak tapsoljunk. Méltóztassanak a becsületes magyar lelkiismeret szerint eljárni és ne azt nézni, hogy ki mikor és hogyan tapsol. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szakács Andor képviselő ur a házszabályok 215. §-ának második pontja alapján kér szót. Csendet kérek, t. képviselő urak. Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül sajnálom, hogy szintén személyes kérdésben kell először igénybe vennem at. Ház szives türelmét, azonban Peidl t. képviselőtársam azt állította, hogy ők milyen mérsékeltek voltak közvetlenül a kommunizmus kitörése előtt ; és ugyanakkor polgári elemek és újságok követelték, hogy tízezer fejet kell áldozni a forradalom oltárán. Erre a túloldalról számosan közbeszóltak : Virradat ! Virradat ! Szakács ! Szakács ! Én jelentkezem és ezért a cikkért, amelyet előhoztam a képviselőház könyvtárából, mint szerkesztő, ma. is vállalom a teljes felelősséget. Ezt a cikket voltaképen nem én irtam, hanem egy azóta elhunyt kiváló függetlenségi publicista, dr. Kalmár Antal, akinek hazafiságát, magyar érzését bizonyára senki sem kívánja kétségbe vonni. Még hozzátehetem, hogy Kalmár Antal nemcsak nagy magyar hazafi, és jó magyar érzésű ember volt, hanem bátor ember is és azért kérte a maga idején ezt a cikket közzétenni, amelyet én akkor mint szerkesztő megjelentettem. Én nem akarom ezt a cikket felolvasni, — talán nem is szabad — amelyről már más alkalommal és más helyen is szó volt. Mégis, mivel saját magam igazolásáról is van szó, méltóztassék megengedni, hogy egy-két sort a Ház figyelmébe ajánljak. A cikk eleje a mult regime bűneit sorolja fel és a háborús uszítás és az uszítók ellen tör ki, természetesen forradalmi stílusban. Akkor minden újság forradalmi stílusban irt. (Mozgás jobbfelől.) Az említett témával végezve a következőképen folytatja (olvassa) : »De álljanak elő azok is, akik az országgyűlés falain kivül uszítottak a háborúra és akik különös szemfényvesztéssel bolondították Magyarországot Mitteleuropa felé ! Igen, igen : a mitteleurópásokat szintén a forradalmi törvényszék elé ! Ezek bolondították a magyart, hogy győznünk kell a német szövetségben és hogy a győzelem ára Mitteleuropa lesz ! Ezek, mint mindenkire gőggel lenéző szuverén tudósok, ordították tele Magyarországot, hogy milyen finom gazdasági élete is évi június íió 28-án, szerdán. 1Ô9 lesz a magyarnak a Mitteleurópában, a nagy német gazdasági egységben ! A napisajtó s a folyóiratok hasábjai csakúgy zúgtak a Mitteleuropa áldásaitól és arra a kegyetlen brusszilovi álláspontra helyezkedtek, hogy a magyar nép tömeges elpusztulásának nem Magyarország állami függetlenségéért, hanem a Mitteleurópáért kell megtörténni ) Oh, a Mitteleurópáért egymillió magyart nyelt el temetetlenül a föld, de azokat a Mitteleuropas tudósokat, akiket el nem nyelt, most nyelje el a forradalmi törvényszék guillotine-ja. Ugron Gábor : Bizony ez lázítás ! (Zaj.) Szakács Andor (tovább olvassa) : »Másodsorban azokat, akik Magyarország teljes állami függetlenségét, a népforradalom legnagyobb vívmányát akarják egészben vagy részben megsemmisíteni. Idetartoznak azok, akik az ország területi integritása ellen agitálnak, mert ki meri azt tagadni, hogy az állami függetlenség, mint forradalmi vívmány és a területi integritás nem egy és ugyanazon dolog ? »Harmadsorban azokat, akik Magyarország területi, közjogi, politikai és nemzeti feldarabolása, tehát Magyarország teljes állami függetlenségének mint a népforradalom Igenagyobb vívmányának a megsemmisítése, vagy legalább is nagymérvű megcsorbításán dolgoznak.« »Negyedsorban azokat, akik a népforradalom, elsőragnu vívmányait : a sajtó- és a gyülekezési szabadságot egy ujjal is meg merik bántani. E kettő nélkül nincs népszabadság, s hiába van köztársaság. Ez csak III. Napóleon köztársaságával lesz egyenértékű. Ez pedig a köztársasági cégér alatt a világ legelső rendőiállama volt«. Még csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy, aki ezt a cikket megírta, dr. Kalmár Antal volt, a Virradat pedig 1919. március 3-án közölte, akkor, amikor az egész országban már a bolsevizmus felé iramlott minden ; csak három hét választott el bennünket a bolsevizmustól. Akkor uraikadtak Magyarországon a mitteleurópás tudósok és azok, akik a sajtószabadságot ismét megfojtották és azok, akik az ország területi integritása mellett megnyilvánuló közvéleményt elfojtották. Ez tehát az akkor uralkodó rendszer megtámadása volt. Ezért mondtam., hogy Kalmár Antal bátor ember volt és az ő emléke kívánta azt. bogy ezt a Házban elmondjam. Peidl Gyula (szólásra jelentkezik). Elnök : Mi címen kivan a képviselő ur szólni ? Peidl Gyula : A házszabályok 215. §-ának a,) és h) pontja alapján. Elnök : Személyes megtámadtatás visszautasítása és félreértett szavai valódi értelmének helyreigazítása címén. A képviselő urat a szó megilleti. Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Én szerény és objektív ember vagyok és azért nem tartom a magam részéről megengedhetőnek, hogy bárkinek az ellenvéleményét lebecsüljem, ne tiszteljem, hogy ne tartsam, érdemesnek az arra való reflektálást. At. belügyminister ur az én számba azt a r/
