Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-1

Rupert Rezső: Szuverén nem mehet nem­szuverénhez. Gr. Bethlen István ministerelnök : ... de ha szó is volna, éhben az esetben is ragaszkodnom kellene ahhoz, (Zaj.) hogy a kormányzó őfőméltó­ságának azt az előterjesztést tegyem, hogy a Házat ünnepélyesen ó nyissa meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mert hiszen a kormányzó ur őfőméltósága azokkal a jogokkal bir az 1920. évi L tcikk 13. §-a értelmében, amelyekkel a király, kivéve azokat a pontokat, amelyek abban a sza­kaszban taxative vannak felsorolva. ( Ugy van ! jobbfelől és u középen.) Miután ebben a taxativ felsorolásban nincs kihagyva a kormányzónak az a joga, hogy az országgyűlést ünnepélyesen meg­nyissa, ennek folytán ez a jog őt nemcsak megilleti, hanem a házszabályok szerint ragaszkodnom kell ahhoz, hogy őt az ünnepélyes megnyitásra fel­ni vj am. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Rupert Rezső : Szuverén nem mehet nem­szuverénhez. (Mozgás.) Vagy szuverének az urak, vagy nem. Gr. Bethlen István ministerelnök : Arra ké­rem tehát a Háznak tagjait és a Ház mélyen tisz­telt korelnökét is, hogy házszabályszerüleg járja­nak el. (Elénk helyeslés és tapsok a jobboldalon és a középen.) Korelnök : Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly : T. képviselő urak ! A magam részéről nem tehetem magamévá a ministerelnök ur okfejtését. (Helyeslés bal felől.) Azon okokon kivül, amelyeket a korelnök ur kifejtett, s amelyek alkotmányjogi szempontból aggályossá teszik, hogy megjelenjünk az ünnepélyes megnyitáson legalább is olyan keretek között, mint ahogy a minister­elnöki átiratban tervezve van. a magam részéről még azt az indokot is felhozom, hogy az elmúlt választások olyan jelenségeket produkáltak . . . (Felkiáltások jobbfelől : Az ellenzék részéről ! Zaj.) Haller István : Majd szolgálunk adatokkal ! Korelnök ; Az eddigi szokás szerint, amelyet mérvadónak kell tekintenem s amelyet magamra nézve is kötelezőnek tartottam, a ház megalakulása előtt nincs politikai nyilatkozatnak helye. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen ; fel­kiáltások : Üljön le 1) Rakovszky István : Ohó, hátrább az agarak­kal ! (Zaj.) Korelnök : A házszabályok nem engedik, hogy egy képviselőt felszólítsanak arra, hogy be­szédét abbahagyja. Azt, hogy az illető képviselő beszédében túllépi-e a házszabályok által meg­engedett kereteket, megitélni àz elnökség dolga. (Helyeslés balfelől.) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy csak azokhoz lehet most hozzászólni, amik összekötte­tésben állanak a Ház alakulásával. (Helyeslés jobb­felől.) Kérem a képviselő urat, hogy ezen korlátok mellett maradjon, de ezen korlátok között a kép­viselő ur szólásszabadságát megóvni kötelességem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Rassay Károly : A korlátok között maradok akkor, amikor azokhoz az indokokhoz, amelyeket a korelnök ur felhozott és amelyek indokolják, hogy a nemzetgyűlés ne vegyen részt a tervezett keretek között tartandó megnyitáson, hozzácsato­lom azt a további indokot, hogy a nemzetgyűlés szuverén, ( Ugy van ! balfelől) amely szuverenitá­sából kifolyólag joga van a felelősségre vonás jogát gyakorolni nemcsak a kormánnyal, hanem az államfővel szemben is. (Ugy van ! a baloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) És ha olyan jelensé­geket látok felmerülni, amelyek a felelősségre­vonást esetleg szükségessé teszik, igenis ezt fel­hozhatom indokul arra, hogy ne vegyek részt olyan aktusnál, ahol ezen meggyőződésemnek kifejezést adni nem tudok, (Zaj.) de ki vagyok téve annak, legalább az elmúlt hetek eseményeiből feltételez­hetem, hogy ott esetleg olyan kijelentések hang­zanak el, amelyeket szó nélkül meg nem hallgat­hatunk, meg nem hallgathatunk anélkül, hogy rá ne utaljunk arra, hogy azok a megtörtént esemé­nyekkel és a felelősségrevonás szükségességével éles ellentétben állanak. Ami pedig azt illeti, hogy a ministerelnök ur hivatkozik az 1920 február 16-án elfogadott ház­szabályokra, legyen szabad ezzel szemben rámu­tatnom arra, hogy amikor ezeket a házszabályokat a nemzetgyűlés 1920 február 16-án elfogadta, a kormányzó jogköréről szó sem volt, a dolog termé­szete szerint nem is lehetett, mert ezt a nemzet­gyűlés csak egy későbbi törvényben, amelyet későbbi időpontban immár ezen elfogadott ház­szabályok alapján tárgyalt, állapította meg. (He­lyeslés balfelől.) Abból a tényből tehát, hogy a nemzetgyűlés 1920 február 16-án olyan kijelentést tett, hogy az 1906—1908. évi házszabályokat fogadja el irányadókul, semmiféle jogi következtetést le­vonni nem lehet, annál kevésbé, mert akkor, ami­kor ezt elfogadta a Ház, kimondotta egyben, hogy azok a házszabályok megfelelő változtatásokkal alkalmazandók. Ez természetes dolog is, mert furcsa lenne ezeket a házszabályokat a régi nem­zetgyűlés idejére visszatekintve, minden rendel­kezésében irányadóknak elfogadni, amikor azok­ban például kétkamarás rendszer szerinti tárgya­lás rendjéről volt szó. Én tehát a magam részéről a korelnök ur által kifejtett jogi indokok, a kifejtett közjogi aggályok alapján és azok alapján, amiket bátor voltam előadni, csatlakozom ahhoz az álláspont­hoz, amelyet a nemzetgyűlés szuverenitása meg­kiván, és amely abban jut kifejezésre, hogy a nemzetgyűlés ettől az ünnepélyes aktustól, amely arra látszanék mutatni, hogy a nemzetgyűlés alkot­mányjogi törvény meghozatala nélkül az őt meg­illető szuverenitást megosztotta, tartózkodjék. (He­lyeslés a baloldalon.) A nemzetgyűlés 1. ülése 1922. évi június hó 19-én, hétfőn. 5

Next

/
Thumbnails
Contents