Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-8

A nemzetgyűlés 6. ülése 1922. Viczián képviselő ur a házszabályok 215. a) pontja alapján kért szót. A szó őt megilleti. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak ) Viczián István : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Az előbbi szónok beszéde alatt az ellenzék részéről. . . (Egy hang a szélsőbaloldalon : A megszólítást tudomásul vesszük I) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Viczián István : . . . néhány közbeszólás hangzott el, amelyek az én személyemet meggyanúsították olyan értelemben, mintha én a kommün alatt talán szolgálatban állottam volna. Ez, t. Nemzetgyűlés, a legvakmerőbb rágalom., (Felkiáltások jobbfelől : Tudjuk !), amely annál is inkább vakmerő, mert ez a rágalom már a büntetőbíróságot is megjárta, és az a férfiú, aki engem ezzel rágalmazni merészelt, a büntetőbiróságtól megkapta a maga büntetését, (ügy van! a jobboldalon.) Tény az, hogy én a kommünnek a legkezdetlegesebb szakától kezdve szolgálatot nem teljesítettem., hanem a kommün idejének túlnyomó részét falun, az én otthonomban, Tápiószelén töltöttem.. Én hivatalnok voltam azelőtt, a belügyministerium tisztviselője, de a kommün idejében nekem még csak szolgálati beosztásom sem volt. Aki tehát ennek ellenkezőjét állit ja, az közönséges rágalmazó. (Helyeslés jobbfelől.) De azt a közbeszólást is hallottam, hogy én talán vörös gombot viseltem. Ez ismét a legrettentőbb rágalom velem szemben. Ez nem igaz. Ennek épen az ellenkezője igaz, hogy akit — egy hivatalszolgát -— vörös gombbal láttam, még azt is lebeszéltem arról, hogy meggyalázza vele magyar voltát. (Taps a jobboldalon.) 'Ezzel szemben minden ellenkező állítás rágalom és ha valaki ezt fenntartja, arra kérem., hogy tegye meg ezt ott, ahol a m.entelmi jog őt nem védi, (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) hogy őt is a büntetőbiróság elé állithassam, mint azt a másik embert, aki erre vetemedett. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Fábián Béla (szólásra jelentkezik). Elnök : Milyen címén kivan a képviselő ur szólni ? Fábián Béla : Személyes megtámadtatás címén. (Egy hang jobbról : Nem támadták meg !) En voltam az, aki Vicián államtitkár úrral szemben . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, ne tessék a Ház túlsó oldalával feleselni. Méltóztassék nekem választ adni, milyen címen kivan felszólni ? Fábián Béla : Személyes megtámadtatás címén, mert Viczián államtitkár úrral szemben én használtam azt a kifejezést, amire ő személyes megtámadtatás címén válaszolt. Elnök : A képviselő urat megilleti a szó. Méltóztassék ! Fábián Béla I Tisztelt Nemzetgyűlés ! Peidl képviselő ur deklarációja közben jöttem be az ülésterembe és amikor a bolsevizmusról beszélt és azokról az okokról, amelyek előidézték azt, hogy a bolsevizmus Magyarországon négy hónapon évi június hó 2S-án, szerdán. 103 keresztül uralmon lehetett, megfigyeltem, hogy állandóan Viczián ur volt az, aM közbeszólásaival a szónokot zavarta. (Felkiáltások a szélsőjobboldalon : Mások is 1) Ezt annál különösebbnek tartottam, mert ugy a Károlyi-forradalom idején, mint a bolsevizmus kitörésekor magam is köztisztviselő voltam és én voltam az, aki mint büntetőtörvényszéki biró, a Károlyi-forradalom kitörése alkalmával a büntetőtörvényszék teljes ülésében, amikor arról volt szó, hogy a birák tegyék le az esküt a Nemzeti Tanácsnak, felszólaltam ez ellen és azt mondottam, hogyha a közhivatalnoki kar a forradalom lázában nem fog ellenállni, abban az esetben Magyarország elveszett és három hó múlva következik a bolsevizmus. A büntetőtörvényszék birói kara nem is tette le a Nemzeti Tanácsnak az esküt. Mikor pedig a forradalom tovább folyt, a Károlyi-forradalom alatt ennek az országnak minden egyes testületében ugy a közhivatalnoki karban, mint az OMGE-ben — amelyhez semmi közöm nem volt — Rubinek Gyula későbbi minister ur meghívására, mind pedig az OMKE-ben a Keleti Gazdasági Központban s minden egyes létező terrénumon egyebet nem csináltam, mint a bolsevizmus ellen hadakoztam. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon ; Öndicséret ! Elnök csenget.) Rá fogok rögtön térni arra, miért háborodtam fel, amikor Viczián államtitkár ur közbeszólt. A bolsevizmus kitörése alkalmával nekem az volt az álláspontom, — és épen ezért voltam egyike a kommün első letartóztatottjainak — hogy a közhivatalnoki kar álljon ellent, és az a véleményem ma is, hogy abban az esetben, ha a közhivatalnoki kar a megyénél, a bíróságoknál, az államnál, mindenütt becsületesen ellenállott volna (Folytonos zaj. Felkiáltások jobbfelől : Öndicséret ! Elég volt ! Elnök csenget.) abban az esetben 2é óra alatt megbukott volna a kommün. Azért, amikor egy közhivatalnok, akiről köztudomású, hogy igenis, ha egy napig, ha két napig, ha három napig, vagy öt napig, de igenis szolgált a komün alatt, t. i. Viczián államtitkár ur, közbeszólásaival itt állandóan zavarta a szónokot, én kötelességemnek tartottam közbekiáltani, hogy itt mindenkinek joga van közbeszólni, csak annak nem, aki maga is meghódolt a a kommün előtt, aki maga is dolgozott a kommün alatt. (Zaj.) Viczián István : De nem igaz Î Fábián Béla : Ezt óhajtottam elmondani. (Taps a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor: Hát jóvátette azután, mert mozirendeletet csinált ! Elnök : Csendet kérek, Propper képviselő ur. Napirendünk ezzel kimerült. Mielőtt a belügyminister ur válaszára áttérnénk, napirendi javaslatot kívánok tenni. (Zaj.) Csendet kérek képviselő urak. — Javasolom, hogy a legközelebbi ülésünket holnapután, pénteken délelőtt 11 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki első pont gya-