Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-311
A nemzetgyűlés 311. ülése 1922. lünk, de úgyszólván Európa valamennyi államában a világháború eseményei épitették fel a legközelebbi, nálunk a negyedik határállomást a választójog történetében. A világrengés következtében úgyszólván az összes művelt államok parlamentjei szinte elementáris erővel vetik mindenütt felszínre a választójog kérdését. Ekkor történik meg, hogy még Poroszországban is megdől az osztály választójog és az 1917. november 24-én benyújtott javaslat eltörli a három osztályrendszert és az 1848-ban behozott titkos szavazásról ismét a nyilt szavazásra áttért és 1849 óta életben volt szavazási rendszert az általános, egyenlő, titkos szavazati jog rendszere váltja fel. A háborús viszonyok hatása alatt érlelődő magyar törvényjavaslat is ezidőtájt születik meg, még pedig az Esterházy Móric ministerelnök által 1917 június 21-én kifejtett programmnak megfelelően. Beható alapos viták követték, mint már emiitettem, a választójogi minister által benyújtott törvényjavaslatot és e munkálatok eredményeként még a háború folyamán, de már közvetlenül az októberi lázadás előtt 1918 szeptember 11-én szentesitették az 1918 : XVII. te.-et, legutóbbi választójogi törvényünket, amelynek alapelveitől a jelenlegi javaslat eredeti formájában alig mutatott jelentős eltérést. Az alig négy év előtt e törvény alkotása körül lefolyt választójogi vita, mint előrebocsátottam, felment engemet attól, hogy a választójog reformjának kérdésével az előadói székből szélesebb alapon foglalkozzam. De mégis le kell szögeznem, hogy milyen szemszögből vizsgálom erről a helyről a felvetett kérdést. ( H dijuk ! Halljuk !) Ha van kérdés, t. Nemzetgyűlés, amiben* kell hogy a nemzet legjobbjai ne csak keressék, hanem meg is találják a kölcsönös megértés fonalát, ha van kérdés, amelynél teljesen el kell némulnia minden áldatlan pártviszálynak és el kell hallgatnia minden pártérdeknek, ugy azt hiszem, a választói reform kérdése az. Az én hitem, az én szilárd meggyőződésem szerint feltétlenül ki kell kapcsolni az egymással küzdő pártok önös követelését olyankor, amikor a haza sorsáról, amikor nemzetünk létéről van szó. Egy pillanatra sem szabad tehát, t. Nemzetgyűlés, szem elől tévesztenünk azt a nemzetmentő feladatot, amelynek megvalósítására kötelezettséget vállaltunk és nem szabad egy pillanatra sem elfelejtenünk, hogy mig minden politikai pártérdek változó és gyorsan mulandó, az általunk megalkotandó választási reform nemzedékekre szól. Én nem akarok, t. Nemzetgyűlés, kiterjeszkedni arra a vitára, amely a Rousseau-féle népszuverénitási elmélet hirdetői és ellenzői közt lefolyt. Nem akarok foglalkozni azzal, hogy a veleszületett és soha el nem veszthető Természeti ősjogot, melytől az egyén semmiféle törvényes intézkedéssel meg nem fosztható, a tudomány nem ismeri el, s a választójogot az állami közületben élő polgár szerzett jogának, az alkotmány által csupán azoknak adott jogosítványnak tekinti, kiket évi február hó 11-én, szombaton. 83 az állam arra hivatottnak, arra alkalmasnak, arra méltóknak tart. Griger MiklÓS : Kegyadomány ! Karafiáth Jenő előadd : De ennél a kérdésnél mégis önkéntelen eszembe jutnak az olasz Pratónak, a Riforma Sociale szerkesztőjének a szavai, aki a francia választójog kapcsán a következőket jegyezte meg (olvassa) : »A közeljövőben nem fogják megértem tudni, hogyan lehetett egy modern szövevényes állam gépezetének irányítását a politikailag iskolázatlan tömegek kezébe letenni.« S felidéződik emlékezetembe Beksics Gusztáv intelme, aki a választójogi reform kérdésében a magyar nemzet fejlődésének és megszilárdulásának jövőjét látta, mely jó megoldás esetén határozottan eszközévé lesz a magyar nemzeti politikának, de ha rosszul oldják meg a kérdést, abból kiszámíthatatlan bajok következhetnek. Magam részéről a választói jogot sohasem tekintettem öncélnak, hanem osak eszköznek arra, hogy oly törvényhozást kapjunk, mely a nemzeti akarat hamisítatlan képviselője és igazi kifejezője legyen. Szilágyi Lajos : Erről van szó, csak ezt akarjuk! Giesswein Sándor: Igazságos legyen! Griger Miklós : Munkapártot akar ! Karafiáth Jenő előadó : Annál inkább ez az . álláspontom, mert teljesen aláírom az egyetem tudós professzorának, Coucha Győzőnek azt az állítását, hogy : »A választójogában a nemzet legfőbb hatalma nyilatkozik meg.« Az tartandó tehát szerintem szem előtt, amit e javaslat is megvalósitani törekszik, mi felel meg elsősorban a magyar nemzeti állam jól felfogott érdekének, mi felel meg tehát az államfentartás legelemibb követelményeinek, mi felel meg sajátos magyar viszonyaink alapos mérlegelése szerint hazánk különleges nemzetközi helyzetének, mi felel meg a magyar nemzet féltve őrzött egységének és nemzeti jellegének, mi felel meg a magyar ' ember természetének, a magyar társadalmi osztályok annyira kívánatos egyensúlyának és a magyar parlament munkaképességének. (Helyeslés.) Az ország és nem a politikai pártok számára alkotandó, az állam nyugodt fejlődésének útját hosszabb időre biztositó választójog tehát minden vonatkozásában elsősorban magyar nemzeti kérdésnek tekintendő. Amint annak idején a jelenlegi ministerelnök ur mint képviselő ebben a Házban kifejtette, a magyar politikának más célja, mint hogy egy általános állampolgári egység szellemét fejlessze ki, nem lehet. ( Ugy van ! Ugy van f) Idegen jelszavak, külföldi jogintézmények által nem vezettethetjük magunkat. A külföld törvényhozására és az ottani viszonyok szerint jól bevált választójogi rendszerekre, egy szóval a külföldi példákra való hivatkozás rendkívül értékes tanulságokat szolgáltathat ugyan, de e tanulságoknak a speciális magyar viszonyokra alkalmazása a legtöbbször teljesen céltalannak és meddőnek bizonyul, mert megállapított tény, hogy e kérdésben ugyanazok a rendszerek más-más 11*
