Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-315

312 A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. évi február hó 16-án, csütörtökön. körülmények folytán e nemzetgyűlés kétévi működésére nem is' tekinthet vissza azzal a felemelő megnyugvással, hogy mindent elvégzett, amire feladata utalta, s ha egy kis igazságos önbirálattal be is kell ismernünk azt, hogy a nagy megrázkódtatás után nem tudtunk hideg fővel, de meleg szívvel minden szenvedélyt- és tekintetet alárendelni annak a legnagyobb érdeknek, amely a reánk mért szerencsétlenségben az erők lehető egyesítését és tömörítését helyezte volna feladataink előterébe, törvényhozói munkánkat egészen meddőnek és eredménytelennek mégsem fogják nyilváníthatni ! (Ugy van ! ügy van ! a Ház minden oldalán.) E két esztendő törvényhozási alkotásai között nem egy olyan van, amely jelentőségében és értékében nyugodtabb, boldogabb idők munkájának is becsületére vált volna, (ügy van ! ügy van !) De nem tekinthetem feladatomnak e pillanatban és erről a helyről a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés munkájának bírálatába vagy ismertetésébe bocsátkozni. Csak két kötelességet kívánok a búcsú ezen órájában leróni : egyet a magam s tiszttársaim, egyet pedig a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés nevében. Az utóbbival kezdve, ugy érzem, mulasztást követne el a nemzetgyűlés, ha mielőtt szétoszolnék, mint a nemzetnek ma még hívatott képviselete, a nemzet háláját nem tolmácsolná, a részvétnek, a segítőkészségnek mindazokért a megnyilatkozásaiért, amelyeket szerencsétlenségében a civilizált nemzetek társadalmai, illetőleg azoknak egyes a világháború által okozott sebek gyógyításában fáradhatatlan szervezetei és intézményei részérő] tapasztalt. (Általános élénk helyeslés és taps.) Az a tekintélyes segítség, amellyel a külföld különböző jótékonysági akciói az országunkra nehezedett köznyomor enyhítéséhez járultak, bármily csekély hányadát pótolja is azoknak a mérhetetlen áldozatoknak, amelyeket a háború a maga következményeive], de nem kevésbé a ránk kényszeritett béke a maga kegyetlen feltételeivel rótt vállainkra : a hála érzését örökíti meg nemzetünkben irántuk ( ügyvan ! ügy van !) és ennek a hálának a nemzetgyűlés és a nemzet nevében e helyről és e pillanatban kifejezést adni kötelességemnek ismerem. (Általános élénk helyeslés.) A másik kötelesség teljesítésével elnöktársaim nevében is hálás köszönetet kívánok mondani a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés minden tagjának azért a jóindulatú és elnéző támogatásáért, amelylyel bennünket nehéz időkben elnöki tisztünk teljesítésében részesíteni méltóztattak. (Élénk felkiáltások : Éljen az elnök ! Éljenzés.) A magam részéről érzem, hogy ez alatt a félesztendő alatt, amelyen át a t. Nemzetgyűlésnek ismételten tanúsított megtisztelő bizalmából az elnöki tisztet betöltöttem, erre a. támogatásra mennyire rá voltam utalva. Ha ezzel szemben lelkiismeretemnek meg is van az a megnyugvása, hogy. elnöki működésemben mindig szigorú tárgyilagosságra, a tanácskozási rend és szólásszabadság biztosítását szolgáló házszabályok betartására s az igazság keresésére törekedtem, nem volnék elég szigorú bírája önmagamnak, ha azt merném hinni, hogy e félesztendő alatt tanácskozásainknak nem egyszer izzó atmoszférájában erőim is arányban állottak volna törekvéseimmel. Egy tekintetben a legszigorúbb önbírálat mellett is nyugodt vagyok : amit akár ezen e helyen ülve, akár innen leszállva, elnöki minőségemben vagy abból kifolyólag tettem, abban csak tiszta szándék vezetett, (Általános élénk helyeslés és taps. Felkiáltások bal felől : Mindnyájan elismerjük I) t. i. az, hogy a nemzet törvényhozó hatalmát szuverénül gyakorló testület akaratának alkotmányos megnyilvánulásához fűződő közérdeket óvjam és lehető érvényesülését emberileg biztosítani igyekezzem. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Nem rajtam múlt, hogy ez a törekvés nem mindig járt az óhajtott sikerrel s a nemzetgyűlés munkásságát épen egy alapvető kérdésben nem sikerült közmegnyugvásra kívánatos összhangban egyesítenem. Cserti József : A kormány hibája volt ! Rupert ReZSŐ: Nem az elnök hibája! Elnök : Most megbízatásunk visszaszáll kútfejéhez : a nemzethez. Visszaszáll még mindig nehéz és válságos körülmények között. S amikor ebbe keresztény önmegadással és az isteni gondviselés kifürkészhetetlenségébe vetett hittel törődöm bele, szavaimat egy fohásszal végzem : Engedje a Gondviselés, hogy a nemzet őserejü életösztöne megtalálja a helyes utat, kegyetlenül eltiport hazánknak nj, szebb és boldogabb jövőre való feltámadása felé. (Hosszantartó általános éljenzés és taps. Felkiáltások half elől : Halljuk Apponyit !) Huszár Károly képviselő ur kért szót. HuSZár Károly: T. Nemzetgyűlési Kedves kötelességet teljesítek, amikor a Ház összes tagjainak nevében ugy az igen tisztelt elnökségnek, mint a Ház minden egyes tisztviselőjének kivétel nélkül, különösképen és főképen még külön a Ház gyorsíróinak hálás köszönetet mondok azon szolgalatokért, melyeket teljesítettek, azért a munkáért, amelyet itt velünk együtt végeztek; Kívánnám, nogy Magyarország összes tisztviselőinek minden kategóriája ólj kitűnő tisztviselőkből álljon, mint azok., akik itt ebben a Házban kötelességüket oly példaszerűen teli esitették. (Általános éljenzés.] Azt hiszem, abban ís egyetért velem pártra való tekintet nélkül minden képviselőtársam, hogy azoknak a hírlapíróknak is köszönetet mondok, akik itt a nemzetgyűlés egész ideje alatt a nyilvánosságnak a közegei voltak és szintén velünk együtt dolgoztak. (Általános éljenzés. Felkiáltások : Éljenek az ujságirék ! Felkiáltások : Halljuk Apponyit !) Elnök : Gróf Apponyi Albert képviselő ur kért szót. Gr. Apponyi Albert: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Azon a címen, hogy ennek a Háznak talán leg-