Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-315

300 A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. évi február hó 16-án, csütörtökön. nem találkoznak magyar honleányok, akik felál­dozták életüket, feláldozták egész idejüket és 'gazi testvéri és anyai szeretettel ápolták őket. Angliában sokat emlegetnek egy közmondást a választójogra nézve, amely szerint iparkodtak régi idők óta igazságos mederbe hozni a választó­jogot. Azt mondja : No taxation without represen­tation, — ne legyen semmiféle megadóztatás képviselet nélkül. De én azt a megadóztatást nem abban a tisztán materiális értelemben veszem. Nemcsak az adózik, aki az ő jövedelmi vagy föld­adóját befizette a fináncnak ; adózik mindenki, aki munkát teljesit az országban a nemzetnek, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) aki nemcsak'magá­nak dolgozik, hanem dolgozik egyszersmind a nemzetért ós a nemzet haladásáért. Azért minden teljesített munka is egy taxation, az is egy meg­adóztatás, amely megadóztatás fejében megilleti őt a polgári jog. A nők is megmutatták azt, hogy ők is tudnak adózni, adózni a munka, a nemzeti munka terén. Ezt világosan láttuk a háború lefolyása alatt. De én azt mondom, hogy nemcsak a háborúban dolgozik, munkálkodik a nő, hanem épen, ha mi a munkát magasabb erkölcsi, etikai szempontból fogjuk fel, munka, amelyet a nő a gyermeke mellett az otthonban végez, az a munka, amelyet karitativ fáradozásával a társadalomnak teljesit, az a munka egy nagy adózás ; nagyobb adózás, mint az, amelyet mi férfiak teljesítünk ; olyan adózás, mint a véradózás, amelyet teljesített az, aki a hazáért fegyverbe kél és a hazát megvédel­mezi . Azért a demokratikus választójog alapja legyen, hogy mindenkinek, aki adózik, nemcsak fillérekkel, nemcsak forintokkal, nemcsak ezre­sekkel, hanem aki adózik munkával és pedig nem­csak a műhelyben, a gyárban teljesített munká­val, hanem társadalmi munkával, ami szintén megbecsülhetetlen munka, mindenkinek meg­legyen egyszersmind a maga joga a politikai képviselethez hozzászólni. Azért találom én igazság­talannak azt is, hogy ha kirekesztik azokat, akik résztvettek a háborúban. Bár én a béke embere vagyok, mégis meg tudom becsülni azt a munkát, amelyet teljesített az az ember, aki hazájáért messze-messze földre elment, talán otthagyta egyes tagjait is és mint rokkant jött vissza. Ez igazi adózás, ez nagy taxation és ezért nekik nem szabad without representation, képviselet nélkül maradniok ; annál is inkább, mert sajnálattal kell konstatálnunk azt, amit én a háború alatt jeleztem, hogy be fog következni, hogy nem fognak kellő gonddal lenni a háború áldozataival, a rokkantakkal szemben. És csakugyan azt látjuk, hogy a háborúnak vége, más gondok nyomulnak előtérbe és a hadirokkan­takról, a ha diárvákról nincs meg az a gondoskodás, amelynek lenni kellene. Ha volna plm-alitár, — amit én elvben ugyan neHi tudok elfogadni — de ha volna pluralitás, azt mondom ; a hadirokkantaknak és özvegyek­nek kellene megadni a szavazat pluralitását, hogy minél nagyobb méitékben legyenek képviselve, és hogy azok a képviselőjelöltek ne menjenek el mellettük közönyösen, hanem hogy tudják meg azt, hogy első kötelességük, mint honatyáknak, gondoskodni a hon árváiról. Orbók Attila : ügy van ! Giesswein Sándor: Ezeket az igazán de­mokratikus szempontokat nélkülözöm én a mi javaslatunkban. Mesterséges válaszfalakat állit fel osztályok között és ezáltal még inkább fokozza azokat az idegenkedéseket, amelyek, sajnos, tapasz­talhatók nálunk osztály és osztály, város és falu, ur és szolga között. Nem hozza őket közelebb egymáshoz, hanem ellenkezőleg, eltávolítja egyi­ket a másiktól. Pedig legnagyobb feladata volna a mi nemzetgyűlésünknek az, hogy itthon a tár­sadalmi békét teremtsük meg, hogy minél közelebb hozzuk egymáshoz a társadalom különböző osz­tályait. Nem kell gyanús szemmel nézni azokra« akik vagyonilag hátrább állanak, azokra, akiknek más vagyonuk nincs, mint csak a kezük, amely­nek munkájával szerzik meg mindennapi kenye­rüket. Azokat nem szabad küllebbezni, alak épen mint munkások kénybelenek voltak többször lakóhelyüket változtatni. Nem szabad ilyen disz­tinkciókkal egyeseket megfosztani polgári joguk­tó], mert ezáltal elégedetleneket teremtünk, ez­által az igazságtalanság érzetét oltjuk be egyes lelkekbe és ez nem fog vezetni a szükséges meg­értéshez. Ezért röviden azzal jellemezhetem ezt a tör­vényjavaslatot, hogy nem hat békítői eg és kiegyen­litőleg, hanem ellenkezőleg, , a társadalmi béké­nek veszedelmét jelenti. Ezen oknál fogva tényleg én a törvényjavaslatot még általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el, hanem aggodalommal nézek a jövő elé. Attól tartok, hogy abban az esetben, ha a jövő nemzet­gyűlésre való választások (Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) nem igazán demokratikus alakban mennének végbe, ez itt­hon a társadalmi békét megbontaná, másrészt pedig hazánk tekintélyét a külföld előtt lerontaná. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért ha nem érhetem el azt a vágyamat, hogy ez az én halálos betegem végső óráiban olyan testa­mentumot csináljon, amellyel előbbi hibáit jóvá teszi, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk/) én biztosítani akarván . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Giesswein Sándor : ... a jövő számára azt, amivel eddig birunk, azt az óhajt, amelyet gróf Apponyi Albert tegnap itt oly ékes szavakkal feje­zett ki, mint igazi nemzeti óhajt, (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezt én mint hatá­rozati javaslatot bátor vagyok a Ház elé terjesz­teni. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a baloldalon ; Maradjon itt Csontos bácsi !)

Next

/
Thumbnails
Contents