Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-309

A nemzetgyűlés 309, ülése 1922. évi február hő 9-én, csütörtökön. 25 ha a tisztviselők helyzetén a legsürgősebben és teljes megelégedést keltőén nem segítenek, akkor a tisztviselőket belehajtják a forradalmárok karjaiba, az elégedetlenkedők táborába s nagyon könnyen felfordulhat az állami rend. Azok a képviselőtársaim, akik ezt mondották, nem jól ismerik a tisztviselőket. Magyar tisztviselő semmi néven nevezendő forradalomra nem kapható. A magyar tisztviselő inkább megroppan, de természetes dolog, hogy akkor vele roppan meg az államháztartás és az ország is, de a tisztviselők olyan mozgalomra nem kaphatók, amelyek előidéznék az állami élet összeroppanását. Kállay Tibor pénzügyminister : Nagyon helyes ! Budaváry László: Épen ezért nekünk kötelességünk a tisztviselőket segíteni és kötelessége a kormánynak minden lehetőt elkövetni arra nézve, hogy a tisztviselőket ebből a rettenetes nehéz helyzetből kiszabadítva, a tisztviselőket és a tisztviselői családokat az öszszeroppanástól, elpusztulástól megmentse, mert a háttérben ott áll az a fenyegető veszedelem, hogy ha a tisztviselők a nagy nyomorúság következtében nem lennének képesek a maguk életét fentartani, nem lennének képesek a maguk munkáját továbbra is azzal a becsülettel, odaadással és önfeláldozással végezni, amint végezték eddig is, s amely munkateljesítményükkel a magyar tisztviselői karnak az egész vonalon becsületet és elismerést szereztek : akkor ez maga után vonná az egész állami élet összeroppanását. És ebben^ rejlik a tulajdonképeni nagy veszedelem. Épen ezért, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, a legnagyobb komolysággal, minden melléktekintet nélkül, egyedül csak ezt a főcélt kell szem előtt tartanunk, az állam érdekét, amely megkívánja azt, hogy azokat, akik egész életüket az állam becsületes szolgálatában töltik el, megfelelő életkörülmények közé helyezzük. A tisztviselők nagyon jól tudják azt, hogy az állam ma olyan fizetést nekik nem tud nyújtani, amely a lehetetlen árdrágítással és árdrágulással versenyt tudna tartani; nagyon jól tudják azt, hogy annyi pénzzel nem rendelkezünk, hogy őket teljes mértékben kielégíthessük. De legalább azt a mértéket kell betartanunk, amely a tisztviselőket a feltétlenül fenyegető pusztulás karjaiból kiragadni képes. Usetty Ferenc: A Ház tisztviselőit is! Budaváry László : Ha a tisztviselőknek olyan nagy százalékát — ha jól tudom, 11.000 tisztviselőt — a hivatali életből kivonják, akkor nagyon félek attól, hogy igen sokan azon tisztviselők közül kerülnek bele ebbe az eljárásba, akik pedig a legtöbbet és legjobban dolgoznak. Az egyes hivatalokban, ministeriumokban például, tudomásom szerint, épen a berendelt, a menekült tisztviselők, akiket oda szolgálatra beosztanak, nyújtják a munkának legjavát s ők végzik el tulajdonképen a legterhesebb munkát. (Ellenmondások. ) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XVII. KÖT] Ezt ugyan nem lehet általánosítani, eszem ágában sincs; de ezeket fenyegeti az a veszély, hogy mivel nincs rendes hivatali beosztásuk, illetőleg nem véglegesített tisztviselők, őket fogják azután onnan a legrövidebb utón eltávolítani. Mármost, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a tisztviselőknek a legnagyobb része menekült tisztviselő, aki már ott a megszállt területen, mielőtt elhagyta volna azt, úgyszólván mindenét kénytelen volt feláldozni, akiket ha most kitaszítunk a lehetetlen nyomorba, akkor ezeknek exisztenciája végérvényesen össze fog roppanni. De más veszedelem is fenyeget. És itt hivatkozom arra, hogy az egyetemeken még ma sincs végrehajtva a numerus clausus, amely biztosítaná azt, hogy a magyar nemzeti ós keresztény szempontokból legmegbízhatóbb elemek kerüljenek majd be a hivatali életbe. Ez azt a veszedelmet rejti magában, hogy amikor újra meg fognak kezdődni a tisztviselői kinevezések, a kisexisztenciák, az iparosok, tisztviselők, munkások gyermekei nem végezhetvén egyetemi tanulmányokat, a tisztviselői életben elhelyezkednek majd azok, akik sokkal jobban győzik pénzzel és összeköttetéssel. Igen szomorú statisztika fekszik előttem, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, amelyet érdemesnek tartok felolvasni, hogy tiszta képet nyerjünk arról, milyen veszedelem fenyegeti az országot, ha továbbra is igy mennek a dolgok. A volt kolozsvári, a mostani szegedi egyetem orvoskarának hallgatói az 1921/22. tanév első felében a következőképen oszlottak meg. Az első évfolyamra jelentkezett összesen 385 hallgató. Ebből nem zsidó 136, zsidó 249, vagyis 68%. A második évfolyamra jelentkezett összesen 215 hallgató, ebből nem zsidó 105, zsidó 110, a zsidók száma tehát összesen 51%. A harmadik évfolyamra jelentkezett összesen 186 hallgató, ebből nem zsidó 38, zsidó 148, a zsidók létszáma összesen 79%. A negyedik évfolyamra jelentkezett összesen 116 hallgató, ebből nem zsidó 29, zsidó 87, a zsidók száma tehát 75%. Végül az ötödik évfolyamra jelentkezett összesen 83 hallgató, ebből nem zsidó 20, zsidó 63, a zsidók arányszáma tehát 75%. Ami a felvételi arányszámokat illeti, felvétetett az első évfolyamra 146 hallgató, ebből nem zsidó 135, zsidó 11, a zsidók száma 7% A második évfolyamra felvétetett 152 hallgató, ebből nem zsidó 105, zsidó 47, a zsidók száma 31%. A harmadik ' évfolyamra felvétetett 139 hallgató, ebből nem zsidó 38, zsidó 101, a zsidók száma 73%. A negyedik évfolyamra felvétetett 104 hallgató, ebből nem zsidó 29, zsidó 75, a zsidók száma 75%. Végül az ötödik évfolyamra felvétetett 74 hallgató, ebből nem zsidó 20, zsidó 54, vagyis a zsidók arányszáma itt 73%. Összesen tehát jelentkezett 985 hallgató: ebből nem zsidó 328, zsidó 657 ; a zsidók száma 4